|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 19:40 - |
 Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
| {MAURA} A "társ" szóra rögtön az ő kis házisárkánya vágtatott el lelki szemei előtt. Nem komorodott el. Minden egyes percét élvezte az együtt eltöltött éveknek, s az elkövetkezőket is szeretné kihasználni. Villájával tovább lapátolta a tányéron várakozó húst és görögsalátát El kell felejteni azt a szörnyűséges órát, hogy értelmet nyerhessen az a hat év. És már alig várta, hogy újra végigjárhassa ezt az utat, ha lehetősége nyílik rá továbbhaladni, mint ahol nemrég félbeszakadt.
Avelina "csodabogárjára" úgy kapták fel a többiek fejüket, mint a veszélyt érzékelő szurikáták, a megmosolyogtató látványt Maura kuncogása követte.
-Kedves tőletek, de figyelmeztetlek titeket: az egyész házat elhoztam. Meg amúgy még azt sem tudom, melyik szoba lesz az enyém. Ti hogyan jöttetek rá? - remélte nem kérdezett akkora hülyeséget és erről nem kaptak már az érkezés előtt információt és már így is kérdezett eleget. |
 Liss után én is felpillantottam a tálcámról. Gondolataim szertefutottak, mint egy elpattant gyöngysor szemei a földön.
- Jaj izé igen! Én is segítek, én már amúgy is kipakoltam nagyjából – pöccintettem meg a septumomat, fránya rossz szokás. Még a végén azt fogják hinni, hogy az orromat túrom.
- Oh én még úgy hiszem nem mutatkoztam be neked – jöttem zavarba hirtelen.
- Sierra Madyson vagyok – mosolyogtam rá. Valahogy nagyon jó megfigyelő képességgel áldott meg az ég, így mintha azt áttam volna, hogy Avat valami bántja vagy talán zavarja. Nem az én dolgom, majd elmondja ha akarja. Állítottam le agytekervényeimet. Majd az egyik nutellás palacsintát kezdtem el betömni a számba. Tisztára mint egy mókus. Bár ahogy elnézem, itt mindenki úgy eszi a kaját mint rozsda a vasat. |
 Mikor meghallottam a csodabogár szót eszméltem fel, ugy futva végig az arcokon tekintetemmel,majd visszapörgetve rövidtávú memóriámba az imént hallottakat szaladt fel a szemöldököm ugy huzodott idétlen, kissé kinos vigyor az arcomra.
-Hékás, mi enni invitáltuk, sajnos a gyomrunk hatalma nagyobb volt az illedelemnél.-kuncogtam kinosan megvakargatva a tarkom. Mindig ezt teszem ha zavarba vagyok, kényszercselekvés...ehh.
-De természetesen mi is szívesen segítünk behozni a cuccaid, és ha kipakoltál pedig mehetünk együtt a megbeszélt sütögetésre, amire természetesen téged is várunk Ava. Van mályvacukrunk és csokink, szóval rossz már nem lehet.-mosolyogtam kedvesen Avára...hiszen ugy tűnt mintha egy pillanatra kicsit "elfeketedett volna az aurája", majd mértem végig a többieket is. Most belegonolva még én se pakoltam ki a cuccaim, hanem szaladtam az istálóba...hmm...
-Amugy ne aggódj Maura, én is előtted nagyjából 2-3órácskával érkeztem. Kicsit elkalandoztam idefele jövet és leálltam sátrazni pár mászós sráccal.-mosolyogtam kedvesen, ugy foglalva ösze röviden a történteket, majd kaptam be a következő adag sajtot. Igy elgondolkodva, még én se igazán ismerek innen senkit, eddig nem volt alkalmunk jobbn elbeszélgetni. Remélem az esti összeröffenésnél kicsit jobban összejön a csapat, hiszen ha minden igaz egy ideig itt lesz mindenki a lovardában. |
| AVA // Úgy tűnt, mégsem utáltatta meg magát egyből, így az az apró kis mosolya kezdett valóságosabb lenni. Felszúrt a villájára egy nagyobb adag husit egy óriási brokkoli kíséretében és egyszerre bekapta. Szinte rögtön kapcsolt is, hogy nem egyedül van, látják mások is, szóval rögtön a szája elé kapta az egyik kezét, hogy azért mégse legyen annyira kulturálatlan paraszt. Érdeklődve hallgatta Maura válaszát, kicsit meg is lepte, hogy kezet nyújtott neki, miközben bemutatkozott, de elfogadta végül.
-Ava-bökte ki a nevét, majd újból bekapott egy falatot.
- Oh ne aggódj, itt mindenkinek megvan a saját...társa.-húzta félmosolyra a száját, bár az utolsó szó után mérhetetlen gyász járta át. Probált nem emózni az asztalnál, hiszen társaságban volt, így inkább csak tömte és tömte magába a kaját, addig se gondolkodjon.
-Ha gondolod, kaja után segíthetek behozni a cuccaid, ha már ez a két csodabogár nem tette.-bökött fejével Liss és Sierra felé, akik láthatóan teljesen elkalandoztak gondolataikban. |
Avelina elfogadva az invitálást, egy másodperc alatt mosolyt varázsolt arcára, s elfoglalta helyét az eddig parlagon maradt széken. Mivel a többieket már ismerte, hamar kiszúrta a kakukktojást Maura személyében, miközben tálcáját az asztalra helyezte. Sokáig vizslatta szemeit és tincseit, de hauzgság lett volna azt állítani, hogy ez meglepetésként érte. Tudta magáról, hogy nem mindennapos "jelenség", sokan bámulták már meg utcán, szólták le hajviselete miatt, de a kedvence az volt, amikor megkérdezték, hogy miért csak az egyik szemében van színes kontaktlencse. Álszentségnek érezte az ezeken való felháborodást, bár a raszta már eléggé elterjed, toleráns maradt a "laikusokkal" szemben.
Sierra és Mélisse gondolatai a távolba csalták őket, úgy érezte minden adott ahhoz, hogy megismerkedhessen Avelinával. Mondjuk a többieket sem ismerem még egyáltalán. Ezután mondandóját úgy alakította, hogy más is válaszolhasson, nem szeretett volna "elszigetelődni".
-Igen, körülbelül húsz perce. Rögtön az istálló felé vittek a lábaim, ott találkoztam velük és most ... itt vagyok.- kacarászott szórakozottan. Az asztalon áthajolva nyújtotta felé kezét - Maura. Amúgy ti mikor jöttetek? Remélem nem maradtam le sokmindenről és maradt még számomra ló- elcsavarva a szénsavas víz kupakját, meghúzta az üveget, majd korgó gyomrának elégtételt adva diszkréten hozzáláttott ebédjéhez, szemeit főleg Avelinára függesztve várt válaszra. A lány sokkal othonosabban mozgott, mint a másik kettő, így teljeskörű választ tőle remélt, bár nála aztán mindenki tájékozottabb volt. |
Magamban jót kuncogtam Ava nyitásán, kedvelem a csajt. Egyedi. Nagyot kortyoltam a mentes vizemből. Közben arra gondoltam, mennyi érdekes embert hozott össze a sors. Maura különleges szemével és raszta hajával, míg Liss viharra emlékeztető szemszínével és csillogó sötét szőke loboncával, no meg persze az ikrek és a többiek. Mennyi különleges és egyedi ember. És ez csak a külső! Milyen mások a személyiségek is! Merengtem. Majd át terelődtek gondolataim a lovak felé. Szebbnél szebb lovak sorakoztak Hidden Hill istállójában. Milyen mázlisták vagyunk, hogy esélyt kaphattunk, hogy itt legyünk és részese lehessünk valami fantasztikusnak. Alig vártam, hogy skype-on felhívva szüleimet, bemtutathassam nekik Glent és a többieket. Viszketett a tenyerem, hogy a gitáromat foghassam és megkomponáljam a pillanatot, hogy fent maradjon, mint emlék. Közben szívem csordultig telt boldogsággal, hogy új barátokra leltem, akik hasonszőrüek hozzám. Nem kell végre attól aggódnom, ha nem tudom melyik körömlakk szín a mostani divat akkor kinéznek a sorból. Nyugodtan beszélhetek a lovakról, felszerelésekről és versenyekről. Nem kell holmi Justin Timberlake vagy hogy a bánatvirgágba hívják, pósztereit és cikkeit nézni a bulvárlapokban. Micsoda megtiszteltetés és öröm, hogy itt lehet! Gondoltam újra egy nagy sóhajtás kíséretében. |
Megizonyosodva arról, hogy Avelina tényleg észrevett minket követtem a szememmel ahogyan odajött. Úgy tűnik még mindig nincs jó kedvében, nagy kár, pedig biztosan jól el lehet vele beszélgetni. Igy mikor leült folytattam a falatozásom, elnyammogva a csirkemellfalatokon, tunkoltam a saláta öntetébe a rántottsajtfalatokat, ugy pillantottam fel én is, mikor megszólal Ava. Én észre se vettem, hogy a lányt figyelte volna, bár az tény, hogy velem ellentétben Maura feltűnő, és mindenki álltal könnyen megjegyezhető lány, így nem csoda, hogy Avelinak is feltűnt, hogy még nem találkoztak. Asszem nem kérdeztük tőle, de ha jól tippelempont akkor érkezett meg, mikor mi összefutottunk vele. Igy csak elrejtve egy finom mosolyt folytattam a kajálást, néha tudom illetlen, de megnyomkodva a mobilomat, ellenőrizve a közösségi médiás felületeimet, hogyan reagáltak az úton készített képeimhez, ki mire tippelt, hiszen a yeeppel szelem az erdőben az utat kép a ,,Na vajon most hova tartok?" kérdéssel felzavart egy kis vizet. Erről jut eszembe, muszáj leszek csinálni pár képet a lovardáról még naplemente előtt,holnap pedig Ophilet is körbe kell mutogatnom. Alig várom, hogy az otthoniak és a követők is megismerjék a gyönyörűséget. Igy kuncogtam fel hallkan magamba, majd pillantottam körbe a lányokon. |
 Bármily nagyon is próbálkozott láthatatlan maradni, ez valahogy most nem jött össze. Simán kiszúrták. A homlokához kapta a kezét és forgatta a szemeit, ami egy külső szemlélő számára úgy nézhetett ki, mintha csak a haját dobná ki szemei elől. Még sóhajtott egy utolsót, felkent magára egy mosolyt. Vagyis valami hasonlót és a csipet társaság felé vette az irányt.
-Sziasztok-köszönt a három lánynak. Miközben helyet foglalt az asztalnál, pillantása a raszta lányra tapadt. Egyszerűen nem tudta levenni róla a tekintetét. Alaposan szemügyre vette a haja végétől a szeméig.
-Te mostanában érkeztél? Nem láttalak eddig úgy...kb sehol-tette fel végül a kérdést, miután rájött, hogy bizonyára elég hosszan, de legfőképp kellemetlenül fürkészhette az arcát. Na király, máris megutáltatod magad az első pillanatban, gratulálok Ava. |
| {MAURA}
A székekre ledobva magukat hozzáláttak elkölteni kesői ebédjüket. Maura a bejáratnak háttal foglalt helyet. (Kellett ez, mint tanyára a villany). Mosolyodott el, a feta sajton nyammogva. Gondolatai Ophile és Sierra társa, Glen felé kacskaringóztak. Bár remélte, hogy a többi patást is szemügyre tudja venni, csak egy-két nevet jegyzett meg, amit a táblákról olvasott le. (Willow...Fírnen...Cirus...Echo...van itt minden mint a búcsúban) mosolyodott el. Az összes név egyedi volt, melyeket ezelőtt még nem látott lóútlevélben soha. Gondosan meghozott döntések egy személytől, aki fontosnak tartja őket.
Gondolatfolyamát Hidden Hill varázslatos és számára még teljesen ismeretlen világáról Mélisse vágta el:
-Szia Avelina! Csatlakozol? - Maura az illedelmesség határát súrolva igyekezett minél kevésvé paraszt módon hátrafordulni és köszönteni az új jövevényt. Szőke hosszú haja ki volt engedve szemei egykedűség ködében úsztak. Egy visszafogott, ám barátságos mosollyal köszöntötte a lányt. |
Már megittam a jó meleg húslevesemet mikor Liss hangja kizökkentett.
-Szia Avelina! Csatlakozol?- integetett a lány felé, oda pillantottam és láttam Ava az.
- Szia! Ülj ide közénk! Májvacukor sütögetést tervezünk estére! - kapálóztam én is felé. Majd újra elkedztem az ételemmel foglalkozni, annyi tejfölt tettem a rakottkelre, hogy ki se látszódott. Szépe felvágtam az egészet, majd elkedztem bepakolni a számba. Hmmmm imádom. Dünnyögtem. Közben azon filóztam, vajon merre lehetnek a többiek? Mit csinálnak? Egyáltalán mennyien vagyunk? Klassz lenne ha mindenki összegyűlne enni velünk. Megismerkedhetnénk mindenkivel. |
Látvamindenki megpakolja a maga tányérját változatosabbnál változatosabb kajábbal ugy konstrltam egy elégedett bolintássala a dolgokat, főleg mikor Sierra nekem intézte a felszólalását.
-Hát igen, imádom a sajtos dolgokat, meg...igazából kevés étel van amit nem szeretek.-kuncogtam lelkesen, már éhesen, smikor Maura kiszúrt egy asztalt indultam emg felé autómatikusan.
-Persze, szerintem ez tökéletes.-tettem le a megrakott tálcámat úgy ülve le az egyik székre bontottam is meg az epres zöldteámat, úgy kortyolva bele. Komolyan, anniyt iszok, mint egy ló, egy átlag ember egy hétig el lenne az én egy napi folyadékbevitelemmel. Igy mértem végig a többiek tányérját is állapitottam meg magamban, hogy minden nagyon gusztának tűnt. Már éppen hozzáfogtam volna a jól megérdemelt zsákmány elfogyasztásának, mikor észrevettem, hoyg nem vagyunk telejsen egyedül az étkezdében, s kiszúrva Avelinat csillant meg a fejem, úgy várva ki a megfelelő pillanatot nyujtotam fel a kezem ugy integettem neki kedves mosolyal.
-Szia Avelina! Csatlakozol?-kérdeztem kedves, hivogató mosolyal utána szólva, hiszen arra következtettem, hogy nem vett észre minket, gay csak nem akart zavarni? Szerintem senkinek sem lehet jó teljesen egyedül enni, és ő is olyan segítőkész volt, mikor megérkeztem, örültem volna, ha velünk eszik. |
| AVA
Órákon keresztül csak hevert az ágyában: hol a plafont bámulta, hol egy könyvet lapozgatott, máskor pedig elmélázva bámult kifelé az ablakon. Olyan volt, mint egy rossz emos - az önpusztítást leszámítva. Egészen addig csinálta, amíg hangosan fel nem kordult a gyomra.
-Hát ezt nem hiszem el- mormogott az orra alatt. Nem, ő nem. Üldögélt tovább az ágyban. Majd méghangosabban korgott az a has, nem tetszését kinyilvánítva a dolgok iránt. Végül egy igazi hatalmas nagy sóhajjal beadta a derekát. Felkapott magára egy pulcsit, biztos ami biztos alapon, kint ugyanis egyre borultabb volt az idő, az étkező részleg fűtöttségi állapotáról viszont nem tudott semmit. Cipőjét és magán tudta, így nekilódult a lépcsőkön lefelé. A földszintre érve szinte azonnal a kajaillat irányába fordult és úgy rohant, hogy szinte már futott. Ahogy beért, rögtön fel is kapott egy tálcát és elkezdődött az a bizonyos bőség zavara, amikor nem tudja eldönteni az ember, hogy most végülis melyiket válassza. Teljesen megfeledkezett a környezetéről és egyáltalán nem zavartatta magát, hogy viszonylag sokáig hezitál. Végül egy adag sajtos brokkolis csirke mellett döntött. Vagyis inkább egy dupla adag mellett. Nem elég, hogy farkaséhség kínozta, de alapvetően nagy étvágyú leány is volt. Elégedetten fordult ki az asztalsor felé, amikor észrevette a három másik lányt. Megpróbált szellem módba váltani és szépen elosonni mögöttük. |
Amint beértek a büfébe, Mélisse lelkesen kezdett kupacolni tányérjára az ellátmányból. Maura bőségzavarában egy pillanatra elkalandozott az ételek változatos világában, alig tudott dönteni. Elmélkedéséből Sierra kérdése rázta föl.
-Ööö, nem tudom. Túl nagy a választék...-mosolyodott el szórakozottan. Végül görögsaláta és sült csirkemell mellett döntött, igyekezett minél több feta sajtot csempészni tányérjára, de csak módjával, nem akarta kifosztani a tálat. Desszertet nem is választott, nem volt nagy evő annak ellenére sem, hogy majd éhen veszett, innivalónak szénsavas vízet választott, majd megpördülve, kezében tálcájával battyogott oda a lányokhoz.
-Nos én is megvagyok- jelentette, s szemeit végigfuttatta az asztalokon. Kiválasztott egy neki tetszőt, ami négy szék társoságát élvezte - Ahhoz mit szóltok?- kérdezte a "négylábú" felé bökve. |
Gyorsan leráztam magamról az emlékeket, most nem szürkülhetek be, nem azért vagyok itt. Érzem, hogy valami többre vagyok hivatott mint csak egy sima ápolónő. Több akarok lenni. Szedtem össze magam. Majd felöltve száz karátos vigyoromat a lányok felé fordultam.
- Van, hoztam 10 tábla csokit - nevettem fel - IMÁDOM a csokit! - egészítettem ki.
- Nekem mindegy, én eszek állva is - panaszkodott gyomrom közben, majd odalépve a tálcámra, egy tányér húslevest, rakott kelt tettem. Majd 5 nutellás palacsintát is betáraztam. Hmm mit igyak? Néztem a hűt felé, majd egy sima ásványvizet vettem ki. A diéta, az diéta! Nevettem magamban.
- Maura, te mit kívánsz? Látom Liss te már betáraztál! - nevettem, majd szemügyre vettem a tálcáját. |
Látva mindkét lányból jó gondolatokat vált ki a mélyvacukor mosoylodtam el, majd csillant meg a szemem Sierra kombójára.
-Azt egy mesében láttam elősszö, bár még sosem próbáltam. Ha valakinél van csoki akkor mindenéppen kipróbáljuk este.-kuncogtam kívváósan, úgy lépve be az aulába, pillantottam körbe. A lányok hamarabb megtalálták a ahelyes irányt így csak követtem őket, de a gondolataim kissé elkapaldoztak Ophile köré....várom már hogy igazán kilovagolhassak vele, biztosan jól fogja érezni magát az erdőben...ahogyan belenéztem a szemébe mintha kicsit magamat láttam volna. Igy pillantottam végig a lányokon, majd akadt meg a tekintetem SIerrán...látszólag nagyon elgondolkodott bár nem tudom mi járhatot a fejében....reméltem a kaja kicsit feldobja őt. Igy sohajtottm mélyen mikor beléptünk a büfébe.
-Ahh végre kaja.-kuncogtam éhesen csillogó szemekkel, ugy figyelve a választások bőséges sorait, majd döntöttem végül a cézársalátánál sok sajttal és husval, pirítósdarabokkal mellé rántottsajttal és egy zöldteával. Így fogva össze a szerzeményeimet vártam meg a többieket amí ők is választanak majd végigfuttatva a helyen a tekintetem szúrtam ki egy szimpatikusnak tűnő asztalt.
-Merre üljünk le csajok? A hasammár eléggé követelőzően morog.-kuncogtam már éhes ábrázattal. |
|
Mélisse bejelentésére egyre csak éhesebb lett. Mályvacukrot legutoljára a gimis osztálykirándulásán evett, ami nem tegnap volt. Felsejlett benne a tábortűz ropogásával duettező gitár, a diy lángszóróval való farakás meggyújtási kísérletek, azok a töménytelen mennyiségű hosszú expozíciójú képek, amit a parázsló ágacskákkal csináltak... Nem is volt kérdés, hogy csatlakozzon a lányokhoz. Remélem nem romlik el az idő estére...
Az istállóból kilépve a kollégium felé vették az irányt, léptüket a megszaporodott felhősereg mustrálta szívtelen némasággal. Betérve ajtaján csend fogadta őket, az aula üresen állt. Sierra jól játhatóan fellelkesült a pillecukor hallatára, kongó hasukat kínozva ecsetelte ezen édesség talán legegyedibb felhasználási módját, mosolyra fakasztva Maurát. Bár még a többieket nem ismerte, úgy érezte jó döntés volt az istállóba menni, elsumákolva a becipekedést , amit ismét elhalaszthatónak titulált. Szinte hallotta, terepjárója kétségbeesett kiáltásait a parkolóból, terheitől való szabadulás reményében.
-Szerintem arra van a büfé- jegyezte meg Sierra, a táblára lesve.
-Én is úgy hiszem- válaszolt Maura, széles mosollyal az arcán, majd az útjelző segítségével léptei a büfé irányába vitték (őket). |
Örültem, hogy így összeverődtünk, szerettem volna mindenkit megismerni. Elmélkedtem, majd mikor beléptem a kolesz ajtaján a lányokkal, kissé szomorúan nyugtáztam, hogy rajtunk kívül egy lélek sincs itt. Legalább is az aulában.
- Juuj én csak úgy tudom megenni a mályvacukrot ha két háztartsái keksz közé teszek egy kocka csokit és a közé nyomom az olvadt mályvacukrot - futott össze a nyál a számban rögtön, már már a gondiolatra.
- Szerintem balra van a büfé - néztem a táblára, amire rávolt írva "BÜFÉ" . Micsoda fantörpikus megállaípítás Dr. AtomSzőke. Forattam a szemem magamra, néha olyan gyagyás tudok lenni. Elkezdett megfogalmazódni bennem, hogy amint lesz időm és ha nem szakad az eső, kiviszem pályára Glent, szeretnék vele közelebbről is megismerkedni. De közben meg éreztem, hogy előkell vennem a gitáromat, égett bennem az alkotási vágy. Bárcssak itt lenne Drake, imádná ezt a helyet, vagy ha a helyet nem is, a lányoknak tuti hajbókolna. Sóhajtottam egy nagyot és átadtam magam az emlékek erejének. |
 Arcán őszinte mosollyal figylete Rhia és Willov kis közjátékát, mielőtt elindltak, úgy gondolta, összeillő párost fog alkotni nővére a kíváncsi kancával. - Gyere, menjünk be hozzám. Van nálam pár cucc neked, úgyhogy amúgyis az lenne a célszerűbb. Én egyébkéntis a földszinten lakom, úgyhogy az van közelebb, azt meg sejtem, hogy egyébként is tudni szeretnél már mindent. - Mondta, miközben a kollégium felé haladtak. Ha nővérének volt is ellenvetése, akkor is betértek az ő szobájába, ugyanis pár dolgot mindenképp szeretett volna előkeresni. - Mindenki úgy gondolja, megőrültem, vagy meg fogom bánni, hogy idejöttem. - Mondta már a bőröndjében kutakodva Rhia kedvenc pulcsia után, amit testvére otthonfelejtett. - Remélem, hogy nem kell mondanom, hogy érezd otthon magad. Tudod, az én szobám a te szobád is. - Nézett hátra nővérére, hogy foglaljon helyet, ahol neki tetszik. |
Szerencsére nem volt ngay távolság a koli épüete és a parkoló között.Ennek most hálát adtam, hiszen nem akartam sokáig cipelni a táskámat. Éreztem, hogy nedves a lábunk alatt a talaj, érezni is lehetett az az igazi őszi záporillatot, Igy húzódott finom mosolya az arcomra a levegőbe szimatolva;szeretem az esőt. Az aulába érve néztem szét, hogy nagyjából eltudjak majd igazodni. Láttam Avelina egy lapot szugerál, gondoltam a aszobák beosztása, így inkáb türelmesen vártam, valószínűleg ebben úgyse tudok segíteni neki, s mikor megindult előre ismét felvéve a cuccom követtem őt szapora léptekkel, ugy állva meg végül az ajtó előtt,amire mutatott...mintegy új élet kapujában, bolintotam. Már léptem volna be, mikor folytatta, amibe belekezdett, igy pillantottam az ő szobája fel majd néztem fel rá kedves mosolyal.
-Rendben, ezt megjegyzem. Kösönöm szépen a segítséget, sokban megkönnyítetted a dolgom.-kuncogtam végül kissé kínosan úgy intve neki ahogyan elindult végül nyitottam ki én is az ajtóm, ugy épve be dobtm le a táskám az ágy mellé feküdtem ki az üres ágyon....pffuuh ki kell fújnom magam. |
Nem különösebben szólalt meg azalatt a 100 méter alatt, ami a kollégiumhoz vezetett. Csak most, az épület ajtajához érve tűnt fel neki, hogy az esőzés már rég abbamaradt. Csak egy kis zápor volt. Az aulába érve végigpásztázta a szobák beosztását, majd felhúzta az egyik szemöldökét. Intett a lánynak, hogy kövesse. Elindult a lépcsőkön felfelé az első emeletre. 6-os szoba. Mormogta magában, nehogy elfelejtse, amit a beosztásból kivett.
-Tehát, ez lenne az-mutatott az ajtóra, megállva mellette.
-Az enyém pont keresztben van, szóval ha bármi kérdésed van, Kopogj nyugodtan- a "kopogj" szót direkt megnyomta egy kicsit. Ismét magára erőltetett egy mosolyt, azzal magára is hagyta a lányt, hogy kipakolhasson és elhelyezkedjen a szobájában. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
