|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 19:40 - |
 Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Miután Maura kidobálta a málháit, Liss felkapott párat, neki már csak 3 táska maradt. Hiába járt már este környékén az idő, a dühös felhőknek "hála" hamar besötétedett. Fel is kapta gyorsan Maura cuccait, majd a két lány társaságában szapora léptekkel elindult a kollégium felé. Alighogy becsukták az épület ajtaját maguk mögött, hangos dörgés jelezte, hogy most már aztán elég, egy felhőnek is vannak érzései. Átfutott Ava hátán a hideg.
-Van egy rossz hírem..-kezdte kissé rekettesen a sietségtől. Megköszörülte torkát, mielőtt még folytatta volna.
- Második emelet... |
| {MAURA}
Ava mondandóját befejezve a csomagok kipakolására ösztönözte a lányt. Maura bal csuklóján díszelgő óriási hajgumival gyorsan összefogta a haját, majd nekiesett a csomagtartónak és a földre dobálta sporttáskahadseregét, a művelet végeztével lecsapta a csomagtartó ajtaját. Mélisse megjegyzésére felcsillant a szeme.
- Igen, igen. Bár már az enyém megélt egy-két raptortámadást, egyszerűen nem tudom nem imádni és talán még jobban tetszik így kopottasan. Meghát az én életstilusomhoz nem is illene egy sportkocsi. Őt nem sajnálom, ha kis sem látszik a koszból.- beismerő felmosoly suhant át arcán. (Lehet többet kéne takarítanom szegényt.) Mélisse egy gyors fotó után habozás nélkül elkapott két-három táskát, Maura felvarázsolta hátára gitárját, íját, tegezét és fuvoláját, s bár mindegyik tokban pihent, szinte biztos volt, hogy amint betoppan a szobájába, tart egy röpke mustrát, nem esett-e bajuk. Pántokkal leláncolva alig tudott-mert mozogni, így térdeit berogyasztva nyúlt két nagyobb és egy kisebb csomag után. (Erő, izom! Remélem nem emeleten fogok lakni. Bár egy legelőre vagy erdőre néző szobáért bármit megtennék.) Már csak három táska maradt, remélte Ava nem fogja sokallni. Az ég vészjóslóan morajlott, akár a territóriumát védelmező ragadozó. Maura összerancolt szemöldökkel sandított rá. (Ne sietess. Nem maradunk már sokat.). |
 MIkor a kocsihoz érve maura rábökött a magáéra csilalnt meg a szemem.
-Ohhh édes. Ugy látom hasonló stílust kedvelünk.-kuncogtam édesen a magam kis Jeep-e felé bökve....nah igen, mig otthon mindenki a cabriokkal és sportautokkal járt, én a aJurassic telepjárómmal csapattam. Akkor is szívszerelmem, akárki akármit mondott. Mikor Ava is megszólalt, hogy pakoljon Mau bolintottam, ugy nézve fel kissé félve az égre, vettem elő a telefonom, dobtam ki gyorsan a felhőkről egy storyt instagramra miszerint este gyors összegző live lesz, ugy figyeltem végül ahogyan a raszta előszedi a cuccait fogtam meg néhány nagyobbacska darabot amit így ránézésre elbírtam vártam be a többieket, hogy visszaindulhassunk. Ezután már én is tényleg kipakolok. |
Érdeklődve hallgatta végig, ahogyan Liss szinte ódákat zeng a mexikói formáról. Belegondolt, milyen lehetne így ünnepelni. Pár pillanatra egy fura fintor ült ki az arcára. Nem, ő valamiért jobban szerette a borzongást, bár valahol mélyen szívesen kipróbálta volna pár pillanatig az újfélét. Mindeközben úgy elrepült az idő, hogy ki is érkeztek a parkolóba. Miután Liss befejezte az aprócska novelláját, és még mielőtt rákérdezhettek volna, Maura egy méregzöld kocsi felé bökött, miszerint az lenne az övé. Bár viseltes volt egy kicsikét, szinte rögtön belopta magát Ava szívébe - leginkább a színe miatt. Meg mert terepjáró.
-Mi szimplán, ahogyan mindenki más is szokta, bár csak szűk családi körben. Tököt faragunk, meg sütünk, néha belefér egy kis csirke is. A teheneket ilyen alkalomra nem áldozzuk fel-felelte Liss kérdésére, majd újra visszapillantott Maurára.
-Na, dobáld ki a cuccaidat-bökött az ajtó felé a kocsi mellé érve. A felhők méginkább fenyegetőbbnek tűntek, mint eddig. Mintha csak arra várnának, hogy beköltözködjenek végre, aztán úgy eleredjen, hogy csak tippelgetni lehetne, mikor hagyja abba. |
| {MAURA}
Avát követve ő is elindult visszatenni tálcáját, majd a kijárat felé vették az irányt. Mélisse beszámolója felkeltette az érdeklődését. Egy teljesen más szemléletmód, ami sokkal pozitívabban kezeli a halált és a családjuktól elszakított tagokat...legalábbis így érződött. Már hallott ezelőtt a mexicoi halloweenről, de csak a Shadow of the Tomb Raiderben, ami látványos volt, de aligha tényszerű. Csak a maszkok maradtak meg emlékezetében, melyek felcsigázták művész lelkét. Lopva jobb karjára pillantott. Két hete rajzolt rá egy falkányi sárkányt, kiket megtépázott az idő, színük fakóbb volt Maura karján lévő parányi anyajegynél is. ( Legalább lesz ötletem mivel pótoljam őket.) Ravasz mosolyt villantott és pulóverzsebre vágta kezeit. Kilépve az ajtón felipillantott a sötét, kövér felhőkre. (Apám, sietnünk kell, mert bármelyik pillanatban nyakonönthet minket az ég.) Ava válaszát megelőzve enyhén viselt méregzöld kocsija felé bökött.
-Az a szekér az enyém - kalauzolta terepjárója felé a lányokat, majd csendben várta a mogyoróbarna szemű válaszát. |
Mikor Sierra elment egy kedves mosolyal intettem neki,bár tény, hogy sajnáltam nem marad velünk. Bár érthető, lassan későre jár, az idő is borúsra fordult, és sokan talán még ki sem pakoltunk. Igy pillantottam fel Mau kérdésére bolintottam egy kedves mosolyal.
-Persze, szívesen segítünk még mindig. Utána nekem sem árt még kipakolnom.-kuncogtam kedvesen ugy állva fel követtem a többieket, hallgatva Maura beszámolóját is, hogy ők hogyan halloweeneznek álltalában. Izgalmasnak tűnt, egyszer azt is kipróbálnám. Igy gonodlkodtam el finom, nosztalgikus mosolyal Ava kérdésére,a mexicoi halloween kapcsán.
-Fantasztikus, ha egy szóval kell jellemeznem. Egy teljesen...más felfogása a dolgoknak. persze, nálunk itt ugyanúgy bulit tartanak, de mégis csak a szellemektől való félélem, azok elrémisztését jelképezte elősször a ruha..ott sokkal inkább kapcsolatba akarnk lépni a halottakkal. Ilyenor mindig kimennek a temetőkbe, és hatalmas piknikikeket csapnak! Kifestik az arcukat, felveszik a hagyományos ruháikat, egy csomó finom kaját főznek és zenélve, táncolva, beszélgetve töltik el a vacsorát és az utána lévő estét a halottaik sirjainál, ezzel megemlékezve rájuk, visszahozva az igazi családi vacsorákat, mikor még az elment csLÁDTAGOK IS VELÜK ETTEK. mINDENKI TÖK BOLDOG, ÉS BULIZIK, A GYERKEK IS JÁTSZANAK, ÉS AZ EGÉSZ HELY KI VAN VILÁGÍTVA, FEL VAN DÍSZÍTVE...EGY BOLDOG POZITÍV ÉLETÉRZÉST SUGÁROZz MAGÁBÓL AZ EGÉSZ!-MOSOLYOGTAM LELEKESEN MESÉLVE, HISZEN EGYSZER NEKEM IS VOLT SZERENCSÉM (ne haragudjatok nem vettem észre , hogy capslock) átélni egy ilyen estét.
-Na és ti Avaline? Ti hogy ünneplitek a Halloweent?-kérdeztem kedvesena lányra pillantva, már kilépve az épületből |
Kicsit sajnálattal nyugtázta, hogy Sierra lelépett a csapatból, már kezdte magát kevésbé kellemetlenül érezni a lányok társaságában. Liss csak futólagosan említette, ők hogyan szokták ünnepelni, de Maura... Hát huh, végighallgatni is fárasztó volt. Végül a lány kérdésére, hogy segítenek-e neki beköltözni, bólintott.
-Én továbbra is állom, hogy segítek-mindeközben Liss felé pillantott.
-Közben pedig mesélhetnél a mexikói halloween-ről. Én speciel még nem hallottam róla semmit.
Már fel is állt, betolta maga után a székét és indulásra készen felkapta a tálcáját. Bár szívesen tömte volna még a gyomrát sajttal, brokkolival és egy marék hússal, de az időjárás tényleg elkezdett fenyegetőzni. Majd a kipakolás után kifosztom még a konyhát. |
Lassan majszolta a kekszet, komolyan attól félt, hogy félrenyel, ha Rowan folytatja a történetet. Úgy összeszorult a gyomra, hogy csodálkozott, hogy még le tudta nyelni a falatot. Nem tudta, hogy mire számítson és ez kezdte nagyon, de nagyon idegesíteni. Csak figyelte testvérét, a nosztalgikus szavakra pedig elmosolyodott. Úgy érezte, tartozik neki annyival, ogy legalább bővebben ír, ha már találkozni ne mtudtak. - Tudod, hogy ez volta minimum - erősítette meg szvaival is a gondolatait, aztán átkarolta húgát, afféle támogatásképp és figyelte a további mondanivalóját, bólogatva megerősítve, hogy emlékszik rá.
Mikor Ro odaadta neki a telefonját, óvatosan átvette a készüléket és gondosan elolvasta a levelet. Egyszer. Kétszer, aztán harmadszor is. Majd hatalmasat sóhajtott.
- Bárcsak ott lehettem volna veled - mondta halkan, inkább magának, de mivel édes kettesben voltak a szobában, ráadásul csendben biztos volt benne, hogy Ro is hallotta. Csendben simogatta húga hátát, ez tipikusan az az eset volt, amikora csend többet ért a szavaknál. - Figyelj - sóhajtott fel ismét. - Őszinte részvétem, tényleg .Ismertem mindannyiójukat és nekem is nagyon fáj, elhiheted. De... Azt hiszem, jól döntöttél - folytatta komoran. - Még akkor is, ha most nem így látod. De ismertem őket annyira, hogy tudjam, ők is ezt akarnák. Hogy éld az életed, csináld azt, amiben jó vagy és megtalálod önmagad és ne őket gyászold. Büszkék lennének rád. Mindannyian - folytatta halkan, de határozottan. Ő mindig is nagyon nehezen tört össze, inkább dacolt a tényekkel, és kész volt testvérét is túllökdösni ezen az állapoton. Nem az volt a helyzet, hogy az egészséges gyász ellen lett volna. Csak nem szerette volna, ha maga alá temeti Rowant az érzés. |
| Ava kérdését követve átrobogott rajta a nosztalgiavonat. Bár kisebb korában nem izgatta fel az esemény, amikor másik lovardába került száznyolcvan fokos fordulatot vett hozzáállása. Sierrától elköszönve zendített rá:
-Mi is lovakkal ünnepeltük a Halloweent, bár mi továbbgondoltuk egy kicsit. A környékbeli lovardák ezen a napon egy délutántól hajnalig tartó versenysorozaton vettek részt. Először jelmezverseny volt, utána indult az édességgyűjtés, természetesen lovastul mindenestül. Ez, kb hétig- nyolcig tartott, mindenki visszatért a saját lovardájába, majd átvedlett feketébe. Innen kezdődött az igazi őrület.- bár Maura nem szerette volna már az első nap ontani magából a szavakat, elindult a lejtőn- Mielőtt még a lovasok visszavonúltak volna főhadiszallásukra, a rangidős tagok kihúzták az egyik konkurens lovarda nevét. Miután teljesen besötétedett, elrejtették az előző versenyszám alatt szerzett zsákmányt elszórva a lovi területén, majd a csapat egyik fele elindult megrohamozni a rájuk osztott egyesületet, a másik része védte a hazát. A minden lovarda kapott egy színt, ilyen szalagot kellett a ló sörényébe és farkába fonni, csak ez különböztette meg őket. Addig ment a játék, amíg a nap első sugarai meg nem jelentek. A fődíj természetesen az a tonnányi édesség volt, amit összeraboltunk.- kuncogott magában azon mélázva, mennyire is élvezte a játékot tüzes kis arabjával, majd villámcsapásként sujtott belé az ötlet, bár tetovázva kérdezte meg- Ha elég bolondok vagytok hozzá, akkor szerintem ezt itt is megvalósíthatnánk.- villantott rájuk egy szerény mosolyt, majd újra kilesett az ablakon- Szerintem itt az idő, hogy a málháimat felrángassam a szobámba. Még mindig van kedvetek segíteni? - pillantott ismét körbe és remélte nem fog kérdése ellenszenvesnek hatni. |
 Látta Rhiannonon, hogy ő is tudja, komoly a baj, és nem egyszerűen csak ittermett a semmiből, mindenféle előzmény nélkül. - Hát, lehet, hogy neked szükséged lesz rá. Én nem tudom, tudok-e most enni. - Mondta sóhajtva, de végül hogy megnyugtassa nővérét, ő is elvett egy sütit, de csak nézte pár percig a kezében tartott kekszet. - Az az igazság, hogy most nem én gondoltam erre, hanem anya. Engem eléggé lefoglalt a pakolás meg minden. - Vallotta be, bár nővére helyében valószínű, ő is arra a feltételezésre jutott volna, hogy ő készítette a sütit. - Így is egy egész regényt írtál. - Mosolyodott el, ahogy visszagondolt testvére üzenetére, ami az után várta, hogy Rhia elhagyta a szülői házat. Ez után viszont nem igazán volt kedve mosolyogni. Ő arra gondolt, ha mással nem is, anyja Rhiával mindenképp kibeszélte az eseményeket, de úgy tűnt, most tévedett. - Emlékszel, hogy mielőtt elmentél edzőtáborozni, pont beteg lettem? Na, szóval az után pár nappal volt is egy fellépésünk, amit ki kellett hagynom emiatt. - Mesélte, az eleje még egész könnyen ment. - Aztán. Aztán minden felborult. - Folytatta egyre hallkabban, de tudta, nővére úgyis csak rá figyel most. Pár másodperc szünetet tartott, de rá kellett jönnie, túl frissek még az emlékek ahhoz, hogy erről beszéljen, legalábbis magától. Talán majd akkor menni fog, ha Rhia az alapdolgokkal tisztában lesz, és kérdezni fog erről. - Ez csak egy része a dolgoknak. - Ásta elő a telefonját, és odaadta testvérének a balesetről és a temetésről szóló köremailt, amit a volt iskolájából kapott azért, mert rajta volt a levelezőlistán. Persze semmilyen imformációra nem volt szüksége az iskolától, sokkal méllyebben volt érintve, mint onnan bárki, de nem törölte ki, és így legalább hasznát vették. Óvatosan arrébbtette a sütisdobozt, és Rhia vállára hajtotta a fejét, ameddig a másik lány olvasott. Szüksége volt most erre. |
 -Húúúha...hát én annyira imádom a Halloweent, nem is tudom eldönteni, hogy a kelta eredetű vagy a mexikóit szeretem jobban! - néztem fanatikusan Lissre.
- Mindig megünnepeljük, volt egy fekete ménünk, őt mindig csontváz lóra fesetettük a bátyámmal, ő kaszásnak öltözött én meg álltalában, halott menyasszony, vámpír és társainak. A házat is kidíszítettük, horrorfilmet ézünk. - sóhajtottam, megrészegültem a vidám emlékektől amik rámtörtek.
- Klassz lenne ha itt is lenne! - pörögtem fel. Elkezdtett rezegni a zsebem. Hmm...ki lehet az? Összeráncolt homlokkal vettem elő a telefonomat. Owen. Jaaj ki is ment a fejemből. Owen a legjobb barátom és én elfelejtem? Szép barát vagyok.
- Umm...én lehet hogy most kihagyom a témát, holnap max találkozunk, értesítenem kell mindenkit, hogy ideértem és társai! - mosolyogtam és körbepillantottam a társaságon. Felálltam, összeszedtem a cuccokat, a tálcát visszavittem, majd visszasétáltam az asztalhoz.
- Akkor holnap, jó éjszakát nektek! Sziasztok! - köszöntem el tőlük majd mikor elfordultam fel is vettem a telefont.
- Hay Cowboy, mi a helyzet? - szóltam bele, valahogy, ha teljesen otthonosan éreztem magam, előjött a "Déli lány" akcentusom. Majd kimentem az ebédlőből és a szobám felé vettem az irányt. |
Még nézte egy darabig, ahogy Ro pakol, mielőtt előkerült volna még valami. Most már nem tudta mire vélni a dolgot, ugyanis ha sütis beszélgetés van, akkor komoly a baj. Most nyilván az következett volna, hogy ő meg elmegy teát csinálni, mert általában kettőjük közül Ro volt a sütifelelős, ő meg a teafelelős, de ehhez aligha volt még elég cuccuk kipakolva. Úgyhogy maradt a süti, ami ugyanolyan jó volt így is.
- Feltételezem muszáj lesz a beszélgetésünk mellé - bólintott, de csak egy kicsit vette komolyan a dolgot, próbálta valamelyest oldani a feszültséget. Leemelte a doboz fedelét, aztán megint felcsillant a szeme. - Hát te tényleg mindenre gondoltál - nézett meghatottan húgára, de aztán gyorsan rendezte a vonásait. - De valahogy úgy érzem, per pillanat nem nekem lenne szükségem ilyesmire - folytatta, azért kivett egy kekszet, aztán letette a dobozt kettőjük közé.
Nagy sóhaj szakadt ki belőle Rowan kérdésére, mert nem tudta, mire akar kilyukadni a tesója. - Tulajdonképpen nem sokat. Mikor hazaugrottam pakolni, akkor épp nem voltál otthon, csak azt mondták, hogy elég zűrösek most a dolgok és ezért írtam aztán neked csak messengeren, elég szomorú voltam, hogy nem tudtunk elbúcsúzni, bár ha tudom, hogy jössz, akkor nem is kellett volna. De őszintén szólva most semmit nem értek - válaszolt kissé idegesen, aztán míg Rowan válaszára várt, megkóstolta a kekszet. Lehunyta egy pár pillanatra a szemeit elmerülve az ismerős ízvilágban, aztán csak visszanézett húgára, hogy mondja már el végre, mi történt. Elég rossz előérzete volt és köztük általában azok a bizonyos ikerösztönök elég jól működtek. Kissé máshogy helyezkedett az ágyon próbálva nem túl szúrósan figyelni Rowant, mert nem szerette volna a kelleténél jobban noszogatni, tisztán látni viszont már annál inkább. |
Miután megtalálta a pulcsit, és odaadta a testvérének, még pakolászott egy ideig, de nem igazán volt mit csinálnia. Így fogta az otthonról hozott házi készítésű kekszet, és odaült a nővére mellé. - Kérsz? - Tolta Rhia felé a dobozt, és mivel tudta, hogy a tesója kedvencét rejti a sütisdoboz, így szinte a válaszban is biztos volt. Várta, hogy Rhia kinyissa és megnézze, mi van benne. Ez után pár percig csendben ültek így ketten, de nem bánta, jó volt ez így. Neki is össze kellett szednie magát, tudta, akármi is lesz ez után, az nem lesz egy könnyű beszélgetés. - Anyuék mit meséltek, Rhia? - Kérdezte. Nem tudta, Rhiannonnak mit mondtak el a szüleik, és úgy gondolja, jobb megvárni, mi az amit a nővére már így is tud, és csak utána mondja majd el az ő verzióját is. |
Meghallva az időre tett megjegyzéseket pillantottam ki az ablakon, ugy konstatálva egy hallk nyögéssel a kinti felhők gyülekezését. Ne már, hogy pont akkor akar leszakadni az ég, mikor programot tervezünk?! Igy kapva be végül az utolsó falatot is dőltem hátra jóllakott óvodásként a zöldteám kortyolva, ugy hegyezve a füleim a filmnézés ötletére. Jól hangzott,s mástnem a többiek ízlését kicsit meg tudjuk ismerni, ha beszélgetni közben nem is tudunk. Amint olyan hamar széjjel is foszlott a vetítő ötlete kezdtek kattognia a fogaskerekek az agyamban. Jó felvetés volt a laptop, bár tapasztalatokból tudom, sokan egy gép előtt kényelmetlenné válik a helyzet nagyjából a film felénél, hiszen mindenkinek elzsibbad mindene. Látva mindenkinek elfogyott minden a tányérjáról, már nyílt a szám, hogy akkor segítsünk becipekedni Maunak, mikor is feldobott Ava egy olyan témát, amit semmiképpen sem lehetett figyelmenkívül hagyni.
-Minden évben.-válaszoltam egyértelműen, gyerekes örömmel teli csillogással aa szememben.
-Otthon...eléggé bevett dolog, ha nem is az a filmekbeli kertvárosi körbemegyünk a szomszédokházain dolog, de bulizni mindenévben bulizunk. A halloween nálunk egy egész étig tartó dolog, nem csak egy estét ölel át. Feldíszítjük a dolgokat, jelmezeket készítünk, megtervezzük a kekszeket, egész héten régi horrorokat nézünk, és készülünk a nagy halloweenbulira....bár a mexicoi halloweentől kevésbé láttam még jobbat.-kuncogtam mondhatni fellelkesülve, de vigyázva rá, hogy ne kapjon el az őrült fangirl-görcs, ugy pislogtam a többiekre a válaszukat várva, hallgatva, kicsit mozogva a székemen. Itt is egy jó ideje ülünk már lassan lehet ideje indulni, másnem pakolni. Ahh még rám is vár a bőröndöm. |
Még mindig próbálta fejben összerakni a sült csokit, de nem igazán jött össze többszöri nekifutásra sem. Újból kipillantott az ablakon.
-Hát...vetítőrem az pont nincs-felelte Sierra kérdésére. Mikor Maura felajánlotta a laptopján sorozatozós estét, lepillantott a tárnyérjára. Fel sem tűnt neki, hogy ilyen hamar belapátolta volna a brokkolis csirkét, de hát a vak is látta, hogy a tányér kong az ürességtől. Visszapillantott a lányokra.
-Egyébként ti megszoktátok ünnepelni Halloween-t?
Még saját maga sem tudta, honnan jöhetett ez a kérdés, de hirtelen átjárta az a tipikus őszi "kötöttpulcsiban teázgatós olvasgatós halloweenre készülős" hangulat. |
- Rendben - bólintott, mikor Ro javasolta, hogy menjenek be hozzá. Testvére további szavaira is maximálisan figyelt.
- Igen, azt hiszem, ideje lenne - bólintott ismét. Össze volt zavarodva, szó sem volt róla, hogy ne örült volna annak, húga is itt van, csak nem értett semmit és ez viszont nagyon frusztrálta. Az utóbbi időben nem sokat látták egymást, Rhia az indulását megelőző két hétben otthon sem volt és szinte csak összepakolni ugrott haza, mielőtt elindult volna új élete felé, így esett meg, hogy csak a neten keresztül tartotta testvérével a kapcsolatát.
Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor beléptek a okllégium otthonos melegébe, igencsak lehűlt az idő, feljegyezte képzeletbeli noteszébe, ha este kijön akár Willow-hoz még egy kicsit, vagy a többiekkel közös programot terveznek, mindenképpen szüksége lesz egy vékonyabb kabátra is a pulcsi mellett.
Beléptek Ro szobájába, Rhia pedig reflexszerűen körülnézett. Habár még húga sem pakolt ki mindent, máris otthonosnak tűnt a helyiség. - És te is tudod, hogy ez kölcsönös - mondta, mikor Rowan hellyel kínálta. Leült az ágy szélére és onnan figyelte testvérét komoly arccal, nem merte félbeszakítani. Ro sokszor hajlamos volt nagy körítést tálalni a dolgoknak, időt hagyva ezzel saját magának a gondolkodásra, Rhia pedig ismerte., gy hagyta.
- Ú, köszönöm - vette át vigyorogva a pulcsit, ami Ro cuccai közül került elő.Ut ólag nem is értette, hogyan felejthette otthon, biztos a nagy sietség volt az oka, de ha rájön, miközben kipakol, biztos szívbajt kapott volna. Az ölébe fektetve az összehajtott ruhadarabot figyelte tovább húgát, mire is szeretne kilyukadni, szinte még megmozdulni sem mert. |
| {MAURA}
Avelina válaszát és arcmimikáját követve alien módjára tört ki belőle a nevetés, ami teljes mértékben váratlan fordulat okozott. Nem kicsit lepődött meg, de a lány reakcióját saját magára elnézve úgy gondolta jobb nem poénkodni az előbb történtekkel és igyekezett elfolytani kacagását. Nem szerette volna, hogy még kényelmetlenebbül érezze magát.
- Köszi, élnék az útbaigazítással - valaszolt Avelina későbbi mondatára. Sierra szavaira kipillantott az ablakon. Mióta megérkezett csak romlott az időjárás. A felhősereg, akár egy hatalmas rája cammogott az égen példaértékűen lomhán. (Rajtunk már csak az Istenek tudnak segíteni.) A lány alternatívája azonban visszacsalta arcára a jókedvet.
-Ha vetítőterem nem is lenne, a winchesterem rogyásig van filmekkel. Bár nincs plazmatévém, de a laptopomon tudjuk nézni- lelkesült be az ötlettől. ( Bár a pillecukor sütögetést úgysem lehetne űberelni....) Tányérjára lesett. Már csak néhány salátalevél árválkodott rajta. (Hamarosan nekiláthat...unk becipekedni.) |
Micsoda szöveg. Viygorodtam el magamban, Ava mondatára. Én már mindent betermeltem. Annyira örülök, hogy jó genetikát örököltem, annyit ehettem amennyit akartam és mégis jó alakom van.
- Nekem Rhia segített - jegyeztem meg mellékesen, majd észrevettem, hogy Liss szemrevételezi a szeptumomat...tuti gyogyósnak tart, hogy pöckölgetem. Lehet nyelv pc-t kéne csináltatanom, mert azt nem látná senki ha piszterolom. Hmm...megfontolandó.
- Igeen, igazából olvadt csokiról van szó - bólogattam hevesen.
- Bár nem tudom mit szól hozzá az idő - húztam el a számat, remélem nem ered el az eső. Vagy ha más nem napolunk.
- Ha rosszabbra fordul az idő, max filmezhetnénk egyet. Van itt ilyen vetítő terem? - néztem kérdőn Avára, nagyon reméltem, hogy pozitív választ kapok, hiszen jó lenne valami csapat tevékenység. Közben érzetem, hogy a zsebemben bőszen remeg a telefonom. Kivettem, facebook messenger üzenetek tömkelege. Te jó ég, mire válaszolok mindenre. Megöregszem. |
Ahogyan Ava visszakérdeett bolintottam nagyot, csillogo szemekkel.
-Igen...vagyis nem teljesen. Szóval Sierra mondta a trükköt, higy két keksz közé rekod a acsokit és a sült májvacukrot és azt akarjuk kipróbálni. Szóval lényegében nem sült csoki, de hasonló.-vázoltam fel röviden, márkissé nyálcsorgatva, ersze csak képletesen, ugy kortyolva végül a teámba nyammogtam tovább a salátában lévő koktélparadicsom darabkán,hallgattam tovább Mauráék szóváltását. Mikor megláttam azt a kacsintást Ava részéről azzal a mondattal vegyítva akaratlanul is hirtelen, reflexszerűen röhögtem fel hallkan, ugy kapva a szám elé a kezem de még vigyorogva.
-Jaj, ne haragudj Ava...csak ez olyan volt mint valami latin sorozatbeli idézet.-kuncogtam kissé kellemetlenül, de jót mosolyogva a dolgon.
-A cuccok miatt ne aggódj, mi sem jöttünk ide kevesebbel, simán elcipelünk bármit. Viszont igaza van, nekem is Ava segitett megtalálni a szobámat és kissé eligazodni. Mindenben lehet rá számitani.-forultam aztán Maura felé, ugy küldvee gy mosolyt Avanak, majd folytattam inkább az evést, majd pillanttottam Sierrára a septunját figyelve minimális ideig. Láttam, hogy piszkálni szokta, nincs vele egyedül nekem is szokásom az orrkarikámat....ahh túl sok kényszercselekvésem van, lehet bogyósnak fognak nézni.
|
Furán pislogott Liss-re, amikor a lány az esti sütögetésre inviálta.
-Sült csoki?-valahogy próbálta összerakni a dolgokat a fejében. A pillecukrot szerette ugyan sütögetni, na de csokit. Elég....bizarrul hangzott a dolog. Kipillantott az ablakon és szemöldökét összeráncolva állapította meg, hogy kint már nagyon őszies idő van, hiszen teljes sötétségbe borult a vidék. Csupán percek kérdése volt, mikor kezd leszakadni az ég. Végül ismét Maurára vándorolt a tekintete és a lány ártatlan kérdésére egy ördögien ravasz vigyor ült ki az arcára, amit még higítóval se lehetett volna ledörzsölni róla.
-Minden esetben én vagyok az embered, szivi-kacsintott egyet a lányra, majd hirtelen megfagyott ereiben a vér. Azt a szent jó istenit.. Hirtelen realizálta, hogy az előbbi gesztusa egy az egyben megegyezett a nőcsábász olasz csávóéval, aki szintén a minap érkezett meg. Vett egy mély levegőt, hogy ne szúrja magát torkon a villájával.
-Szóval, bármi problémátok van, szívesen segítek eligazodni. Engem talán még hamarabb is megtaláltok, mint Akelt és a többieket. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
