|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 19:40 - |
 Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Oh, köszönöm - mosolyodtam el, majd elvettem a plüssöt és az ölembe tettem a kicsi mellé.
( napokkal később....)
- Engeded el! Te kis mocsok! - kacagtam fel majd üldöztem a pöttömöt, aki bár sántítva, de azért elég gyorsan iszkolt a zoknimmal. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz egy kicsivel, a kutya kölykökkel sokkal könyebb. Vadabb és nyafkább mint egy kutya. Mindent szétrág.
De ezeken felül, hihetetlenül megszerettem, az intelligens és komisz tekintét, a nyüszögését. Sejmes bundás kis vadállat.
- Liss vajon merre van már? - kicsit bosszankodtam, de csak bohókásan, kellett a kicsinek a tesója aki lefoglalta. Hála az égnek jól állt gyógyulás terén, gyorsany gyógyulnak ilyen kicsin az állatok. Elkaptam, kiszedtem a szájából a zoknimat és az arcomhoz emeltem.
- Te kis piszok! Te kis mocsok! - kuncogtam hozzá dörgölve az arcom. Majd elkezdtem vele birkozni az ágyon, de csak finoman. Mire ő játékosan és természetesen halálosan félelmetesen morgott! |
{MAURA}
Az ötlet nem aratott osztatlan sikert. Szerette volna, ha Alis Rosseal együtt csatlakozik hozzájuk és lelkifurdalása volt, hogy nem kelt a vörös védelmére, hiszen ez az egész végül is az ő ötlete volt. Remélte, hogy a továbbiakban nem fognak Avával ferdén nézni egymásra. Csak egy alig hallható "Sziát" küldött utánuk. Mire újra észbe kapott Ava és Nova már talpon is voltak. Lelkesen pattan fel székéből és tolta be hang nélkül, azonban a fiú megjegyzésére hatalmasat kordult a gyomra. Az a két pillecukor, amit önfeledten majszolt el a tábortűznél még az ő csöpp gyomrát sem tudta megtölteni és az sem két perce volt. Még jó, hogy direkt nem ettem semmit azelőtt. Gyorsan körbepillantott, mikor meglátott egy zacskó kiflit a konyhapulton. Tigrisugrással vetette rá magát, majd egyet arcába, egyet farmerdzsekije zsebébe tömött.
-Nekem ez is megteszi- harapta le a szájában lévő csücskét, majd a zacskóban kuksoló másik négy kiflire bökött-Kértek?
Bár kevés olyan emberrel találkozott, aki annyira szereti üresen enni, ráadásul ipari mennyiségben, mint ő, azért tett egy próbát.
Mielőtt még kilépett volna a helyiségből, mellkasán átfutó pántra pillantott, amin a tegez függött. "Ha Legolas képes volt nekidőlni az ajtófélfának, akkor én nyugodtan alszom. Ha Legolas azt mondja, minden rendben, én nyugodtan alszom. Én rá merem bízni az életem Bijonra." Ava jól mondta. Ha ők túléltek... Talán bizalmat kéne szavaznom ennek a helynek...De többet akarok tudni. Megkeresem azt a könyvtárat. Egy gyors és fájdalmas mozdulattal lekapta magáról fegyverét. Újra védtelennek érezte magát. Ha meg elkapnak ezek a torzszülöttek úgysem fog számítani, hogy nálam van-e vagy sem... Kezében tartva elmélázott rajtuk és egy sóhaj kíséretében ráakasztotta az egyik szék támlájára kincseit. Remélem mire visszajövök még egyben lesznek Majd öles léptekkel a duó után indult.
-Merre van a gyengélkedő?-pillantott Avára, mikor beérte őket. |
A további beszélgetés úgy látszott nem Ava ellen haladt, sőt rátértünk szegény lányra, akit elkapott az az izé. Ezzel teljes mértékben egyet kellett értenem, szóval visszaváltottam a csendes srácra aki kakaót szlapál. Közben persze forogtak a kerekek az agyamban, de nem zavartam a beszélgetés menetét, inkább kivártam, hogy vajon akkor meglátogatjuk a sérült társunkat, vagy beszélgetünk még tovább. Jelenleg azon gondolkoztam, hogy vajon abból, amit elmondtak mi az, amit felhasználhatunk. Az utánajárás alapvetően nem menne sokra, már ha a netet meg ezeket használnánk, de tulajdonképpen nem csak ez az egyetlen dolog, amit fel lehet használni kereséshez, csak tudni kell hol keresd azt, amiben benne rejlenek a válaszok, de hát ehhez kellene az oktató fickó, akinek se híre se hamva jelenleg, szóval ezzel kicsit várni kell. Belekortyolok a szép lassan langyosodó, már-már hidegebbnek ható italba és a lányokat figyelem, de nem teljesen járok ott ahol ők. Végül leteszem a poharam, majd ellépek a helyemről és kifelé indulok.
- Nos? Akkor meglátogatjuk Rhiát- itt reméltem jól emlékszem a hölgyemény nevére és nem mondok oltári nagy baromságot. -vagy még pár órát tanakodunk, mert ha igen, akkor ki kér esetleg Kávét? Teát? Kakaót? Főzni és sütni nem tudok, hamarabb égnénk halálra mint a süti meg a többi baromság... – mondom megejtve egy mosolyt a többiek felé afféle barátságos hangnemmel. Nem akarok én sem vitatkozni, na meg érdekel, mi van a lánnyal, mert ki tudja mit okoz egy ilyen izé. Tetanusz oltás nem kellene neki?... Mondjuk ezek ellen valószínűleg szart sem ér? Akkor... Veszettség? Az a cucc már tutira oltári veszett egy állat volt, szóval nem segítene semmit sem egy injekció. Istenben meg higgyen, akinek hat anyja van… Ezen mélázok, de hamar kapcsolok és a többieket kezdem vizslatni a válaszért. Pacsit nekem, amiért nem kalandozok el folyton.
|
Ahogyan egyre inkább inni kezdett sohajtottam fel elégedetten, kicsit megkönnyebbülve. Nagyon szomjas lehetett, kiitta a pipettát, ugy kezdett már kissé élénkebben mocorogni szagolgatni a puloverem harapdalni mosoylodtam el finoman., ugy kezdtem én is tépegetni a sonkábol kis darabokat.
-Jolvan, csak lassan. Ha hirtelen bekajalsz csak rosszul leszel.-mosolyogtam édesen nagyon lassan etetgetve...felánk volt, látszott rajta. Gondolom nem véletlen sétált a csapdába, kis buta. Nem etettem tul, csak hogy biztosan jollakjon ugy kezdett almos nyoszorgsbe feküdt ki az ölembe a is kerek hasával. Pont mint a kutyakölykök mikor jól laknak, ugy mosolyodtam el.
-Igen...azthiszem rendben lesznek..Ha felébrednek amjd kaphatnak tojást is.-sugtam kedvesen, ugy cirogatv a apici fejét, pocakját.
-Tessék, ezt neki hoztam. A kölyköknek szükségük van meleg, puha valamire amihez hozzábujhatnak.-nyujtottam sierrának oda egy bolyhos plüssállatot.-Ne aggodj, nekem van elég pont mint diszpárna.-kuncgtam finoman de a picimet figyelve...soha nem értettem azokat a szörnyetegeket, akik iylen kis teremtményekre vadásznak...és mág az álatok a kegyetlenek? |
- Biztosan, édeseim - nyeltem nagyot, majd én is elkedztem a másik fecskendővel itatni a kicsit, elkezdett szopikázni, biztos azt hitte anyatej lesz benne, mert utána csalódottan morgolódott.
- na na egyenlőre ennyi - vettem el tőle a fecsit, majd apró darabokat téptem a sonkából, először véve, majd egyre falánkabban kezdte elvenni a cafatokat. Közben ilyen nyam nyam hangokat hallatott, nagyon tündéri volt, főleg a kis kötésével. Majd nagyokat sóhajtott, mikor már eleget evett. Ásított egy nagyot és mély álomba szenderült. Óvatosan felültem az ágyra és az ölembe vettem.
- Annyira kis édes, megzabálom, szerintem rendben lesznek - suttogtam. |
AHogyan elmagyarázta bologattam, ugy mosdattam le én is alaposan majd kezdtem áttörölgetni kis fakó barnás-vöröses bundáját ami kitisztitottama a sebét.
-Igen...azthiszem menni fog.-boli tottam ugy vágva le akkkora részt hogy körbeérje a mancsafeletti sebet tettem rá ovatosan, majd kötöztem be ismét jo szorosan, de természetesen nem anniyra, hogy elszoritsa neki.
-Igen, nem lehetnek nagyobbak. Valoszinűleg most mászhattak csak ki a kotorkékbol. Lehet, hogy mág a vadászösztönük se alakult ki telejsen, csak mentek a acsalira.-nyögtem fel hallkan, aggodoan. Ha már nagyobbak elttek volna akkor nem biztos, hogy belesétálnak.
-Jolvan picim, igy ni, mostmá minden rendben lesz.-bugtam neki apro puszit nyomva asebes, tiszta, bekötözött kis mancsára, ugy töltve meg a pipettát vizzel nyomtam ovatosan a hegyét a szájába.
-Nézd csak, igy van igyál kicsit, hogy jobban legyél. Utána kapsz ennivalót is.-sugtam kedvesen, ugy nyomva ovatosan a szájába a vzet ami elősször kicsit kifojt de utána hallk nyöszögéssel nagyon lassan nyalogatni kezdte mire elmosolyodtam. Megérte a menhelynél töltött idő...jol van ez így nagyon jó lesz |
- No akkor, szépen átmossuk vízzel, hogy ne maradjon kosz sehol, utána levágsz belőle egy darabot és ráhelyezed, majd bekötözöd, ennyi, nem hagyja h a kötés átvárezzen és seb összehúzó, bőr regeneráló hatása van - magyaráztam, közben szépen megmosdattam a kicsit, aki a víztől és valószínüleg attól, hogy a tesója mozgolódott élénkebbé vált.
- Szerintem max 4-5 hetesek lehetnek - sóhajtottam, majd miután végeztem a mosdatással, a sebre jobban rá koncentráltam. Szépen kitisztítottam, majd levágtam az ezüst lapból egy akkora darabot ami kicsivel nagyobb mint a seb, majd szépen bekötöztem és befásliztam. Jól van kicsi semmi baj, kezdett ficeregni.
- Megy Liss? - pillantottam barátnőmre. |
Mikor felértünk és Siss intézkedni kezdett a konyha után, mentem el a szobámba a dobozért, nehéz szivvel de a kicsit nála hagyva.Nme akarok kockáztatni, hogy meglátnak. Igy sohajtottam fel gyorsanösszeszedve minden szükséges dolgot ami kellhet menem vissza a szobájába, majd leülve csomagoltam ki ovatosan a picit.
-JOlvan kicsikém, semmi baj, semmi baj. Ne foglak bántani.-sugtma kedvesen hisen a melegre és a kaja ilaltára lekezdett ébredezni, ugy nyuszogott nagyon hllkan, fájdalmasan. Igy fogva meg a langyosvizes kendőt kezdtem ovatosan letorolni róla a sarat, és a érmaradékokat.
-Nos...akkor hogy is kell használni ezt az eüst lapot?-kérdeztem miután lefejtettem a lábacskájárol a gézdarabot, úgy tisztittottam ki a sebét. Nagyon aggodok érte. |
(Az istállóból jöttünk vissza)
- Tudom, na az jó! - vidultam fel a fecskendő ötletétől, szépen lesunnyogtunk a konyhára két tál ért és tiszta törlő rongyért. A táskám másik felét teli pakoltam, sonkával és tojással, Liss is így tett. Majd fel lopakodtunk a szobámba, ő még átrohant az első segély készletéért majd vissza érve mind két kicsit letettük az ágyamra. Liss elkezdte kipakolni az eü. cuccokat én elmentem a tálakba hozni langyos vizet. Levetteme két tiszta türülközőt és a vállamra dobtam, így értem vissza az ágyhoz, két tál lanygos vízzel, 2 türcsivel.
- Mázlink van, hogy nem buktunk le - sóhajtottam, majd finoman simogattam a kicsit.
- Szia édes, most megmosdatlak és átkötözöm a sebed - mondtam neki lágyan. Résnyire nyitott szemmel és halk nyüszítéssel jelezte, hogy ő még mindig fél, csak nagyon nagyon kimerült. |
- Ugye szerintem is, hát igen, nagyon kényelmes - dünnyögtem el a végét, elnehezültek a szempilláim. Éreztem szépen lassan, mély álomba szenderülök. Bárcsak kiderülne, hogy a mai nap, egy rosz álom volt csupán.
Az álmom hődökről szóltak, kik különleges paripáikon, egy különleges világban fontos csatát vívtak. Lángoló szörnyekkel és más lényekkel. |
Ahogyan ő is mesélt kicsit nyultam ela a puha párnák és pokorocok köött a földön az utolsó korty csokimat is elnyammogva nyujtoztam ki álmosan nyammogva hiszen már jócskán hajnalodott.
-Hmmm igen, tudom hogy létezik. Ne aggod, nem vagyok olyan szűklátású, hogy valaik közt nem lehet csak barátság. Baromság ha valaki mindenáron többet akar képzelni mások kapcsolatába...nekem is sok fiú barátom van otthon.-mosoylogtam de már álmoskásan nyammogva.
-Uhummm nagyon kényelmes...szeretem mindig ilyen kis otthoni kuckósra megcsinálni ahol éppen vagyok.Talán ezért is nézki általában úgy a kocsim csomagtere, mintha mindik az ikeából jönnék nagybevásárlás után.-kuncgtam finoman álmos pislogással nézve a filmet, de neha kisebb időkre le-leragadt a szemem...persze ara még próbálva koncentrálni, hogy ha Sierra mond valamit, akkor válaszolhassak. |
- Nyugi, nyugi - kuncogtam - nagy átalányban értettem - vigyorodtam el, majd tömtem egy kis popcornt a számba.
- Nekem volt munkám, de ügye ott hagytam, hogy itt lehessek, pasim nincs - kortyoltam egy nagyot az idő közben már langyossá változott forrócsokimból.
- Viszont Owen, aki miatt kirohantam anno az étkezőből, ő a legjobb barátom. Ééés hiszed vagy sem, van fiú lány barátság! - mosolyodtam el, édes és vicces emlékek tódultak az agyamba. Kiitam a csokit, majd letettem a poharat. Lustán, macska szerűen elnyújtózkodtam a párnák között.
- Úúr isten de kényelmes most - nyögtem. |
Ahogyan legyintett a gyerekes kis dolgaimra mosolyodtam el ugy rágcsálva a popcornom a filmet nézve. Azt mondta ő szerette ezt a filmet, én pedig még nem láttam, így próbáltama a filmre is figyelni de a beszélgetést sem elhanyagolni annak ellenére, hogy eléggé kába voltam az elmúlt napok izgalmait figyelembe véve.
-Ooooh igen a helyzet és a lélek mindig ugyanaz lesz, csak a téma változik.-kuncogtam sunyin ugy gondolkodva el.
-Hmmm bár az igazat megvallva engem jelenleg se a munka se a pasik nem nagyon érdekelnek. Mármint ne értsd félre egyik ellen sem vagyok! Csak...én élni szeretnék amig megtehetem. És nem olyan letelepedve élni hanem utazgatni. Amióta az eszem tudom mindig utaztunk és amiota megtehetem egyedül is járom a világot. Ezért is jöttem ide is. Ha lenne egy biztos munkám vagy egy pasas az oldalamon akkor ezt nem tehetném meg, nem igaz?-kuncogtam szemtelen tekintettel, bár egy kis fanyarsággal. Ezek mellett...nehéz élni.
-De persze, én is akarok majd mindkettőt, de még nem most. Azokkal csak a baj van.Bár a legjobban egy saját vállalkozást tudok elképzelni. Egy reggelizőhelyet, vagy egy tanyát ahova mások is járhatnak akár iskolai foglalkozásokra akár lovagolni, látod magad előtt te is, nem? Vagy a kettő együtt lenne a legjobb...a tanyán a reggeliző!-kuncogtam ábrándozva. |
Nem igen láttam értelmét még most zaklatni a sérültünket, de megígértem a többieknek, hogy majd benézek én is hozzá kicsit később. Rhia hasonlóképp szeretett olvasni mint én, így megfogadtam, hogy amikor felnézek hozzá viszek neki egyet a kedvenc könyveim közül, hogy mégse érkezzek üres kézzel. Hátha szeretné szórakoztatni magát két látogató sereg között.
Mivel eddig nem igen szólaltam meg az Avával való összeszólalkozásomon kívül jobbnak láttam csendesen elköszönni és aludni menni, mert jelenleg már nem tudtam többet tenni és őszintén szólva bele is fáradtam a csörtébe. Nem vagyok hozzászokva, hogy valakivel vitatkoznom kelljen és ne találjam meg a normális emberi hangot az illetővel. - Nos én most kihagyom, holnap majd benézek hozzá, viszont én most megyek. - intettem általánosságban, majd hátra sem nézve kiléptem az ajtón. |
- Ejha, ez jól kijött belőled! - nevettem fel, majd gyorsan felpattantam és megcsodáltam magam a tükörben.
- Úúú imádom! Nagyon király vagy! - vigyorodtam el, majd visszaültem és nagyot kortyoltam az édes nektárból.
- Átérzem, mi most költöztünk el igazából, így még a barátaimat is ott kellett hagynom, amúgy meg nem gyerekes. A pizsiparti az a nők alanyi joga! - kacsintottam rá.
- Annyi, hogy most nem mesékről, filmekről beszélünk, meg körmöt festünk - sóhajtottam, majd oda hajolva Lisshez, mintha valami titkot súgnék meg - Hanem a férfiakról és a szar munkánkról - kuncogtam. Időközben elindítottuk a filmet is. Nagyon szerettem, főleg, hogy a kastély ami szerepel a mesében Turán van, Magyarországon. Milyen fantasztikus lenne, ha létezne varázslat, mágia és azok teremtményei. Bár a ma esti förtelem sem hasonlított éppen vaddisznóra. Vajon genetikai mutáció félresikerült eredménye, amit a kormány eltusolna, de valahogy kiszökött? Vagy megőrültem és a világunkat, vékony mezsgye választja el egy párhuzamos dimenziótól? OKÉ lökött vagyok. |
 Magába tömöszködött egy tejes süteményt, majd csalódottan vállat vont.
- Annyival tudok többet nálatok, hogy...-nem tudta befejezni, a végén elcsuklott a hangja, inkább lemondón megrázta a fejét.
- Inkább visszamennék aludni és kipihenten rohamoznám meg a fejeseket az átgondolt kérdéseimmel.
Az arcára erőltetett valami mosolyfélét. Még a viták hevében csinált magának egy újabb kakaót, ha már az előzőt átpasszolta Novának, ezt most le is hörpintette.
Újult erővel pattant fel az asztaltól és tolta hátrébb a székét.
-Na, ki jön beteglátogatóba? |
Ahogyan választott én is lelekesen blogattam.
-Persze,jó lesz! Még nem láttam, csak letöltöttem, de így legalább az újdonság varázsa lesz.-kuncogtam befejezve a hajam , majd mosolyodtam el, mikor azt mondta ő is ilyet szeretne ugy térdeltem be mögé.
-Rendben, ez egyszerű. Próbálom majd nem húzni a hajad, debocsi, ha néha fogom.-kuncogtam kinosan mégis...egy játékos szadistasággal a végén a hangomban ugy kezdve birizgálnia a haját, a csuklómra felrakott hajgumikkal.
-Az őszintét megvallva néha hiányoznak nekem ezek a "gyerekes" esték. Forrócsokizás, filmnézés, egészségtelen kaja zabálás. Ne értsd félre, otthon is jók szoktak lenni...csak ott már nagyon átcsapott ebbe a ,,Legyünk felnőttek" bulikba és csak az asztalnál borozgatás, híradó nézés és a jövőképekről való társalgás maradt. Mintha minden ember azért rohanna, hogy felnőjjön, és teljesen elfelejtenek élni.-sohajtottam fel gondterhelten, kicsit elgondolkodva, az első kis mikiegérfülét befejezve majd kaptam fel a fejem.
-Mármint...nem panaszkodni akarok! Csak érted, néha jó teljesen gondtalannak lenni, azt tenni amit te szeretnél. Lehet nem beszéltünk még erről, de én is ezért jötem el otthonról. Ott...anniyra nyomatják, hogy kezdjünk magunkkal valamit. Tudom, hogy csak szeretetből teszik mert aggódnak azért, hogy jó életünk legyen, de ezért menekültem én is mindig az utazásokba és szerintem az öcsém is ezért menekül a sportba meg majd a katonaságba...mert ott még ha oda is kell figyelnünk dolgokra...legalább önmagunk lehetünk. Ezért szeretek én is szabadonsportolni mint a tereplovaglás vagy a sziklamászás...mert ott igazán azt érzed hogy szabad vagy, és élsz.-mosolyogtam már sokkal ellágyultabban, elmerengve majd ültem vissza a helyemre.
-Kész is vagy! Szerintem csini-kuncogtam felvéve a bögrém ugy rágcsálv a szívószálam, méregettem a haját...japp egészen jónak mondható, legalábbis egy ilyen kis csajos összeüléshez tökéletes szerintem.
 |
- hmm oksi - kezdtem el bújni a laptopt, majd rákattintva a Holdhercegnőre Lissre néztem.
- Jó lesz a Holdhercegnő? Abban van unikornis meg oroszlány - vigyorodtam el, majd látva hogy mit csinál hozzá tettem:
- úú én két ilyen kontyot kérnék , olyan miki egereset! - kuncogtam, majd aprókat kortyolgattam az italból, nehogy leforrázzam a nyelvem. A lobvakra gondoltam, jó lenne őket meglátogatni reggel. Odabújnék Glenhez, puha és meleg testéhez. |
Mikor ő is pakolászott majd a nyamnyamokat kezdte készíteni bologattam lankadatlanul a filmre feltett kérséseire.
-Igen, biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is még egy kicsit régebbről...-magyaráztm ugy nyitva meg a filmes mappákat, majd akadtam el
-Igen, egy egész mappányi fantasy van...kicsit el is felejtettem, hogy régen mekkora függő voltam.-kuncogtam fel kinosan vakarva meg a tarkómat, úgy véve el a forrócsokit markolásztam, majd kortyoltam bele óvatosan aa szívószállal.
-Hmmm tessék itt vannak, válassz nyugodtan. Meg gondold ki milyenre csináljam a ahajad, egész sokmindent tudok, ne aggodj.-kacsintottam rá ugy téve le oldalra a bögrém fordítottam felé a laptpom, engedve, hoyg kutakodjon, majd kezdtem a magamét kettő kis gombócba felfogni, úgy méregetve Sierra arcát, hogy vajon mi állna majd jól neki. Én leginkább valami kettős vagy többes fonásra gondoltam, vagy úgyanigy a fej tetejére tett konytokra és gombócokra. A tárház végtelen. |
- uu akkor én is fehéret kérek, megkóstolom! - vigyorogtam rá, majd belépve elkezdtem lepakolni a párnákat.
- Hát legyen fantasy! Van olyanod? - néztám rá, úgy éretem a pozitív varázslat meg a kellemes miszticizmus jót tenne a lelkemnek. Fogtam magam, miután megcsináltam a vackunkat elmentem megcsinélni a forrócsokikat és a popcornt. Na az az egyensúlyozás megért volna egy fotót. Majd lehuppantam és közénk tettem a tálat. Liss felé nyújtva a forrócsokit.
- Tessék, jóóó meleeeg - bégettem el a végét. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
