|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 19:40 - |
 Amikor úgy érezte, hogy a lánynak nem esett le, hogy a legjobb alatt Rhiát értette, aprót vont a vállán.
- Mondtam, hogy a kemény drogokat már letettem. A fű meg nem ártalmas, és orvosi papírom van róla, hogy fogyaszthatom. Szorongásos vagyok.
Érdeklődve hallgatta a lányt, miközben az elmesélte, hogyan került ide.
- Tudom, hogy nem érdekel, de szerintem jól döntöttél. Én is Hidden Hillt választottam volna a helyedben. Bár nekem elég könnyű döntés volt, úgy éreztem, rossz és rosszabb között kell választanom. Félre ne érts, nem Hidden Hillel volt bajom - a tőle szokatlanul hosszúra nyúlt monológ után csendbe burkolózott, nem igazán akart erről a témáról beszélni, most még nem.
Ava megmutatta nekik a szobáikat.
- Átjössz? Szívesen beszélgetnék még veled, de tényleg szükségem lenne egy zuhanyra, meg egy puha ágyra, még akkor is, ha csak fekszek rajta - mosolygott kissé bocsánatkérően a lányra, amiatt, hogy ha át is jön, egy kicsit magára kell hagyja. - Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám a zuhany alatt - bánta meg szinte azonnal, hogy kissé kiesett a szerepéből. Nem akarta, hogy bárki akár minimálisan is kedvelni kezdje, mert abból sokszor kötődés lesz, azt meg ő nem tolerálja túl jól, legalábbis viszonozni nem tudja egyhamar. |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Ahogy beértek az aulába, a porta felé vette az irányt. Finoman berúgta az ajtót, hogy a listában felkeresse, Liam melyik szobát kapta. Amint megtalálta, a kulcsokat kezdte pásztázni, végül leakasztotta a megfelelőt. Óvatosan kiavanzsált a kis kuckóból, majd Liam felé nyújtotta a kulcsot.
- Tessék, a kulcsod, a szobád pedig (most képzeld ide a szobát). Pakolj le, csomagolj ki, aztán a konyhán - mutatott az étkező felé, ahonnan már most ellenállhatatlan illatok erőszakolták meg az ember orrát - találkozunk.
Ezennel a fiút útjára eresztette, és ő is a saját szobája felé vette az irányt. Hihetetlen. Egy órával ezelőtt eltökélte magát, hogy itthagyja ezt a démonfészket örökre, erre tessék, megint itt van. Ahogy a szobájába ért, kicsusszant belőle egy nagy, gondterhelt sóhaj. Egyelőre csak az ágya mellé rakta a csomagjait, túlságosan is éhes volt ahhoz, hogy kipakoljon. Végülis azt bármikor meg tudja tenni, de ugye mindenhez első sorban energia kell, azt pedig csak a konyhán talál. Nem is meglepő, hogy teljes lelkesedéssel vette célba magát az étkezőt. Ahogy közeledett, egyre elviselhetetlenebbé vált az éhsége, így amikor odaért, hogy szedjen, nem is figyelte, miket pakol ki a tálcájára. A lehető legközelebbi helyet be is foglalta és mint valami daráló, nekikezdett az étel eltüntetéséhez. |
*Istállóknál folytatás* |
- Nekem is – rántottam meg a vállam.
- Köszi – biccentettem Sierrának amikor elvette előlem a tányéromat. Majd felálltam és elindultam a szobámba. Bent kinyitottam a szekrényemet, kivettem egy farmert, zoknit, trikót, hosszú ujjút és egy vastag USA ARMY szürke pulóvert, felkaptam magamra mindent és felhúztam a bakancsomat majd elindultam az istálló felé. |
- Nekem jó az istállónál – mosolyogtam, majd elkezdtem elmosni a használt dolgainkat, no meg persze rendet is rakni.
- Akkor az istállónál! – kacsintottam. Utána felmentem a szobámba és nekiálltam összekészülni. Vastagabb zoknit, meleg farmert, trikót, hosszú ujjút vettem elő. Felöltöztem, majd kivettem egy vastag kockás sálat és a nyakamra tekertem, odaléptem a szekrényhez és kivettem a kedvenc meleg kabátomat. Egy belül meleg báránybunda kívül bőrkabát. Rojtokkal, gyöngyökkel és szép hímzett mintákkal. Majd felvettem, odaléptem a tükörhöz és felkötöttem a hajam magas copfba, meleg vastag pamut hajpánt-fülmelegítőt vettem fel. Csinosan nézett ki ez a szett, meleg és csinos. Tetszik. Megpöccintettem a szeptumomat és elindultam az istálló felé. |
Szemtelenül mosolyogtam, de némán figyeltem a kis erőfitoktatásukt. íugy pattagtak a szavak köztük, mint a gumilabda. hunter megjegyzéseit fel sem vettem. Az öcsém csapattársaiközül rengetegen viselkedtek disznó módjára, nemis beszélve a pom-pom lányok közelébe. Egyszerű pasik, idióták.
-Természetesen csak is olyanban, hiszen fő biztonság.-csillant meg veszélyesen a szemem a nadrágra tett megjegyzésére, ugy kaptam be az utolsó falatot is...pont mielőtt lecsapott volna rá. Természetesen észrevettem, hogy végig tolvajszarka üzemmódban volt, de nem zavart. Többet készítettem, mint amivel jól laktam és az ételem volt az, amit akármikor szívesen megosztottam másokkal. Sierra kutxás hasonlatán nem tehetek róla, de egxyetértően nevettem fel, ugx méregettem huntert kicsit félre billentett fejjel...Mint egy malinoa, olyan lehetne kutyának. Jó kiállású, falra felfutós katonai kutya aki egy labdáért vagy kis simogatásért zonnal a hátár vágja magát....bár őt elnézve ő is simán hátára fekszik egy-két jű dologért...
-Ahhhh degeszre ettem magam, A Food baby ujabb fázisba érkezett, mostmár boldog panda vagyok.-nyujtozkodtam ki amjd simogattam a hasam elégedett, jóllakott óvodás módjára.
-Sacc per kábé kinek mennyi idő kellene az elkészüléshez? Vagy majd az istállóknál találkozunk bevárva egymást?-cikázoptt a tekintetem a két nagyszájú között. Teljesen dilisek. |
- Nagyon tetszik az ötlet! – vigyorodtam el majd megpöccintettem a septumomat. Míg vidáman azt lestem, hogy lopkod pofátlanul ez a pali Liss tányérjáról.
Míg szócsatát vívtam Hunterrel rájöttem, mi hárman jó csapatot alkotnánk. Bár semmit nem tudtunk a fasziról még is úgy éreztem jó ember. Glen is nagyon fog örülni egy kis kirándulásnak, no meg kíváncsi voltam Niamh-ra is, nem tudtam elképzelni Hunter mellé milyen lovat adhattak, erős kiállású széles vállú férfi, markáns állal és bár mosolyog de még is, fájdalom tükröződött a szemében a vidámság álarca mögül. Közben látom, hogy ugrásra készen van, tónusai nem lazulnak el, mintha mindig támadásra várna.
- Na jól van fogd be! – kacagtam fel.
- Mint egy kutya akit beengedtek a hentesboltba – nevettem tovább, elképzeltem, hogy Hunter mint lihegő Belga juhász néz körbe csillogó szemmel a kolbászok és szalonnák között, nem tudva eldönteni hogy melyikbe harapjon először. |
Liss sem piskóta, ő is fantasztikus kaját dobott össze. Miközben ettünk felvetette a kilovaglás ötletét, aminek nagyon örültem, régen mozdultam már ki Niamh-al.
- Én benne vagyok – mondtam rágás közben. Mindeközben igyekeztem kilesni mikor nem figyel és lopni 1-1 dolgot a tányérjáról.
- Hmm csipázom a browniet, nagyon szívesen segítek mindkettőtöknek lemozogni – kacsintottam mind két lányra.
- Jól ki fogsz jönni Glennel, ő is egy szoknyapecér – mosolygott ártatlanul Sierra.
- Te tényleg a lovadhoz hasonlítottál? – tettem bosszúságot.
- Ooo én csak arra utaltam hogy micsoda csődör vagy – válaszolta.
- Na szép, két boszorkánnyal megyek ki lovagolni – forgattam a szemeimet, ah sírba visznek a nők.
- Lesz rajtatok feszes lovasnaci is? – villantottam gödröcskét.
- Tudjátok, csak az elővigyázatosság kedvéért, a lobogó cuccok beakadhatnak az ágakba – ravaszkodtam.
|
Mikor megéreztem mit főz Sierra illantottam oda érdeklődően fürkészve a mesterreggelit, de ahogyan az uraság megszólalt nyögtem fel hallkan. Kiköpött pasi.... Ugyn nagyon ínycsiklandozó volt amit Sierra ütyködött, viszont én vacsorára nem szeretek reggelit enni...így vettem elő mirelit zöldségkeveréket meg húspogácsákat, pakoltam ki őket a tűzhely melletti pultra, majd álltam a főzőcskepult elé, pont a gigaadagot sütögető csajos mellé. Kivéve a fagyott bébirépákat, brokkolit, gombát tettem őket serpenyőval, majd egy kis fűszerezés után gyorsan karamleizáltam őket. A megmaradt édeskés olajba kevertem egy kis bbq szószt, ugy sütöttem ki benne a mirelit husit, majd tettem mindent tányérra, dobtam le magam az asztalhoz sohajtottam nagyot, jóízúen.
-Ahhh...nincs is jobb a kései kajálásoknál-méregettem őket játékos tekintette, majd mikor mindenki helyet foglalt láttam én is neki a vacsorámnak.
-Mi lenne ha elmennénk majd a kajakóma után egy holdfényes lovaglásra? Tegnapról mradt egy doboz brownie. és ma még nem nyujtoztattam ki eléggé Ophile-t.-vigyorogtam édesen SIerrára, ugy kapva be egészb egy karamellizált répácskát, amiről pont lecsöppent a kis szósz,ugy pillantottam fel Hunterre, pont a szemeibd.
-Neked van kedved velünk tartani?-mértem végig Huntert is, hiszen...nagyfokú bunkóság lett volna nem megkérdezni, ha már most velünk evett..valamint igy hogy csillapodott az éhségem, kedvem is sokkal jobb lett. |
- Klassz – vigyorogtam rá, közben azon igyekezve, hogy ne simogassam meg azokat a szép tetoválásokat, vajon milyen mesét rejtenek? Közben míg ő leplezetlenül bámulta a barátnőm fenekét, én nekiálltam a saját kajám elkészítésének. Liss mellett, kivettem a tojást és bacont, majd előszedtem a kenyeret és a serpenyőt. Felraktam pirulni a bacont, majd miután kész lett kivettem. Felvertem a tojást majd beleöntöttem a serpenyőbe, kis idő után rátettem két szelet kenyeret egymás mellé és megfordítottam. Miután megpirult kicsit a kenyér, a tojásra ment a bacon és egy szelet sajt, majd összehajtottam, mint egy könyvet. Két bacon zsírban ropogósra sütött kenyér, benne felvert tojással, baconnel és sajttal. Korgó gyomorral és összefojó nyállal a számban ültem le az asztalhoz, imááádtam ezt a receptemet.
- Ha csinálsz nekem is, esküszöm lehet egy kívánságod! – szólalt meg egyszer csak Hunter.
- Persze szívesen! De behajtom! – kuncogtam majd nekiálltam még egynek.
- Jóólvan jólvan – legyintettem hátra. |
- Meg tudlak érteni – mosolyodtam el végül, majd félre álltam, hogy odaférjen a hűtőhöz. Rögtön akkor egy számomra még ismeretlen lány lépett be. Vad hullámos haja volt, feketéből vörösre válta, magas sportos alakjából csak úgy sugárzott az energia. Szeme sem hazudtolta meg azt, élénkség és huncutság csillant benne. Vagány csajnak tűnt, de hogy mi a fenének az az orr piercing az orrába… felfoghatatlan. Extrém külseje volt az tény. Liss gyorsan bemutatott minket. Éppen készültem szóra nyitni a szám, de:
- Sierra vagyok! Örülök a találkozásnak, mióta vagy itt? - vigyorgott rám ezer wattos energiával.
- Szia, Hunter vagyok, nem olyan régóta – nyújtottam a kezem és ő örömmel fogadva megrázta.
- És melyik a Te lovad? Az enyém Glen.– nézett rám érdeklődve.
- Niamh – böktem csak ki tömören, jézusom mennyi energia. Közben Miss Feszesfenék a hűtőben fetreng. Úgy csináltam mintha keresnék valamit a szekrényekben, de valójában a seggét bámultam. Majd erre a másik is behajolt mellé, jézus gyere le, egy fenék is épp elég, de ne két formás alváz már az én szívemnek is sok, na meg hát fantáziálgatásnak is jó alapja.
Majd nekiállt sütni valamit a csaj, bevallom elkezdtem bámulni. A végeredménytől még nekem is elindult a nyálelválasztásom.
- Ha csinálsz nekem is, esküszöm lehet egy kívánságod! – néztem vágyakozó kutyaként a tányérját.
- Persze szívesen! De behajtom! – kuncogta.
- Tőlem, csak csinálj nekem ebből 5-6 darabot – kordult meg végszóra a gyomrom. |
Mikor olyan kihívóan nézett rám csak a plafont bámultam. Hogy oda ne rohanjak. De azért megmosolyogtam a cselekedeteit, majd mikor vica-verze rám irányította a saját kérdésem mértem végig. Hát igen, az ember általában azért jön a konyhába, mert éhes...bár nálam ez az unalom jele is, hogy tíz percenként nyitogatom a hűtőt, hátha terem benne valami újdonság. Hiába a boszi vér, eddig nem sokszor jártam sikerrel.
-Egy feneketlen fekete lyuk a gyomrom. Akármikor képes vagyok enni, de mozás után különösen-vontam vállat játékos kis kuncogással, ugy pillantottam Sierrára.
-Ahhh nem tudom...találkoztatok már? Sierra, Hunter(?)-kicsit elgondolkodtam, a név memóriám nem a legélesebb, bár ebben szinte biztos voltam- Hunter, Sierra-mutogattam őket egymásnak, mintha mindenkit ezer éve ismernék, holott csak a kis western lánnyal volt szorosabb a kapcsolatom. -Az erdőben találkoztunk, pont egyszerre áhítoztunk a mozgásért és friss levegőért-világosítottam még fel gyorsan Sierrát, hiszen javarészt vele mozogtama a komplexumban, meg nem is számoltam be neki eddig senki új jöveteléről.
-Az igazat megvallva reméltem, hogy jobban tele lesz a hűtő, korog a gyomrom egy hamburgerért.-nyogtem fel kikerülve tejivónkat, ugy nyitva ki a fagyasztó ajtaját kezdtem fürkészni a gyorsfagyasztott szemetek zacskóit. Káros vagy nem káros, akkor is kaja, annak pedig mindig örül a hasam. Mondjuk pont én papolok a káros kajáról, aki képes volt két hétig csak KFC-n élni? |
- Ah csak van valami ehető itt - nyögtem, majd szinte eltűnve a hűtőben matattam. Bár így, hogy csak egy boxoló nadrág volt rajtam, kellően dideregtem. Már vagy 20 perce turkálhattam, mire megragadtam a tejet, ahj...jó lesz ez is. Megéreztem, hogy figyelnek, majd a seggem szugerálásához egy ismerős női hang társult.
- Hmmm úgy látom mostanra minden sportoló embermegéhezett - kuncogott szemérmetlenül.
- Nem tehetek róla, mindig éhezem - néztem rá kihívóan és nagyot hörintettem a tejesdobozból, a szám sarkából egy kis tej indult útnak le a nyakamon..
- Csak nem téged is mardos az éhség? - lomhán levettem az akasztóról a konyharuthát és megtöröltem magam. Kis hegymászólány.
|
|
Az igazat megvallva, Maurához sosem állt közel a cirkusz azon része, amibe vadállatokat vonnak be. Egyszerűen borsódzott a háta az ilyesmitől, mert mindig az jutott az eszébe, hogy nem szabad húzgálni a természet oroszlánjának bajszát. A tigris, ha akarná, szemvillanás alatt haraná át az idomár torkát, ezzel porig rombolva azt a törékeny illúziót, hogy felülkerekedhetünk az "őserőn". De az artisták...mindig is csodálta azokat az embereket, akik szemrebbenés nékül pörögnek egy vágtató lovon vagy egy karikán, ami a magasban leng. Nem gondolta nem helyénvalónak a fiú büszke hanghordozását, mindennemű kamu szerénység csak üres formalitás lenne. A versenyeredményeire vagy a problémás lovakkal való sikereire is hasonlóan gondolt vissza és ez így van rendjén. Tisztában lenni az értékeinkkel egyáltalán nem megvetendő.
-Szóval artista? Menő- jegyezte meg az orra alatt, nem akarta tovább pedzegetni a múlt kényes szálait.
-Sajnos a vacsora számomra egy késői időpontban fog megtörténni-húzta a száját- Megígértem Rosenak, az egyik diáknak, hogy kimegyünk terepre és már ígyis késésben vagyok, hála az égnek még sokáig világos lesz-túrt a hajába szórakozottan- De majd még később úgyis találkozunk-Léptei az ajtóhoz siettették, de még az ajtóban visszafordult és széles mosollyal hozzátette-Üdv Hidden Hillben-és már vágtatott is az istálló felé.
|
Marc
Hirtelen ért a lány fellelkesedése a sérülésem...vagyis inkább a volt munkám kapcsán, ugy futott át egy sunyi mosoly az arcomon. Tündérkém, te mindenre iylen lelkes vagy?
-Igen, cirkuszi artista...pontosabban voltige artisa voltam. Edzettem, képeztem, és ugráltam a lovakat.-jelentettem ki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, bár azért a beképzelt büszkeség ott bujkált a hangomban. Nagyon is jól tudtam, hogy nem minden ember tudhat magáénak ilyen referenciát, és erre büszke is voltam. Amint beléptünk az épületbe pillantottam körbe. Hmmm, nem is rossz, nem is rossz. Szóval itt bujkálsz te kis szőke ribi? Igy néztem végig ahogyan a tincses végigfekszik a pulton ellopva, ami nekem jár, majd vettem el tőle egy széles, hálás vigyorral.
-Ezer hála érte. Én szerintem innentől tökéletesen megleszek. Esetleg annyi kérdésem van, hogy temár vacsoráztál e, vagy be vagy táblázva az este további részeire?-billentettem meg a fejem a kulcsom nézegetve, leolvasva róla a szobaszámom.
Szokásos kis mosolyal figyeltem végig, ahogyan Sierra elkészült a vacsorához, úgy indultam neki, sűrűn bólogatva a vágyakozásaira.
-Ahh én most pont valami nehezet akarok, valami jó tömőset, mondjuk egy hambit. Farkaséhes vagyok, egész délután másztam. Mondjuk egy gyümölcsös sorbetre én si befizetnék.-magyaráztam neki lelkesen az ebádlő felé menve, csak egy pillanatra nézve a recepción Maurára, és a vele beszélgető, nekünk háttal álló srácra. Bár egy pillanatra megakadtam, nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget...de mintha nagyon ismerős lett volna az egész srác még hátulról is...vagya kisugárzása? Végül inkább annyuiban hagyva a dolgot létem be Maurával a konyhába, ahol viszont azonnal egy...khhmmm nem várt látvány fogadott. Egy egészen kisportolt, formás látvány.
-Hmmm úgy látom mostanra minden sportoló embermegéhezett.-kuncogtam szemtelenül a hűtőben derékig elemrülő hunter látványára.
|
| {MAURA}
Reakcióját szerencsére figyelmen kívül hagyta a fiú, azt azonban nem, hogy Rejtély Grófék kivételeztek szerény személyével. "Hidd el, jobban jártál, hogy akkor nem voltál itt..."
-Okés, együttérzek, nekem sem kenyerem a papírmunka, főleg nem, ha kopog a szemem az éhségtől-mosolyodott el az orra alatt- Ne hozzak valamit?- bökött a poggyász felé, majd elindultak a kollégium irányába. Válasza furcsa ellentétet képezett mozdulatával, valahogy túl könnyen kezelte. Ami persze nem gond, de valahogy mégis...
-Lovakkal foglalkoztál?-csillant fel a lány szeme. A sérülésekről valahogy autómatikusan a lókiképzés futott át agytekervényein. A kollégiumhoz érve előre ment, majd tartotta a fiúnak az ajtót. A recepció környékén nem volt senki, így gyors pillantásokat vetve a folyosó két irányába felkönyökölve áthajolt a pulton, és végigfuttatta szemeit a kis akasztókon árválkodó kulcsokon, melyek között csak kettő bilétáján díszelgett név. "Liam...Marceau...Gyanítom a második lesz az övé..." s egy könnyed mozdulattal elkötötte az ajtó nyitját, melyet mutatóujján pörgetve jelezte a fiúnak az akció sikerét.
-Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik-mosolygott ravaszan, miközben átadta Marceaunak a kulcsot- A biléta másik oldalán rajta vannak a szobád paraméterei. Az étkezőt meg arra találod- mutatott a folyosó vége felé- Arra pedig a szobák leledzenek. Tudok még valamiben segíteni?- kérdezte visszafogottan. |
- Igen, ma ilyen napot tartottam - mosolyodtam el.
- Uu én is majd éhen halok, megyek veled - fordultam meg és gyorsan fevettem egy farmer rövidnadrágot és egy fehér trikót amin " Real Cowgirl" felirat állt alatta vágatató ló sziluettekkel. Felkaptam a kis kópét, megpuszilgattam majd kiléptem az ajtón. Hajam felső részét felfogtam és felkontyoztam. Itt ott hullámos tincsek keretezték az arcomat, hajam többi része lazán omlott a hátamra.
- Úgy ennék valami könnyűt most, na meg fagyit - pöccintettem meg a szeptumomat, ezt a rossz szokásomat még mindig nem tudtam levetkőzni. |
Liss
Sejtettem valami hasonló reakcióra, de jól esett, ahogyan Sierra a nyakamba ugrott, ugy kuncogtam fel majd vontam vállat a kérdésére.
-Megyek vacsorázni, mert már éhen halok. Velem tartasz?-kérdeztem a fejemmel bökve de fél lábam keresztbe téve már gyakorlatilag el is indulva arra fele. -ohh nézd.-mutattam fel kicsivel később a tenyereim, büszkén mutogatva a horzsolásaim és ragtapaszaim.
-Te ma a csinytalan fickóval voltál?-kérdeztem érdeklődve. Hihetetlen az a ló, mindig csinál valamit amivel megnevetteti az emebrt. |
Éppen bírkóztak a kis ördögfiókával, amikor kopogásra lettem figyelmes. Felkaptam őt, puszit nyomtam az orrára és letettem. Odaszambáztam az ajtóhoz és kinyitottam.
- Liss! - örültem meg és anyakába ugrottam.
- Mizu? - vigyorodtam el, ma egész nap elkerültük egymást. Bár én is elfoglalt voltam. Az egész napot Glennel töltöttem, kint az erdőben és a mezőn. Miután visszaértem, megfürödtem és gondoltam játszok kicsit a manókával aztán ántézek Liss-re, de mint a mellékelt ábra is mutatja előbb ide ért, mint én hozzá. |
Liss
Az erdőből már nem volt hosszú idő a kollégium, ugy kerülgetve kki a bolyhosomat vettem egy hosszu, hajmosós szuhanyt, majd mig míg elkezdett megszáradni a hajam ragasztottam be a kezemen a sebeimet, és kentem be magam mindenhol a szokásos, enyhén barnító hatásó testápolómmal. Esküszöm amióta ezt használom olyan a bőröm, mnt a babapopsi. Kissé nedves hajam még lófarokba fogva etettem meg a kis ravaszomat is, úgy indultam meg a kajálda felé. Opjhilet vacsi után emgetetem. Észre se vettem, hogy elment az idő, bár menet közben eljátszadoztam a gondolattam, hogy Sierrát is hívjam kajálni, ugy álltam meg az ajtajánál kopogtattam be, kíváncsian hallgatózva, ajtót nyit e |
/ az étkezőben van / |
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
