|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 19:40 - |
 Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Amíg a lány gyorsna körbepillantott, előhalásztam a zsebemből a cetlimet.
- A szobám elméletileg a B6-os.- ráncoltam a homlokom.
- Hívhatlak Rhia-nak? - pillantottam fel a papírról. Imádkoztam, hogy közel legyenek a szobáink. Klassz lenne már első napon barátokat szerezni. No meg már furdalta az oldalam a kíváncsiság milyen lovat kapok társul. Fölviszem a cuccaim és megkérdezem Rhia-t van e kedve velem körbenézni. Gyönyönyörű ez a hely. |
A lány kérdésére kicsit gondterhelten ráncolta a homlokát, hiszen elég nagy volt az épület és nem volt itt olan régóta, de azért nem gondolta, hogy megoldhatatlan lenne a feladat.
- Mit szólnál ahhoz, ha megkeresnénk a szobát, felvinnénk pár cuccot, hogy azzal is előrébb legyünk és aztán visszajönnénk a kulcsért? Itt a környéken biztosan meg tudjuk szerezni azt is - javasolta. Habár ő sem tudta, hol lehet Sierra szobája, biztos volt abban, hogy ketten majd meg tudják találni.
- Rhiannon McAdams - fogott kezet Sierrával, aztán kérdő tekintettel várta, elfogadja-e a javaslatát. Közben a többiekre is rápillantott, de úgy tűnt, ők jól elvannak, így simán tud segíteni a lánynak és közben nem amrad le semmiről. |
- Nem tudod merre van szobám? Vagyis, hogy hol kapom meg a kulcsom egyáltalán? - tökre hülyén éreztem magam, hogy egy ilyen egyszerű helyzetben sem találom fel magam. Totál baromnak fog tartani. Klassz lenne pedig, ha barátok lennénk.
- Jaj és Sierra Madyson vagyok! - nyújtottam a kezem, másikkal a gitár pántját markolva, próbáltam levezetni a feszültségem. Tényleg ennyire kultúrbarbár volnék? |
Kicsit szétszéledt a csapat, Ro is mással volt elfoglalva, úgyhogy őt egyelőre az kötötte le, hogy a többieket várja és nézelődjön. Megjelent két másik lány, akiknek mosolyogva odabiccentett, de úgy tűnt, hogy ők jól meglesznek egymással. Újból körbenézett, próbálva megjegyezni a hely jellegzetességeit, habár biztos volt benne, hogy még sokszor fogja látni őket, de azért jó volt tudatosítania, hogy most egy ideig bizony itt fog lakni. És őszintén szólva kellemes érzéssel töltötte el.
Kissé elmélázott, de arra felfigyelt, mikor egy hátán gitártokot cipelő lány megközelítette.
- Szia - nézett fel mosolyogva. - Legalábbis megpróbálok segíteni, én sem vagyok itt olyan régóta, miben lehetek a segítségedre? - Érdeklődött, kicsit magában azo nfeszenge, hogy nehogy ne tudjon eleget tenni a feladatnak, mert azzal valljuk be őszintén, alaposan felsült volna. |
SIERRA
- Forduljon balra! Kérem forduljon balra! Tartson Kelet felé! Forduljon balra! Forduljon balra! Újra tervezés! Forduljon vissza! Újra terve…. – lekaptam ezt a vackot és kihajítottam a leengedett ablakon. FENE EGYE MEG…EZ ÍGY KÖRNYEZETSZENNYEZÉS… Visszatolattam, majd sűrű kamionos kifejezések közepette megkerestem azt a vackot, ami továbbra is lelkesen hadoválta a hülyeségét. Megtalálva azt a kacatot, visszaültem drága kis Ford Ranger furgonomba, úgy voltam vele, majd megtalálom egyedül a komplexumot. Végül sikerült is, majd miután beálltam a parkolóba és minden motyót magamra pakolva elindultam a kollégium felé. Közben azon mélázva, vajon lesz e valaki aki körbe vezet. Mikor beléptem a kolesz ajtaján az aulába, egy csapat hasonló korú fiatal állt egy csoportban, no meg egy lány, aki falnak támaszkodott. HÁH! MALACOM VAN! VALAKI CSAK SEGÍT MAJD NEKEM! Elálltam az ajtóból és a csomagjaimat letettem a földre, már csak a gitár volt a hátamon. Kicsit hátra sandítva az ajtó üvegén megnéztem magam, hogy minden rendben van e a külsőmmel, nem ám úgy kezdem, hogy beégetem magam egy lehúzott sliccel vagy valamivel. Örömmel konstatáltam, hogy fekete szaggatott farmerem, fehér trikóm és fekete alapon bordó kockás ingem makulátlanul normálisan álltak rajtam. PEDIG AZT HITTEM LE ETTEM A KOCSIBAN, NA MINDEGY, BÁTORSÁG GYERÜNK! Mély levegőt vettem, körbe pippantottam, majd észre vettem egy lányt,aki a falnak támaszkodva állt, szimpinek tűnt így odabattyogtam.
- Szia! Tudnál nekem segíteni? - engedtem meg egy halvány mosolyt az arcomon. |
Sierra
- Forduljon balra! Kérem forduljon balra! Tartson Kelet felé! Forduljon balra! Forduljon balra! Újra tervezés! Forduljon vissza! Újra terve…. – lekaptam ezt a vackot és kihajítottam a leengedett ablakon. Fene egye meg…ez így környezetszennyezés… Visszatolattam, majd sűrű kamionos kifejezések közepette megkerestem azt a vackot, ami továbbra is lelkesen hadoválta a hülyeségét. Megtalálva azt a kacatot, visszaültem drága kis Ford Ranger furgonomba, úgy voltam vele, majd megtalálom egyedül a komplexumot. Végül sikerült is, majd miután beálltam a parkolóba és minden motyót magamra pakolva elindultam a kollégium felé. Közben azon mélázva, vajon lesz e valaki aki körbe vezet. Mikor beléptem a kolesz ajtaján az aulába, egy csapat hasonló korú fiatal állt egy csoportban, no meg két másik egymásba karolva pár méterrel előttem. Háh! Malacom van! Valaki csak segít majd nekem! Elálltam az ajtóból és a csomagjaimat letettem a földre, már csak a gitár volt a hátamon. Kicsit hátra sandítva az ajtó üvegén megnéztem magam, hogy minden rendben van e a külsőmmel, nem ám úgy kezdem, hogy beégetem magam egy lehúzott sliccel vagy valamivel. Örömmel konstatáltam, hogy fekete szaggatott farmerem, fehér trikóm és fekete alapon bordó kockás ingem makulátlanul normálisan álltak rajtam. Pedig azt hittem le ettem a kocsiban, na mindegy, bátorság gyerünk! Mély levegőt vettem és a hozzám közelebb eső két egyedhez sétáltam.
- Sziasztok! Tudnátok nekem segíteni srácok? – dugtam közéjük a fejem. |
Leo
Az időeltolódástól még mindig laposakat pislogva, homlokomat a terepjáró sötétített üvegének támasztva bambultam telefonom képernyőjére. Szörnyen honvágyam volt, és a sok "hiányozni fogsz! siess haza" üzenet olvasása cseppet sem segített rajtam. Sőt. Inkább ölembe dobtam a készüléket, és kihúztam magam az ülésen.
- Messze vagyunk? - kérdeztem bátyám, aki most egyben sofőröm is. A fiú épp akkor fejezte be egy sms írását, mire vállon boxoltam. - Mondtam már! Az én életemmel ne játssz!
- Jó jó, tudom - jött a válasz, egy leheletnyi megbánás érzete nélkül, majd jött a várható okoskodó reakció - De ha lökdösöl, az se sokkal biztonságosabb. És egyébként meg is érkeztünk. Ezt is túléltük! Whoo!
Felráncoltam orrom és vágtam egy grimaszt. Utáltam, hogy Colton pontosan olyan szarkasztikus mint én. Az őrületbe kergettük ezzel egymást. Kiszálltunk a Jeepből, kipakoltuk a cuccaimat, majd elköszöntem testvéremtől. Nem vagyunk túl közel egymáshoz így egy gyors öleléssel le is tudtuk. Sok sikert kívánt, én pedig ígértem, hogy majd írok.
Aztán ott maradtam egyedül. Elfogott egy fura érzés, ami lehet csak a kialvatlanság és a honvágy ötvözete volt, de volt benne még valami ismeretlen is - mintha kívülálló lennék. Cseppet sem éreztem magaménak a helyet, vagy hogy ideillenék. Elhessegettem a gondolatot, összenyaláboltam cuccaimat, és megindultam. Feltűnően üres volt a parkoló, de arról már tájékozódtam telefonon hogy az újonnan beköltöző csapat előttem megérkezett, és az emailben feltüntetett szobát bátran foglaljam el. Szóval így is tettem - szerencsére hamar megtaláltam a keresett helyiséget. Éppen az utolsó és egyben legnagyobb táskámat vonszoltam be új lakrészembe, mikor egy ismeretlen hangra összerezzentem.
- Szia!... - elnémultam hirtelen. Ismerősnek tűnt a lány. Pedig biztos hogy életemben nem láttam. Aztán leesett! A kiejtése! Gyorsan kezet nyújtottam - Hello, Leoni. Nem, te vagy az első akivel összefutottam. De úgy hallom te sem pont idevalósi vagy.
Végigmértem a lányt. Lerítt róla hogy Írországból származik, vörös loknijaival és fehér bőrével. Begurítottam a bőröndöt ágyam mellé, majd csípőre tettem a kezem és konstatáltam, hogy lesz mivel elfoglalnom magam, ha otthonossá akarom tenni a helyet. De most semmi kedvem nem volt ezzel bíbelődni. Behúztam az ajtót és visszafordultam a lányhoz, egy ásítást tenyerembe rejtve.
- Bocsi. Hajnalban szállt le a gépem. Keressünk valakit aki jártasabb a suliban, mit szólsz? - kérdeztem, bár meg sem vártam a választ. Megindultam a folyosón, felkarolva Alisont. Legalább, mi, britek tartsunk össze ebben az idegen országban! Bevettünk egy jobb, majd egy bal kanyart, Kész labirintus..., gondoltam magamban, de végre egy kisebb csapatba botlottunk az aulában.
- Hello! - köszöntem bohókásan, hangosan, a fáradtságtól valami fura erőlöketet kapva. |
 Rendkívül izgatott voltam, hogy végre én is itt lehetek. Gyakorlatilag egy évvel ezelőtt hallottam először a Hidden Hill csodálatos világáról. Arról, hogy hogyan is foglalkoznak a lovakka. Akkor döntöttem el, hogy én már pedig szeretnék itt tanulni a legjobbaktól. Harcost nem hozhattam magammal, ugyanis az orvos attól félt, hogy a repülés rendkívül megviselné öregecske szervezetét. Mivel kicsit késett a járatom, így persze senkit nem találtam már azon a helyen, ahol eredetileg lenni kellett volna. Éppe ezért az első útba kerülő embert állítottam meg, hogy információt szerezzek arról, hogy a többiek vajon hol vannak. A csomagomat Fritz mellet hagytam, aki megígérte, hogy vigyáz rá, míg vissza nem jövök érte, vagy ha el kell mennie akkor olyan helyen hagyja, ahol meg fogom találni. Semmi értékes nincs benne, csak a ruháim, hiszen minden értékem a hátamra csapott és megtömött táskában volt.
Kihízott háttal és felszegett fejjel közeledtem a zajhoz, ami a kollégiumból szűrődött ki, talán folytott beszélgetés volt. És bár siettem megálltam, hogy szétnézzek azon a helyen, ahol mostantól élni fogok. Elnyerte a tetszésemet. Szóval ez lenne a Hidden Hill. A hang felé igyekezve lassítottam a légzésemen, hogy ne tűnjek ijedtnek, próbáltam nyugodt lenni. Ismertem azt az érzést, amikor te vagy valahol a legkésőbb érkező, az új. Nos marhára nem szerettem, de ez van. Már bánta, hogy nem hozta magával a bőröndöt, de késő volt megfordulni. Az talán jelentett volna támaszt, ami megkönnyíti a saját súlyának a megtartását. Megnézt a kezében tartott papírt, amin egy szobaszám volt, így gyorsan be is kukucskált a lapon látható ajtón. Egyetlen ágyat és fehér falakat látott, sehol egy díszítés, lakótárs, bármi ami arra utalna, hogy egy kollégiumról van szó. Miután kipakoltam felfedező útra indultam a folyosókon, hátha megtalálom a hangok forrását. Fentebb a folyosón egy lányba. - Szia Alison Kolt vagyok. - mutatkoztam be egy barátságos mosolyt vetve rá. - Látom te is most érkeztél, esetleg a többiekkel nem találkoztál idefelé? -érdeklődtem miközben felajánlottam, hogy segítek a cuccaival. |
Mivel sikerült megbeszélniük a részleteket, így ő is bevitte a maradék csomagjait. Mivel több már nem volt kint a kocsinál, nekiállt kipakolni, amennyire most ideje volt. Remekül elvolt azzal, hogy berendezze új életének kis kuckóját, noha most biztos, nem lesz ideje kitérni minden részletre, de legalább elkezdheti. Közben azon járt az agya, miért is szerett volna beszélni vele Ro. Kicsit aggódott, mert pontosan tudta, hogy ha valamit így vezet fel a húga, akkor annak oka van. Túl jól ismerte már ahhoz, hogy másra gondoljon.
Nem szeretett volna elkésni az első közös programról, így idő előtt indult vissza az aulába, ahol már Rowan is ott volt, de más még nem ért vissza.
- Estig várhatunk a beszélgetéssel, vagy előbb szeretnéd? Csak mert gondolom nem ártana egy kicsit itt is beilleszkedni, a délutánt gondolom úgyis a lovak körül töltjük - magyarázott, kicsit azért is, hogy leplezze a zavarát. Lazán a falnak támaszkodott és onnan szemlélődött, míg a többieket várták. |
 - Igen, annyi idő szerintem is elég a pakolásra így elsőkörben. - Értett egyet ravennel, majd miután mindent megbeszéltek, elindult a cuccaival a szobája felé. Pár fordulóval be is pakolt mindent, majd mivel még volt ideje, azon tűnődött, mit hová tegyen majd. A szobája egészen barátságosnak tűnt így elsőre, és tudta, ha kiteszi és elrendezgeti a magával hozott tárgyakat, fényképeket, méginkább otthonos lesz majd a kis kuckója. Azok, akiket eddig megismert is egészen jófejnek tűntek. Főleg Raven jókedve és lelkesedése tetszett neki, Gi-ről még nem tudott meg túl sok mindent. Aveline is rendes volt, és jó pont volt, hogy még a számára nehéz helyzetben is viccelődni próbált. Rhiaval kapcsolatban pedig úggy gondolta, nem érhetik már meglepetések. Mikor eszébe jutott, gyorsan előkapta a telefonját, és írt egy üzenetet szüleinek, hogy minden rendben, megérkezett és éppen berendezkedik. Emellett megemlítette, hogy Rhia is jól van, vele is összefutott, majd lehalkította a készüléket, hogy ne legyen kötelező rögtön válaszolnia az esetlegese hívásokra, de azért a biztonság kedvéért a zsebébe csúsztatta a telefont. Volt még idő a megbeszélt időpontig, de úgy gondolta, kipakolni úgysem tudna addig, így inkább visszasétált az aulába, hogy ott várja be a többieket. Ki tudja, lehet, hogy lesz valaki, aki szintén előbb kész van, ahogyan ő is. |
 Örült, hogy mindenkinek tetszik a csoportos kajálás ötlete, bár igazából a fő ottletgazda Gi volt. Egy kicsit bánta, hogy Aveline lemarad erről, de hát igazából ha bepakoltak végülis megkérdezhetik, hogy van-e kedve jönni. Szóval annyira nem is aggaszotta a dolog.
- Szerintem egy óra elég lesz. - egyezett bele Raven is a dologba. - Aztán akár Aveline-t is megkérdezhetjük, hogy szeretn-e jönni, vagy, hogy tud-e valami jó helyet. - jegyezte meg egy válvonás kíséretében, hogy akár ez is eg opció lehet.
Gi-t elnézve az volt a benyomása, hogy egy eléggé nőcsábász típus lehet, már abból következtetve, hogy egy bemutatkozás során is úgy tudott nézni, minth a szemével vetkőzetné az ikreket. Raven arcán ettől egy cinkos mosoly jelent meg, mókásnak találta ezt a dolgot. De nem igazán zavarta a dolog, ha ilyen, akkor ilyen.
- Na, gyere te izompacsirta! - intett a fiúnak vigyorogva - Mindig elkél a segítség. - közben elindult kifelé, az autójához a lányokkal az oldalán - Egyébként Raven vagyok. - mutatkozott be Ő is Gi-nek, kissé megkésve, de ezt kárpótolta egy aprócska, kissé bohókás kalapemeléssel, miközben az arcán még mindig ott játszott a vidám mosolya. |
- Fantasztikus! Itt találkozzunk egy óra múlva, ha annyi idő megfelel nektek. Én állom - Gi halványan elmosolyodott, majd Rowanre pillantott. - Gi vagyok - ismételte meg a bemutatkozását, mert nem tudta, hogy a lány elszalasztotta-e. - Ha kell, segítek bepakolni, időm, mint a tenger. - vonta meg a vállát, és közben az ikrekre vetett lopott pillantásokat. Nem elég, hogy ikrek, de mindkettő gyönyörű sóhajtott egy aprót, majd megrázta a fejét. Újfent nekidőlt a falnak, arra várva, hogy kell-e valakinek segítség. Tetszett neki Raven lelkesedése is, végre valaki, aki nem utálja első pillantásra, de egyelőre nem tudta hova tenni. |
Már csak azért is jó volt, hogy nagyobb társaságban vannak, mert valakinek tuti lesz egy jó ötlete, hogy mit csinálhatnak, míg nem kell az istállóba menniük a találkozóra. Meglepően ezt Gi és Raven hozta most össze. Körbehordozta tekintetét a társaságon, de úgy tűnt, mindenki benne van a dologban.
- Rendben, én is benne vagyok - bólintott halvány mosollyal. - Itt találkozzunk, vagy kutassuk fel egyénileg, hol tudunk valami ehetőhöz jutni? - Érdeklődött, neki bármelyik megfelelt volna. Gi mosolyát viszonozta, aztán figyelte, ahogy húga bemutatkozik a fiúnak. Megint eszébe jutott, hogy beszélniük kéne, de úgy döntött, ráér akár estig is a dolog, egyelőre most a társaságbeli ismerkedés talán egy kicsit jobb ötlet. Megvárta, míg megbeszélik, hol találkoznak, aztán, ha szétszéledtek, felvette a csomagjait, hogy bepakolja a maradék cucoct. |
Úgy tűnt, jól tette, hogy körbekérdezett a közeljövőt illető tervekkel kapcsolatban, ugyanis a többieknek egész jó ötleteik voltak. Raven tűnt a leglelkesebbnek, és igazából ő egyet is értett vele azt illetően, hogy ez egy jó első közös program lehetne, miután bepakolnak. Először ő is szerette volna behordani a csomagjait, és megnézni a szobáját, ahol lakni fog, de végülis logikus is volt, hogy utána ehetnének valamit, mielőtt találkoznak a lovaikkal. - Végülis én benne vagyok, de szerintem én is bepakolnék előbb. Ha te már bepakoltál, akkor esetleg van kedved megvárni minket? - Fordult a fiúhoz, aki kicsit később csatlakozott a társasághoz. Nem látott nála csomagokat, így lehet, ő már túl volt ezen, és egyenest enni ment volna, de végülis akkor is csatlakozhatnak hozzá később, ha neki is van kedve velük enni és ismerkedni kicsit a többiekkel. - Jut eszembe, Rowan vagyok. Azt hiszem, te nem voltál itt, mikor bemutatkoztunk egymásnak. - Tette hozzá kis töprengés után. Nővérére pillantott kérdőn, neki vajon van-e kedve a többiekkel ebédelni, úgy sejtette, ő is benne lesz ebben, hacsak nem akarja előbb őt kérdőrevonni az érkezését illetően. |
Először meghallgatta, hogy a többiek mit terveznek, de ők sem gondoltak semmi különlegesre. Csak be akartak rendezkedni, ahogy Raven is, aztán majd délután megtudják a főnöktől, hogy mi is a helyzet. Gi mondanójára felkapta a fejét.
- Ez remek ötlet. - lelkesedett fel az ötlet hallatán. - Ha bepakoltunk a szobánkba esetleg elmehetnénk enni valamit. - nézett a többiekre, hogy ők vajon mit gondolnak. - Jó kis ismerkedős kajálás. Mire behordjuk a csomagokat, addigra úgyis farkas éhesek leszünk. - Raven igazából már a kaja gondolatától is megéhezett, de hát mégsem hagyhatta az autóban azt a rengeteg mindent, amit magával hozott. Igazából az egész szobáját bepakolta a csomagtartóba, a bútorokat leszámítva, úgyhogy lesz mit pakolni, de úgy tervezte, hogy csak nagyjából pakol ki most. Később úgyis lesz egy csomó ideje, hogy egészen otthonossá alakítsa a szobáját, amit egyébként még nem is látott. Aztán eszébe jutott, hogy lehet valakinek egészen más terve van a dolgokat illetően, úgyhogy hozzátette még. - Persze csak ha nincs más tervetek. - mosolygott kedvesen a többiekre. |
Csak egy vállvonással reagált Ava elviharzására, majd végighordozta tekintetét a társaságon. Látta, hogy a westernkapalos lány lopva végigméri a testét - reagálva rá, finoman befeszített, hogy még jobban kirajzolódjanak a póló alatt az izmai.
- Nekem nincs semmiféle tervem. Arra gondoltam, esetlegesen keresek valami kajalelőhelyet, mert éhen halok. Aki akar, nyugodtan velem tarthat - nézett rá Rhia ikertestvérére, akinek még mindig nem tudta a nevét, majd Rhiára, akire halványan rámosolygott.
- Segítsek valamit? |
Látta Aveline-en, hogy megint kezd nagyon ideges lenni, vagy csak feszélyezett, ezt nem tudta volna pontosan megállapítani, mindenesetre elég jól képes volt megérteni, miért nem túl kényelmes a lánynak ez a szituáció. Azért az alap útmutatást mindenképp megkapták tőle és egyelőre ez elég is volt, a többi dolog a későbbiek során úgyis elválik majd.
Mikor Rowan megszólalt, húgára pillantott. Nem is akart arra gondolni, pontosan miről akar vele beszélni a testvére, mert akkor ő sem lett volna ilyen nyugodt, mint most. Azért az agya valamely kis hátsó zugában így is ott motoszkált a gondolat.
- Nekem be kéne pakolni a maradék cuccom, egyelőre eddig terveztem. Tudom, nem túl izgalmas - ingatta kicsit a fejét, közben végigpillantva a társaságon, Gire is rápillantva, akit ő már ismert és egy biccentéssel üdvözölt. Sajnálta, hogy elmulasztotta, hogyan reagált a srác húga felbukkanására. |
- Hát, jó, értem. Azért köszi. - Bólintott, bár túl sokat nem tudott meg arról, hogyan telnek majd a napjai itt, de végülis még ráért kideríteni ezt. Ez után viszont úgy tűnt, kezdenek kicsit felpörögni az események, ugyanis mégvalaki csatlakozott a társasághoz. - Szia. - Intett a srácnak mosolyogva. Arra azért rájött, hogy köszönt nekik, de az olasztudása nem volt túl nagy, úgyhogy remélte, nem ezen a nyelven kell majd kommunikálniúk a fiúval. Erről viszont eszébe jutott, mikor egy olasz dal szövegét tanulta, épp otthon volt, és a neten értekezett a többiekkel, valyon melyik szót hogy kell kiejteni. Aztán megváltozott minden. És azt a dalt már sosem adják elő együtt a zenekarral. Óvatosan megrázta a fejét, és hallkat sóhajtott, hogy kiűzze a fejéből ezeket a gondolatokat. Persze nem várta el magától, hogy a történtek után minden pillanatban pozitív legyen, de nem a többiek előtt akart kiborulni. Sőt, egyáltalán nem akart ilyesmit. - Kinek mik a tervei most? - Dobott fel végül egy kérdést, hogy ne álljanak tovább csendben. Tudta, az neki sem tenne jót, meg egyébként is érdekelte, a többiek hogyan tervezik eltölteni azt az időt, ameddig még nem kell az istállóba menniük. Még véletlen sem pillantott Rhia irányába, tudta, a lány észrevenné, hogy valami gond van, bár az is lehet, már észre is vette, amilyen jól simerik egymást. Azért remélte, nővére nem fog túlságosan aggódni miatta, arra a szerepre már így is volt bőven jelentkező a családban. |
Szegény Avline-t nagyon kimozdították a komfortzónájából. Csak állt és bólogatott, a lehető lggyorsabban próbálta kihúzni magát ebből a szituáciból. És amint meghallották egy, számár még teljesen ismeretlen srác hangát, Aveline kapott is az alkalmon és elviharzott. Raven sajtette, hogy valószínűleg a szobája felé igyekszik, hiszen egy ilyen helyen az az a hely ahol egyedül lehetsz, biztonságban. Szóval Raven csak ide-oda kapkodta a fejét. Egyik pillanatban az olaszul hadováló srác felé nézett, a másikban azt nézte, ahogy a szőke lány elviharzik és a harmadikban pedig ismát az olasz srác irányába pillázott. Vagyis csak feltételezte, hogy olasz, mert olaszul beszélt, de hát akár olaszul is tanulhatott, de most nem is ez volt az érdekes. Raven kétkedő pillantásokat vetett a fiú irányába, nem tudta, hogy hová tegye egészen pontosan. Fehér pólóján azért átsejlet kidolgozott teste, amit Raven tudott ám értékelni, de a stílusa, nos hát azzal akadtak problémák. Most mondjuk örült, hogy egy tömeg közepén van. Így hát csak csendben állt és várta, hogy valamelyikőjük megszólaljon helyette. Igen, most ez tűnt számára a legésszerűbbnek. |
 Raven kérdésére bólintott. Igen, diák. Igen, régebb óta. Kicsit megremegett a szája, ahogy feltörtek benne az emlékek. Egy sóhajjal próbált elnyomni mindent, majd tekintete átvándorolt Rowan-re. Vagy Rhiannonra? Még mindig nem tudta megkülönböztetni az ikreket.
-A napirend.... éld túl.
Megvonta a vállát. Igazából erről tényleg nem tudott nyilatkozni.
-Minden az edződtől függ.-egészítette ki magát, hogy azért mégis mondjon valamit. Pontosan ebben a pillanatban szólalt meg Gi.
Édes jó istenem a mennyben. Elkezdte dörzsölni a homlokát. Gyorsan végigkattogtatta a fejében, hogy mindenkinek odaadta-e a szobája kulcsát.
-Akkor hát, délután az istállóban.
Nagyon hamar próbált megszabadulni a fiútól, ugyanis semmi törvényes gondolata nem volt irányában. Egyenesen a szobájába ment és levetette magát az ágyára. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
