|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 19:40 - |
 Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Miután Rhia lelépett, Gi berakott egy filmet, és hamarosan elnyomta az álom. Arra kelt, hogy az előtér felől hangokat hall: Ava és Rhia hangját felismerte, másét nem. Kismította hófehér pólóját, összekötözte immáron megszáradt haját, és felkapott egy farmert az alsónadrágja fölé. Kilépett az ajtón, és látta, hogy a társaság neki háttal áll, így nekitámaszkodott a falnak, egyetlen szó nélkül, és végigmérte az újakat, majd tágra nyílt a szeme. Lehet nem kellett volna annyit tépni? Két Rhia állt egymás mellett. Megdörzsölte a szemét, mely a szárazságtól halványvörös volt, de a másik Rhia nem tűnt el. Ekkor döntött úgy, hogy megszólal.
- Ciao tutti - hangját picit lemélyítette, és kihúzta magát. - Gi vagyok. |
Kíváncsian figyelte, Aveline mit mond nekik. Ahogy már az első találkozásuknál is megfigyelte, a lány nem igazán örült, hogy mindenki rá figyelt és ezek szerint nem csak Gi viselkedése feszélyezte, ahogy akkor gondolta. Persze ezzel neki nem volt semmi gondja, tisztában volt azzal, mennyifééle embertípus létezik, mindenki máshogy kezel minden szituációt.
Folytott mosollyal hallgatta a titokzatos szavakat, egy percig sem gondolta, hogy ez komoly, ráadásul Rowan is vette a poént, mire egy kicsit szélesebb lett a mosolya. Ezt követően húga is kérdezett, így arra jutott, ő már ehhez tényleg nem tud mit hozzátenni, ami azt illeti, talán Aveline jobban is örül neki, ha nem bombázzák még egy darabig további kérdésekkel. Úgyhogy csendes szemlélője maradt az eseményeknek attól eltekintve, hogy éberen várta Aveline következő válaszát, hiszen ez is érintett mindenkit. Közben azon morfondírozott, elsőre nagyon szimpatikus volt neki a társaság, Raven elég belevalónak tűnt, Aveline-t is kedvesnek találta a feszültsége ellenére, a húgáról meg már nem igazán tudott volna újat kideríteni, annak viszont nagyon örült, hogy ő is ott van. |
 Kíváncsian várta, hogy Aveline ismertesse a további programot, és hogy elmondja, amiről úgy gondolta, tudniuk érdemes. Nem is kellett sokáig várnia, ugyanis ez hamarosan megtörtént, de nem pontosan úgy, ahogy várta volna. - Ó, igen. Igazából te is úgy nézel ki, mint aki rettenetesen érzed magad itt. - Bólogatott megértő arccal, mikor meghallotta a lány első szavait, majd csendben figyelt, mikor a lány már komolyan beszélt. Ehhez nem fűzött hozzá semmit, nem gondolta, hogy bármit kéne mondania. Örült, hogy van még addig ideje berendezkedni, de már nagyon kíváncsi volt, milyen lóval fog majd együtt dolgozni itt. Raven viszont ismét kérdezett, ő pedig hálásan rámosolygott, örült, hogy ezt valaki megtette előtte. Bár nem félt kérdezni, de azért így mégiscsak egyszerűbb volt bizonyos szempontból. Ismét megvárta a válaszokat, majd ő is feltette a maga kérdését. - Van valami napirend, vagy ilyesmi, ami szerint általában telnek a napjaitok? Bocs, hogy téged támadtunk le a kérdéseinkkel, de tapasztaltabb túlélője vagy ennek a pokolnak, mint mi. - Tette még hozzá remélve, hogy a lány nem fogja nagyon kényelmetlenül érezni magát. Ez után csendben körbepillantott, és látta, hogy a többiek is érdeklődőek és nyitottak. Ez mindenképpen pozitív volt, úgy tűnt, tényleg kezd beigazolódni, hogy jól döntött, bár messzemenő következtetéseket még nem akart levonni ilyen kis idő után, de a kezdés mindenképpen jól alakult eddig. |
 Ahogy feltette a kérdését minden szempár Aveline-re szegeződött és Raven szinte teljesen biztos volt abban, hogy ez baromira nem tetszik a lánynak és nagyon is kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben. Egy pillanatra ugyan megmentette egy váratlanul megcsörrenő telefon, amire Raven egy kissé összerezzent, de utána újra mindenki csak a választ várta.
Raven arra számított, hogy a lány majd zavarában csöndesen, szégyenlősen elmondja a lényeget, esetleg még dadog is hozzá egy keveset, de ennek a szöges ellentéte történt. A lány sejtelmes mosolya láttán Raven arcán is egy félmosoly jelent meg és egyik lábára helyezve a testsúlyát, karbafont kézzel hallgatta. Ez annak a jele volt, hogy ő aztán érti a viccet, nem kell elmagyarázni mi folyik itt. Szóval egy kicsit meglepte, hogy volt, aki majdhogynem komolyan vette a hallottakat. De persze kiderült, hogy délután találkoznak a főnökkel és akkor talán megtudnak valami konkrétumot is és talán a lovaikat is kiosztják és megismerkedhetnek velük.
- Nagyon jó, akkor van még egy kis időnk kipakolni. - nyugtázta még mindig ugyanabban a pozicióban ácsorogva. - Akkor jól sejtem, hogy te is tanuló vagy? - kérdezte barátságosan. Szeretett volna többet megtudni az itteniekről, mert hát barátkozni kell, meg kell ismerni a többieket, hiszen nagyon sokáig még együtt lesznek ebben a lovardában. - Csak kicsit régebb óta vagy itt gondolom. - tette még hozzá mosolyogva. |
 -Szóval hogy lesz, mint lesz?- érezte, hogy Raven kérdését követően minden figyelem rá összpontosul. Ismét kényelmetlenül érezte magát. Az a váratlanul megcsörrenő telefon eskü megváltás volt, hogy legalább arra a pár másodpercre másra vándorolt át az emberek figyelme, de nem tartott sokáig. Vett egy mély levegőt, majd sejtelmesen elmosolyodott.
-A poklok poklát fogjátok átélni minden egyes pillanatban. Azt fogjátok kívánni, bár meg se születtetek volna, reménykedni fogtok, hogy ez az egész csupán csak egy rémálom legyen, amiből nemsokára úgyis felébredtek.
Látván, hogy volt, aki igenis komolyan vette, megrázta a fejét.
-Nyugi, tökjó meg szép lesz minden. Délután találkozunk az istállónál a lovardavezetővel. |
- Rendben, sort kerítünk rá - bólintott. Már megtette a távot, aminek egy kicsit örült, mert így már rutinosabban mozgott a terepen, próbált nem túlságosan azon lamentálni, vajon hányszor fog még itt végigmenni. Nos, röviden szólva nagyon sokszor, az egyszer biztos. A viszonylag kis távolság lévén hamar beértek a kollégiumba, itt pedig az aulában álltak meg, ahol a kupaktanács idejére ő is a lába mellé helyezte a magával hozott csomagokat. Érdeklődve figyelte a többieket, míg Rowan telefonja meg nem rezzent, ekkor kicsit ő is összerezzent, pontosan tudta, hogy édesanyjuk kereste a húgát, de csak azért, mert tudta, milyen csengőhang van beállítva neki. Nem fűzött hozzá semmit, csak oldalra pillantott testvérére, aztán Ravenre és Aveline-re fordította a figyelmét, mert a válasz őt is érdekelte. Egyelőre csak annyit tudott, délután találkoznak a selyemsálas férfivel az istállónál, remélte, ezen az összejövetelen a többiek is ott lesznek majd, sejtette, akkor tudják meg, ki milyen lovat kap majd. Már alig várta a találkozást. |
- Ó, köszi, azért talán megoldom, de később beszélhetnénk valamikor. - Mondta még nővérének, mielőtt elindultak, szerette volna, ha valamikor sortkerítenek erre, de persze azt sem bánta, hogy most többen voltak. Mindennek meg van a maga ideje, így a bepakolásnak, és az ismerkedésnek is. Szerencsére nem volt messze a kollégium, így nem kellett sokáig cipelnie a cuccait, de amikor beértek, azért letette a lába mellé a csomagokat, úgy látta, egy ideig nem mennek tovább. A lány, akinek közben a nevét is megtudták kis gondolkodás után szétosztotta a kulcsokat, ő pedig átvette a sajátját. Gyorsan rápillantott, hogy tudja, melyik ajtót kell majd keresnie pontosan, majd zsebretette, és ismét a beszélgetésre figyelt, ugyanis olyan kérdések hangzottak el, amik az ő fejében is megfordultak már. Érdeklődve várta a választ, majd a következő pillanatban ugrott egyet a zsebében felcsendülő dallamot hallva. Szinte el is felejtette, hogy telefon is van nála, ezért nem számított rá, hogy bárki hívhatná most. Bosszús sóhajjal kapta elő a készüléket, és gyorsan lehalkította. - Bocsánat. - Jegyezte meg hallkan. Azt már nem tette hozzá, hogy a szülei éppen egymást túllicitálva aggódnak otthon, mivel azt gondolják, éppen megőrült, inkább ismét Avelinere figyelt ő is. Úgy vélte, az aggódó szülőkkel ráér majd később foglalkozni. |
Végül csak elindult a kis csapat a kollégiumba. Hálás volt, hogy az épült ilyen közel van a parkolóhoz, mert ha azt a rengeteg cuccát kilómétereken keresztül kellett volna cipelnie... Aztán ezt a gondolatmenetet itt abba is hagyta, mert pontosan tudta, hogy ha ez a helyzet állt volna fenn, akkor ő pontosan a bejárat elé parkolt volna az autójával, amíg kipakol.
Szóval ott álltak már a kollégum aulájában, ahol a kulcsok is voltak. A szőke hajú lány nem túl magabiztosan nyúlt utánuk, de végülis csak megtalálta, hogy melyik kihez tartozik.
- Köszi. - vette át a kulcsot, majd megnézegette. Igazából ő maga sem tudta, hogy mire számított, hogy mi érdekeset fog találni a kulcson, szóval inkább zsebrevágta gyorsan, miközben a lépcső irányába nézett, ugyanis az első emeletre kell felvonszolnia a csomagokat.
- És mond csak Aveline... - kezdett bele mondandójába, miközben visszafordult a lányhoz. - miután beköltöztünk, utána mi lesz? Úgy értem, a lovak, az órák... szóval, hogy lesz mindez? - kérdezte őszinte kíváncsisággal, tekintve hogy fogalma sem volt, hogy mennek itt a dolgok. Feltételezte, hogy a többiek sem, szóval inkább bevállalta ő a kérdezösködést. |
A bemutatkozás részét megint sikerült kikerülnie. Nyomában a többiekkel, illetve kezében Noah néhány pakkjával elindult a kollégium felé. Szerencsére a több szintes épület nem volt messze a parkolótól, így senkinek sem kellett kilométereket cipekednie. Újabb mázli, hogy a kollégium bejárata tárva nyitva volt. Belépett az aulába és lerakta a földre Noah csomagjait. Gyorsan végigzongorázta, melyikük nevét hol látta. Kössz a semmit, Akel. De komolyan, a férfi csak úgy elücsörög magának? Ez azért vérlázító.
-Aaazthiszem... igen, Rowan, a te szobád itt lesz a földszinten.
Kezdett derengeni neki, hogy merre látta a neveket.
-Noah és Raven, a ti szobátok az első emeleten van.-a lányhoz és a fiúhoz fordult. Természetesen liftet erre csak hírből ismertek, így csak lépcső jutott. Hányszor végigszaladt már azokon a lépcsőkön az évek alatt.
-Egyébként Aveline vagyok- végül csak azért is bemutatkozott, valami erőltetett mosolyt varázsolva magára. |
Belemerültünk még a beszélgetésbe Givel egy darabig, egészen kellemes meglepetést okozott ahhoz képest, hogy milyen volt a találkozásunk. Azért nem próbáltam meg abban reménykedni, hogy a későbbiekben is így marad ez, de persze ez lett volna a legjobb. Aztán végül megegyeztünk, hogy adunk még időt magunknak a készülődésre, mielőtt az istállókhoz mennénk, ami nekem kapóra jött, mert még ki is kellett pakolnom, úgyhogy gondoltam, ha már így alakult, neki is kezdhetnék. Így végül elköszöntem Gitől, aztán kiléptem a szobájából és visszasiettem az enyémbe.
//Rhia el, lezárt kör// |
- Teljesen érthető, én is igyekszem majd minél előbb kipakolni - bólintott rá Gi szavaira, tényleg meg tudta érteni ezt a fajta hozzáállást. Mikor a srác leült, ő is helyet foglalt az ágyon, aztán kíváncsian hallgatta, amikor válaszolt a kérdésére. Ám csakhamar vissza is kapta a labdát.
- Ugratok - felelte röviden, aztán mivel Gi is bővebben kifejtette a dolgot, ezért hozzátette: - - Saját lovam nem volt eddig, de nagyon sokkal dolgoztam már és jó tapasztalatszerzés volt - folytatta a kis mesét. - Szóval nagyon kíváncsi leszek, ezúttal milyen lovat fogok ki - jelent meg arcán egy halvány mosoly. |
- Nem szeretek idegen környezetben lenni. Így legalább valamennyire sajátomnak érzem a helyet. Bár a posztereim még nem kerültek fel - mondta egy félmosollyal, majd leült az ágyra, és megveregette maga mellett, jelezve a lánynak, hogy üljön le nyugodtan.
- Díjlovagolok. Egy hannoveri heréltem volt anno, akivel versenyekre is jártam - egy félmosollyal gondolt vissza Handsome-ra. Bár nem állt szívéhez annyira közel a sárga herélt, mint Jewel, de azért kedvelte a kis energiabombát. - Na és te?
Húzni akarta az időt. Nem fűllött a foga az új lovával való találkozáshoz, tudta, hogy fájó sebet fog feltépni, ha újra igazán lovakkal kezd foglalkozni, de valahol mélyen mégis izgatott volt, mert még élt benne a remény, hogy talán megtalálja Jewel méltó utódját. |
Halvány mosollyal köszönte meg Gi invitálását, aztán be is lépett a helyiségbe, szolidan körbefuttatva pillantását. Elég hamar leesett neki, hogy Gi videójátékokban is utazik, amihez ő aztán tényleg semmit nem értett, nem, mintha annyira szeretett volna. Ahogy az is feltűnt neki, hogy a srác nagyon hamar tényleg be tudott rendezkedi.
- Jó gyorsan belaktad a helyet - nézett Gire egy kis mosollyal. Ő még nem igazán vitte túlzásba a kipakolást, ahogy tervezte is, egyébként is lefoglalta a húgával való értekezés, a pakolás még ráért később is, ha már az istállótúrán túl vannak. Nagyon kíváncsi volt már, milyen lóval fog majd dolgozni. Nem igazán voltak elképzelései, de szerette a meglepetéseket.
- Még meg sem krédeztem, milyen ágban lovagolsz? - Tett fel egy eléggé idevágó kérdést, mármint lovasok körében ez elég alap információ volt, ha egymásról volt szó, úgyhogy valószínűleg előbb, vagy utóbb ez mindkettőjükről kiderült volna. |
Visszarakta a tágeszt a fülébe, majd felállt, és ajtót nyitott a lánynak. Enyhén hullámos haja vizesen hullott a vállára, és még sötétebbnek tűnt, ami kreol bőrével együtt még inkább kiemelte jegeskék szemét. Rámosolygott a lányra.
- Kerülj csak beljebb szerény kis kastélyomba - lépett el az útból, színpadias mozdulattal tárva ki egyik karját, invitáló mozdulattal a szoba belseje felé. A szobában takaros rend uralkodott, egyedül az íróasztal előtt lévő széken volt egy bőrdzseki, amit mindig szem előtt tartott. Természetesen nem volt híja gamer relikviáknak se: az asztalon pár Funko Pop figura sorakozott, különböző videójátékokból, köztük egy Tracer az Overwatchból, és egy Noctis a Final Fantasy XV-ből. A könyvespolcon a színek szerint rendezett könyvek előtt Japánból hozott Pokémon plüssök, egy Gameboy és animekarakterek szobrai kaptak helyet. |
- Jó, legyen 30 - egyezett bele egy apró bólintás kíséretében, aztán ő is a kocsijához indult. Szép sorban behozta a csomagjait és lepakolt, aztán úgy döntött, egy frissítő zuhany neki sem fog ártani, számításai helyesnek bizonyultak, mert tényleg jól esett az út után, ahogy az is, hogy aztán átöltözött, máris otthonosabban és kényelmesebben érezte magát. Küldött egy üzenetet a húgának, hogy megérkezett és megbeszélték, hogy este majd beszélnek, azért egy kicsit már kérdezősködött, milyen a hely, szóval Rhia megosztott vele pár infót, aztán el is köszönt, mert letelt a 30 perc, úgyhogy kilépve a szobájából elindult Gié felé, aztán nem hangosan, de határozottan kopogott és ha bebocsátást nyert, akkor lépett csak be. |
- Legyen inkább harminc, akkor kényelmesen be is tudok rendezkedni - mondta a lánynak, majd elköszöntek egymástól. Bevitte a hátitáskát a szobájába, kipakolt belőle, a laptopot az íróasztalra rakva, majd kiszaladt a kocsijához, a többi cuccért. Miután szépen elrendezkedett, beugrott a zuhany alá, és halkan dúdolgatva alaposan lezuhanyozott, és hajat mosott. A dereka köré csavart egy törülközőt, a másikkal a haját szárogatta, és visszasétált a szobájába. Leült az íróasztalhoz, ahol a laptopja mögött már ott volt a gaming setupjához tartozó két monitor, az egyikre egy Razer fejhallgató volt rakva. Kell szereznem egy tv-t nézett a szoba falánál árválkodó ps4-ére. Sóhajtott egyet, majd realizálta, hogy vendéget vár, szóval felvett egy fekete farmert és egy fehér pólót. A haját leengedve hagyta. Amíg várt, bekapcsolta a laptopját, Set it Offot kezdett hallgatni rajta, és elkezdte tisztogatni az amúgy is makulátlan fültágítóit, amin mai napon Vigyori díszelgett. Gyűlölt várni, de ő mondott 30 percet, mikor elég lett volna a 20 is. |
- Meg szoktam hallgatni mások véleményét, soha sem tudhatod, mikor jön jól - próbálta érzékeltetni Givel, hogy egyáltalán nem engedi el csak úgy fülei mellett a szavait. Bár a srác alig tudott róla valamit, azért tényleg pirospont volt, hogy kinyilatkoztatta, mit is gondol erről az egész helyzetről.
Kíváncsian vonta fel szemöldökét, amikor Gi a rosszat és a rosszabbik rosszat említette, de mivel világosan látta rajta, hogy nem akar belemenni a témába, nem firtatta. Ava megmutatta a szobáikat, megjegyezte, hogy melyik az övé, aztán Gi hozzá fordult, így ránézett. A zuhanyos megjegyzésre elnevette magát.
- Inkább mégis csak magadra hagynálak a zuhany alatt - mosolygott még mindig. - De szívesen átmegyek folytatni a beszélgetést, mit szólnál, ha úgy 20 perc múlva átnéznék? Addig behozom a cuccaim - ajánlotta fel, mert ez így neki is kényelmesebb lett volna. Megvárta Gi válaszát, aztán, ha Gi elindult a szobája felé, ő kifelé vette az útját, hogy bepakoljon. |
Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
