[24-5] [4-1]
Miután többen is lelkesedtek a zenés ötlet iránt és Nova közreműködésével a tűz is életre kelt, felálltam az eddigi helyemről.
- Mindjárt visszajövök - fordultam egyöntetűen a társasághoz, bár nem szóltam túl hangosan, így valószínű csak páran hallották meg. Elsiettem a kollégium épülete felé, vállam felett hátranézve láttam, hogy Ava és Maura is elindultak a munícióért a bulira. Egyre jobb volt a hangulat és nagyon élveztem ezt a halloweent. Meg persze nagyon megkedveltem ezt a vidám, jó fej társaságot, aminek mindenki egy-egy színfoltja volt. Lassacskán egy ötlet körvonalazódott bennem, reméltem, hogy Rowan is benne van a megvalósításában.
Felmentem a szobámba, ahol felkaptam a falnak támasztott nagyobbacska hangszertokot, amire első ránézésre nem is nagyon lehetett volna rávágni, hogy mit rejt. Vidám mosollyal léptem ki, aztán kifelé menet még pont elkaptam az ajtót Mauráék és Leoni mögött, majd majdnem hasra estem a meglepetéstől, amikor megláttam, hogy Akel is velük van. Nyugtáztam, hogy végre Rejtély gróf is előkerült, reméltem velünk is marad, és őt is kicsit borzongathatjuk majd, már ha hatással van rá az ilyesmi. Azt hiszem, az ő esetében ezt nem tudhatjuk.
Amikor visszaértem a többiekhez, óvatosan annak a rönknek támasztottam a hangszertokot, amin még az imént üldögéltem, aztán félrevontam Rowant egy pár percre, hogy megbeszélljem vele a haditervem. Közben beindult a sütögetés, én úgy döntöttem, már csak később kóstolom meg a végeredményt, vagy állok be sütni, mert most aligha lett volna célszerű összeragacsoznom magam. Úgy tűnt, Rowan is osztja a véleményem, miszerint használható az ötlet, amire gondoltam, így míg a többiek zsongtak és Aváék is lepakolták az üdítőt és a pillecukor utánpótlást, kissé félrevonulva csendben kinyitottam a magammal hozott tokot, kissé ügyetlenkedve, mire meg tudtam úgy támasztani, hogy kiemeljem a tartalmát. A tűz vidám lángjai különös mintákat vetettek, ahogy táncot jártak az előkerülő egészen ritka kisebb méretű kézi hárfa testén. Természetesen egy rendes hangszert az életben nem cipeltem volna el ide, de ez a darab a lelkem egy része volt, hogy úgy mondjam. Egy nagyon kedves ismerősömön keresztül jutottam hozzá, jobban mondva családi baráton keresztül, akit édesapám ismert és rajta keresztül én is. Régi darab volt, de ez inkább titokzatos eleganciát kölcsönzött neki, mintsem kopottas benyomást keltett volna. Megszokott mozdulattal végighúztam ujjaim a húrokon, melyek vidám akkorddal válaszoltak, próbálgatva a hangszínt és megtalálni a tökéletes hangzást. Közelebb húzódtam a tűzhöz, vissza az előbbi helyemre. Úgy tűnt, a hangszernek kedvére van a tűz közelsége és a kissé csípősebb esti levegő, nem tartott sokáig, mire úgy éreztem, úgy szól, ahogyan szeretném. Tekintetemmel megkerestem testvérem a társaságban és próbáltam jelezni neki, jöjjön oda hozzám. Ha ez megtörtént, akkor fordultam csak a csapat felé, csak annyira emelve meg a hangom, hogy hallja mindenki, akit érdekel a dolog, végigjártatva szemeim az ott lévőkön.
- Hogy még jobban belelendüljünk a hangulatba, kicsit szokatlan módon indítanánk el a rémmesélést, ketten - néztem a húgomra. Vártam, előkerül-e az ő hangszere is, mert már többször csináltuk ezt hol úgy, hogy csak én játszottam, hol pedig úgy, hogy ő is, rábíztam, mi esik jól neki ezúttal, főleg a történtek ismeretében.
- Remélem, egy kísérteties ballada is megfelel a célra és jó indítás lesz. Jó borzongást mindenkinek - mosolyodtam el amolyan titokzatos módon, aztán a hárfáért nyúltam felvéve a szükséges pozíciót, lehunytama szemeim és nekilendültem. Feszült, kissé folytott dallam vegyült a tűz pattogásába, a hangszer kisebb mérete ellenére határozottan, majd mély levegőt véve nekikezdtem a szövegnek és hagytam, hogy az egyszerre gyászos és borzongató dallam vigyen magával és a történet. A történet a régmúltból, melyben egy gazdag fiatal legény elrabolta a szerelmét, aki soha nem lehetett volna az övé, hiszen szegény sorból származott. A lányt a hegyekben lévő kastélyába vitte, azt remélve, ott biztonságban lesznek. Ám a hamis biztonságérzet nem tartott sokáig, ellenlábasaik hamar rájuk találtak és megölték a fiatal nőt, vele pedig a meg nem született gyermekét is. A férfi is meghalt, de őt a gyász vitte el. Ujjaim tovább táncoltak a húrokon, miközben a stafétát húgom vette át és a következő versszakokban mesélt a sok hosszú éjszakáról, melyen mindenki borzongott, aki csak a környéken élt, a hegyek felől szálló kísérteties sóhajokat, zokogást és sikolyokat hallva. A történetet mindenki ismerte a környéken, hogy mi történt a két szerelmessel, de a kastélyt senki nem merte megközelíteni. Azt beszélték, az errabolt lány szelleme kísért ott és addig nem nyugszik, míg igazságot nem szolgáltatnak.
Visszavettem a szót, vagy inkább az éneket és gyors egymásutánban elmeséltem, vagy inkább énekeltem, hogy halt meg mindenki, aki megpróbálkozott a rejtély megoldásával. Mindig gy kezdődött, hogy eltűntek otthonról. Éjjel hagyták el a házat, szinte önkívületben, aztán nem tértek vissza soha. Senki nem tudta, mi vette rá őket, hogy a kastély környékére menjenek. Volt, akit sziklák között találtak meg, volt, aki vízbe fulladt, és volt, aki soha sem került elő. Férfiak, nők vegyesen akadtak az áldozatok között.
Nem tudtam, mennyi idő telt el, nem most először adtuk elő ezt a történetet, de a szemeim előtt megjelenő igencsak rémes képektől még most is borzongani támadt kedvem. Rowan folytatta, én nem néztem rá, még mindig csukott szemmel játszottam. A kisfiú, aki eltűnt otthonról, inkább volt fiatal fiú, mint kamaszlegény. Másnap apjával vadászni indultak volna és azt hitte, a fia csak előrement. De nem jött vissza és sehol sem találta, hiába kereste mindenütt. Mire teljesen váratlanul egyik nap az erdőben egy fehér alak úszott felé a fák között, akiben rémülten ismerte fel a fiát. A halott fiát. Vagy a szellemét. Vagy ami maradt belőle és aki azt állította, minden a legnagyobb rendben lesz, ha meghallgatja a titkát és követi az útmutatásait. Azt mondta, ő már jó helyen van, de csak akkor nyugodhat békében, ha eltemetik azokat is, akikre rátalált. Elvezette apját a kastélytól nem messze található hegyi tóhoz.
Még egyszer, utoljára visszavettem a szót, hogy befejezzem a történetet. A fiú vízbe fulladt, de ahogy kihozták a testét, mást is találtak a tó fenekén. A hajdan ott rejtőző pár maradványait, a nő testét kövekkel az aljzathoz kötözve. Mindhárman tisztességes temetést kaptak. A reménytelen szerelmesek és a fiú, aki rájött arra, hogy másokat nem azzal segíthet, ha hősködni próbál, hanem ha megérti, hogy akiket elszakítanak egymástól csak arra vágynak, hogy a végén egymás mellett nyugodhassanak. A kastélyban azóta sem járt senki, nehogy háborgassák az esetlegesen ott kóborló lelkek nyugalmát. Mert azt senki sem tudta, hányan lelték ott végzetüket, miközben az igazságot kutatták.
Hagytam, hogy a dallam kicsit még önálló életre keljen a hárfa húrjain, mielőtt utoljára megpendítettem volna a húrokat, majd végül abbahagytam a játékot és csak a lángokat néztem egy pár pillanatig. Elsőre talán egy kicsit értelmetlen történet volt, aminek le kellett ülepednie, de a tanulsága a borzongató mivolta mellett, hogy nem mindig a hirtelen döntések a legjobbak, annál szívbemarkolóbb, ha rájött az ember, hogy számára mit is üzennek a sorok, a versszakok.
|
 Ahogy megérkezett látta, hogy mint általában, mikor összegyűlik a csapat, most is jó hangulat volt. Annak is örült, hogy a többiek sem tartották rossz ötletnek a zenélést. Igazából ez neki kapóra is jött, mivel nem volt ötlete, milyen történetet meséljen, de legalább így is ki tudta venni a részét ebből is egy kis zenei aláfestéssel. Nővére is csatlakozott a hárfájával, és volt, akinél gitár is volt, úgyhogy úgy gondolta, simán elszórakoztatják majd a többieket a történetek alatt vagy közben. Bármiben lefogadta volna, hogy egy idő után biztos, hogy a filmzenék is előkerülnek majd, és azokat is fognak játszani, de nem akart túl lelkes sem lenni és előrerohanni ezzel. Úgy tűnt, még most is ismerhet meg új embereket, amit sosem bánt, úgyhogy mosolyogva fogadta Rose bemutatkozását. Kis idő elteltével biztonságba helyezte hangszerét, és csatlakozott a sütögetőkhöz, ki nem hagyta volna az édességevést. - Na, azt hiszem, akármennyire is ijesztőek lesznek a történetek, fel vagyok készülve rá. A napi cukor és boldogságadagom megvan, de úgy látom, nem csak nekem. - Jegyezte meg nevetve, nagyon úgy nézett ki, hogy nem ő az egyetlen édesszájú a társaságban.
|
Nova segítségével a pernyehad hamarosan megkezdte útját az ég felé, elhajtva a hideget.
-Én is sokat tábortüzeztem, csak az öngyújtóhoz nem értek- túrt hajába szórakozottan- Köszi a segítséget-mosolygott rá, majd visszaült a tönkre. Liss ajánlatát azonnal elfogadta és vidáman nyugtázta, hogy Tensay és a mamut elnyerte Sierra tetszését. „Kell egy olyan pulcsi. A pénzt majd később visszaadom.”
S már indult volna Ava után, mikor előhúzták a gitárt, megjegyzését hátrafordulva tette meg lelkesen.
-Ha mondtátok volna, én is elhoztam volna a húros bestiámat. Mindjárt jövünk- majd behozta a távot, amit már a szőke lány megtett. A kollégiumba érve Akelbe botlottak, aki figyelmen kívül hagyva a két lány meglepett arckifejezését már osztotta is ki a feladatokat.
-Persze, szívesen besegítünk- nyúlt a poharak után, miközben Ava belekapaszkodott egy zsugorba. Az asztalon megpillantott két zacskó pillecukrot.
-Ugye nem baj, ha ezeket is magunkkal visszük? – pislogott hatalmas bociszemekkel Akelre, majd a válasz után a tábortűz felé vették az irányt.
|
 Szokásosan ismét késében - gondoltam miközben a paróka alól kiszabadítottam göndör fürtjeimet. Már ahogy láttam, a többiek megindultak a koli elé, a tábortüzes bulira. Kicsit tartósabb volt a sörényszínező, mint amire számítottam, és a hideg időre tekintettel csak melegvizes-vödörhordós megoldással tudtam megoldani Roger eredeti szürkeségének visszaállítását, Ez pedig nem kis időbe tellett.
Ahogy ezzel sikerült végeznem, már rohantam is szobámba ahol gyorsan átöltöztem. Egy szaggatott fekete csőfarmert, fekete fűzős bakancsot és egy bővebb, sötétszürke pulcsimat kaptam magamra. Egy kisebb ezüst karikafülbevalót, hozzá illő színű nyakláncot és órát vettem fel, majd megigazítottam itt-ott sminkemet.
- Halihó - köszöntem Ava, Maura és Akel triójának, akikkel a folyosón futottam össze. Ahogy kiértem a tábortűzhöz, már jópáran összegyűltek és úgy tűnt, tűkön ülnek arra várva hogy kezdetét vehesse a rémsztorik regélése. Ledobtam magam a legközelebbi üres helyre, és köszöntem mindenkinek. Ahogy magam mellé pillantottam, Rose-t láttam meg, pokrócaiba bugyolálva. - Nahát, milyen előrelátó vagy. Hogy tetszik eddig a hely?
|
 Novának végre sikerült begyújtania a tüzet, így a nép fellélegezhetett, hogy innentől kezdve nem fenyegethet senkit a megfagyás veszélye. Liss felajánlását elraktározta, hogy ha majd a következő kör cukor is elfogyna, tudja, kihez kell fordulni. Intett Maurának, hogy kövesse csak, ha már olyan lelkes, de még hátrapillantott a többiekre.
-Azért majd néha dobjatok a tűzre, nem szeretnék kihűlt párnára visszaérni-fejével a nem sokkal távolabb ledobált fahasábok felé bökött.
-Ja, addig szerintem nyugodtan elkezdhetitek a mesélést, amíg mi meghozzuk a muníciót-aztán végszóra elindult Maura társaságában a kollégiumba. Kérdés nélkül a konyha felé vette az irányt, ahol nem várt meglepetésben részesült kísérőjével: Rejtély Gróf, személyesen. Akel épp még néhány zacskó pillecukrot pakolt be egy kosárba, ami már így is tömve volt már mindennel, csak azt nem lehetett normálisan kivenni, hogy mivel. A férfi kedélyesen intett feléjük, Ava pedig csak pislogni tudott. Nem számított rá, hogy itt fognak találkozni, vagy hogy egyáltalán fognak találkozni.
-Jó is, hogy jöttök lányok. Segítenétek kihozni még pár flakon üdítőt?-bökött a háta mögött felsorakozó zsugornyi italok felé. Egy darabig kattogtak Ava agytekervényei, hogyan is lehetne a legegyszerűbben kivitelezni az ötletet, majd Maurára pillantott.
-Mit szólnál hozzá, ha felkapnék egy zsugorral, te meg hoznál mindenkinek poharat?
|
Figyeltem a körülötte történő eseményekre, de nem szóltam közbe ezután, ha nem volt muszáj. Ava felszólalása miatt biccentettem felé, majd Maurára emeltem a tekintetem. Az öngyújtó felajánlása után a lány próbálkozása sajnálatosan kudarcba fulladt, emiatt szüksége volt az én segítségemre is, így hát felálltam majd a tűzhöz mentem és szépen nekiláttam a tűzgyújtásnak. Hamarosan már szépen égett is a tűz, ami mondhatni már ideje volt.
- Sokszor sütögettem kint odahaza az ősökkel, csak azért ment nekem is. – mondom Maurának, majd visszahelyezkedem az ülőhelyemre. Megjelent még egy lány, aki Rose-ként mutatkozott be. Ő is végigment a szokásos bemutatkozáson, majd mikor hozzám lépett én is újfent elmondtam a nevemet. Mondom én, mint valami megakadt lemez. Felfigyeltem a gitározós mondatra is, ami azért is jó, mert én is játszottam rajta történetesen egészen jól, de meghagytam a csajoknak a lehetőséget, hogy megcsinálják ők a drámai történetek művészi aláfestését. Ezután a csajok megjegyezték, hogy már majdnem mindenki itt van, ami már csak azért is szomorú, mert emiatt tényleg kezdtem azt hinni, hogy én maradok az egyetlen fiú a tűznél. Hahó? Bármelyik edző, vagy akár a kertész???! Senki nem akar becsatlakozni? Már tényleg para volt a szitu, mert ha mondjuk elkezdenek valami csajos Kérdezz-felelek, vagy ki tudja a legszebb masnit kötni a lovának dologba, akkor tutira kifutok a világból… Elgondolkozva néztem a tűzre, majd sóhajtottam.
- Ha gondoljátok kezdhetjük. Mármint az ijesztgetést. – mondtam én is, de azért nem akartam kezdeni. Még a végén elijesztek mindenkit a véres horror sztorijaimmal és mindenki a plüssmacit szorongatva fog kergetni…. vagy plüssló….
Még a hideg is kirázott a gondolatra. Azt hiszem talán ez lenne életem legfélelmetesebb pillanata, amikor sok idegbajod csaj kerget és plüssökkel dobál. Najó, nem… De azért tényleg elég para lenne.
|
Figyeltem az utánam érkezőket. Sierra és Liss most is elemükben voltak, amikor megláttam Liss pulcsiját, kitört belőlem a nevetés.
- Liss, ez tényleg állati jó - osztottam Maura véleményét, aztán csak figyeltem a beszélgetésüket. Én mondjuk nem voltam az a nagy macskás, de a felirat nagyon ötletes volt, imádtam az ilyen szóvicceket. Meg úgy egyáltalában, az ötletes ruhadarabokat.
Figyeltem, ahogy Maura próbálja feléleszteni a tüzet, aztán csak reménykedtem, hogy Novával ketten jobban fognak boldogulni vele. Csendben személlődtem egy darabig, végül mosolyogva néztem fel, amikor Rowan megjelent.
- Szia - néztem rá derűsen, aztán kissé döbbent tekintettel hallgattam az ötletét. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar felvet ilyesmit, főleg halloween környékén. De ha bárki is engem kérdez, így adhatott leginkább revansot annak, ami történt.
- Éppenséggel megoldható, maximum majd beszaladok a koliba - mondtam, aztán elnéztem Sierra felé, akinél volt egy gitár. Otthon nagyon gyakran szórakoztunka zzal halloweenkor, hogy a történetek alá zenét improvizáltunk és az esetek többségében igencsak ijesztő aláfestést sikerült generálnunk, ráadásul ettől a mese még szórakoztatóbb lett. Mondanom sem kell, nálunk anyum járt az élen a hajmeresztő történetekben, író lévén bármikor előrukkolt egy párral. És mindig betaláltak a sztorik.
Befutott Rose is, akit mosolyogva üdvözöltem. Úgy tűnt, elég hamar megtalálta a helyét a csapatban és gyorsan beilleszkedett, amit jó volt nézni.
- Lassan tényleg itt van mindenki, szerintem is - bólintottam Alis felvetésére. Git sehol sem láttam, de nem voltam benne biztos, hogy hosszabb távon bírnám-e a stílusát. Bár amikor az első nap elbeszélgettünk, azért kicsit megingott az erős ellenszenvem, biztos, hogy van neki egy kedvesebb oldala is.
- Részemről elkezdhetjük a mesélést, de én átadnám a kezdés jogát - mondtam halvány mosollyal. Volt már egy pár ötletem, de még nem döntöttem el, melyiket kellene elsütnöm.
|
Természetesen ő sem akarta kihagyni a Halloweeni tábortüzet, a pillecukrot, és a... rémtörténet mesélést. Bár ő maga nem ismert túl sok jó történetet, de már csak a hangulat, és a többiek hallgatása miatt is szívesen csatlakozott.
A korábbi közös tökfaragás során összeismerkedett a lányok egy részével, viszont akivel nem, azzal remélte, itt majd találkozhat. És nem csak velük... Rose titkon remélte, hogy a rejtéles lovardavezető és oktatók is tiszteletüket teszik, ő pedig így majd vethet rájuk egy közelebbi pillantást. Bár a "Szia, miért nézel ki 30 éve ugyanúgy?" kérdés helyett még ki kellett találni egy másik... nos, használhatóbbat és kevésbé feltűnőt.
-Sziasztok - mosolygott a többiekre. Valahogy eddig minden belépőjét sikerült úgy időzítenie, hogy már rajta kívül mindenki a helyszínen volt, és ez most sem volt másként. Pedig még nem is tartozott a késő emberek közé. Látott pár ismerős arcot, például Lisst, Maurát, Sierrát és Rhiát, de rajtuk kívül még volt még három lány, akiket nem ismert, és egy fiú(!) is.
-Szia, Rose vagyok, még nem ismerjük egymást - lépett oda mindegyikükhöz egymás után bemutatkozni. Ezt egy kicsit udvariasabbnak gondolta, mint átkiabálni a tábortűzön. Ezután helyet foglalt egy üres helyen a tűz körül, és a két magával hozott pokróc közül az egyiket maga alá, a másikat pedig magára terítette.
|
Egy ideig csendben figyeltem, csak biccentettem minden érkezőnek. Mikor már egyre többen és többen lettünk én is beszálltam a beszélgetésbe. Elég jó kis csapat gyűlt itt össze, igazából élveztem, hogy mindenki kész egyéniség.
-Lassan megérkezik mindenki, nem? – érdeklődtem vigyorogva. – Lassan elkezdhetnénk a mesélést, ha mindenki úgy gondolja. Vagy várunk még valakit? – kérdeztem körbe, majd feltűztem a nyársra egy pillecukrot és a tűz fölé tartottam. Imádtam az amerikaiaknak ezt a szokását, otthon amikor nem volt tűz a gáz lángjánál sütöttük, annyira szeretjük Anyuval a pillecukrot.
Óvatosan vettem le a tűzről a cukrot, majd kétkézzel összecsippentve vettem le a nyársról. – Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én imádom ezt a cuccot. – cuppogtam miközben lekapargattam az ujjaimra ragadt cukrot.
|
 Meghallva Maura felém intézett mondatát kuncogtam fel jókedvűen. Igen, én is imádtam ezt a pulcsit, benne vagy az a feketehumor a catpun mögött.
-Ne aggódj jól eldugom.-kacsintottam rá majd gondolkodtam el egy pár pillanatra.
-Ha gondolod tudunk rendelni neked. Jövőhéten akarok rendelni kabátot majd a későőszre a netboltból, és megnézhetjük, van e még ebből a pulcsiból.-mosolyogtam rá kedvesen, ugy bontva meg az egyik csomag pillecukrot vettem ki egy nagydarabot haraptam magában bele, ugy nyammogva rajta pillantottam körbe a többieken, úgy hallgatva miről bezsélgetnek, hogyan próbálnak tüzetgyújtani.
-Uuu ez jól hangzik Sierra, mindenképpen ki akarom próbálni. A multkor kellően felcsigáztad vele az érdeklődésemet, még ha meg is halok a cukorsokktól.-nevettem fel hallkan a csokis-kekszes ötleten majd mértem végig a többieket, főleg akit nem ismertem, de természetesen nem bámulósként.
-Kér valaki esetleg? Tudom,hogy sütve finoman de simán is nagyon finom, és van belőle elég, hogy süthessünk is.-nuyjtottam a többiek felé a nagy zacskónyi nagyméretű pillecukrokat kedves, kínálós mosolyal.
-Nekem is van még fenn pillecukor, majd ha esetleg szükség lenne még rá.-pillantottam Avára mikor a mégtöbb pillecukrot emlegette. Lehet jól is fog jönni, hiszen a hallottak alapján itt jópáran szeretik ezt a tömény édességet. Nem is csodálom, mintha felhőket majszolnánk.
|
| SIERRA
Kedves srác volt. Mondjuk én mindenkit kedvesnek tartok. Elmélkedtem. Szépen sorban jöttek az emberek.
- Szia Liss - vigyorogtam rá, ahogy integettem bőszen neki, a kabátom rolytjai mindenfelé repkedtek.
- Én hoztam kekszet és csokit, így tudunk csinálni csokis pillecukros kekszet - kivettem a gitártok oldalsó zsebéből a táblákat és a zacskó kekszet.
Tetszettek a jelmez ötletek. Mindenkié.
- Köszi Maura, a tiétek is nagyon jók! Borzongató! - mondtam az utolsót szellem hangon. |
Bár kicsi kora óta imádta ezt az ünnepet, mégsem volt alkalma minden ezzel kapcsolatos programban részt venni. Sajnos lemaradt a jelmezversenyről, de a tábortüzes, történetmesélős esti együtlétet ki nem hagyta volna semmi pénzért. Miközben a szobájában készűlődött, eszébejutottak a családi ünneplések régebbről, amikor az anyja történeteit hallgatták Rhiaval, és sütőtökös sütit ettek együtt. Szerencséje volt, ma még nem kapott egyetlen aggódó telefonhívást sem a szüleitől, és szerette volna, ha ez így is marad. Egy üzenetben megírta nekik, hogy este party lesz, és ne nagyon keressék, majd sóhajtva fordult körbe. Felkapta a dzsekijét, és már épp indult volna, mikor megakadt a szeme a hangszerén. Eltöprengve torpant meg, ugyanis egy ötlet kezdett kibontakozni a fejében. Bezárta a szobáját, és a többiek keresésére indult. - Sziasztok! Miről maradtam le? - Lépett oda a népes társasághoz. - Nem tudom, mi az esti program pontosan, de a sütögetés és a történetmesélés mellett nincs kedvetek zenélni is a tábortűz mellett? Mármint ez csak egy ötlet, és nem is tudom, van e vállalkozó jelentkező. - Mondta. Nem igazán játszott a baleset óta, de úgy érezte, ebben a társaságban fel tudna oldódni kicsit. Habár nem mesélt nekik a zenei múltjáról, de nem is gondolta, hogy ez fontos lenne. Legalábbis most még nem akarta beavatni őket a részletekbe. Elég volt, ha nővére tudott róla. Pillantásával megkereste Rhiát, kíváncsi lett volna, testvére mit szól ehhez. No meg ahhoz, hogy pont ő dobott be egy ilyen ötletet. - Kell segíteni valamit? - Kérdezett még valamit, nem igazán lett volna kedve tétlenkedni most, főleg, ha a többiek elfoglalják magukat valamivel. Bár úgy tűnt, senk nem csinál semmi különöset, de azért szeretett volna biztosra menni, ki tudja, mmiről maradt le korábban.
|
|
A fiú nevéről azonnal a Marvel bilire emlékeztető sisakot viselő szuperhőse ugrott be neki, de kedvelte a karaktert, szóval csak reménykedni tudott, hogy ez egy jó ómen. Felemás szemei most is figyelmet biztosítottak neki, de csak egy röpke pillanatra, amíg a fiú el nem kapta tekintetét. Sosem értette, hogy az emberek miért érzik kellemetlenkedőnek azt, ha megnézik. Megfigyelés és tahó megbámulás között is van különbség. A srác kedvesnek tűnt, remélte, hogy fel fog tudni oldódni ebben a hölgylégióban. Végülis ő egész jól járt...
A társoság két napsugara hamar betoppant Sierra és Liss személyében. Maura kitörő örömmel fogadta őket, már kezdte hiányolni a leányzókat. Nova másik oldalán foglaltak helyet. A szőkeség pulóverébe, amint meglátta egyszerűen beleszeretett.
-Liss ha nyugovóra térsz, jól zárd el a pulcsidat mert a végén még lába kél. Egyszerűen zseniális-lelkendezett óriás bociszemekkel- Amúgy mind a ketten büszkék lehettek a jelmezeitekre. Nem tudom, hogyan fontad be így Ophile sörényét, de meg kell mutatnod. Bár, ahogy Cirus ismerem a legelső adandó alkalommal szétzilálná-mosolyodott el- Glen teljesen megértem. A végén még annyi lenne a műgonddal felépített imidzsének- kacsintott Sierra felé.
A lágokra éhező ágakra tett kérdésére Nova felajánlotta öngyújtóját, majd az ezredik sikertelen próbálkozás után a segítségét. Úgy guggolt a farakás előtt, mint Gollam, aki éppenhogy nem ordítja el magát a tűz hiányától. Semmi gond Maura. Még mindig ügyesebb vagy egy cserepes petúniánál. Te legalább el tudtál idáig gyalogolni.
-Köszi, valószínüleg ha te csinálod nem kell reggelig a tűzre várni. Nem igazán van rutinom-nyújtotta át a makacskodó öngyújtót beismerő mosollyal.
Ava és Rhia beszélgetéséből Rejtély Grófron akadt meg gondolatfolyama. "Biztosan Akelre céloz. Találó név." A Hidden Hillben töltött ideje alatt csak egyszer találkozott vele, amikor bemutatta neki Cirus. Már kezdte azt hinni, hogy a férfi csak az ő fejében létezik. A pillecukor hallatára felcsillant a szeme.
-Mindenképp Ava! A nép éhezik! - emelte magasba ökölbe szorított kezét- Ha szeretnéd, elkísérlek-lelkesült fel.
|
Lassacskán megérkezett a keménymag is a tábortűzhöz - jobban mondva a táborhasábokhoz. Mindenki lelkesen mesélt a jelmezversenyről, amelyből Ava kihúzta magát. Ha jobban belegondolt, még egyszer sem töltötte a Halloween-t Hidden Hill-ben, ez volt neki is az első. Még nem sikerült elfogadni a megtörtént eseményeket és Hayat-hoz közelkerülnie. Sőt, ha lehet ilyet mondani, direkt kerülte a kancát annak ellenére, hogy a kötelező köröket letudta vele. Hirtelen azon kapta magát, hogy valaki fúrja. De a tekintetével. Először nem mert reagálni semmit, nehogy csak beképzelje magának, de végül oldalra sandított. Rhia tekintetének célpontjában találta magát. Próbálta előkaparni, hogy vajon mit is vár tőle a lány, de végül sikerült kikattognia.
-Rám ne nézz, én sem tudom, hova tűnik el mindig a Rejtély Gróf-tartotta fel egyik kezét védekezően, majd a többiek felé pillantott. Épp mindenki betámadta szegény Novát, ami neki kapóra is jött, hiszen kihúzhatta magát az Akelről szóló kérdések alól.
-Nova... ha esetleg begyújtod a tüzet, akkor szerzek még pár zacskó pillecukrot-szólította meg a fiút, ráadásul sikerült a barátságosabb stílusával megtennie.
|
Nem szóltam bele a beszélgetésükbe, nem akartam zavarni benne őket. Ez egészen szépen kitartott nálam addig, míg nem került a képbe a pillecukor. Az érkezőre emeltem a tekintetem és végigmértem. Valamennyire rémlett az arca, de nem mondtam volna meg a nevét, ha megvernek, akkor se. Elkezdtem a jelmezes beöltözős mesébe, én meg azon törtem a fejem, hogy be kellene gyújtani a tüzet. Arra eszméltem fel, hogy elhangzott a kabáttal kapcsolatban egy kérdés, szóval kénytelen voltam bekapcsolódni a beszélgetésbe.
- Nincs. – mondtam vállat vonva elvégre nem fáztam, de azért, hú de melegem sem volt még. Hirtelen befutott még valaki, ami miatt korrigálhattam, vagy legalábbis hozzátehettem volna valami normális megjegyzést az előző megnyilvánulásomhoz. Odalépett az újonnan érkezett, majd a kezét nyújtotta felém.
-Az én nevem pedig Nova. – fogtam vele kezet és a megejtettem valami félmosolyt. – Mármint hívhatsz, így ha gondolod. – fejezem be a mondatot és a szemeit figyelem. Érdekesek, pláne a felemás színeik miatt, elvégre még nem volt szerencsém senkihez, akinek efféle szemei lettek volna. Azért sikerül észbe kapnom, szóval nem bámulom, mint valami barom. Ő is beszáll a jelmezes témába, majd ezután a tűzzel kapcsolatban szólal fel, amit tökre támogatok. Tutira befagyna minden fázósabb csaj nemesebbik fertálya, ha hamarosan nem lesz melegebb.
- Nálam van- nyújtom oda neki az öngyújtót. Ekkor érkezik még valaki, szintén a másik nemet erősítve. Kezdek komolyan aggódni, mert lassan kiderül, hogy a férfi nemű egyének nem is akarják képviseltetni magukat…. Ez a lány érdekes belépővel szolgált, pláne a szellemes köszönése miatt. Hamarosan ő is ledobta magát, pontosa mellém, szóval elkerülhetetlenül jött a bemutatkozás. Ma mást sem fogok mondogatni, csak hogy Nova, nova, nova… Majdnem sóhajtottam kínomban, pedig nem szégyenlős vagyok vagy ilyesmi, csak a bemutatkozósdi nem tartozik a kedvenc időtöltéseim felé.
- Nova. – fogtam vele is kezet, sikeresen nem sóhajtva fel, csak megejtve egy mosolyt. Körülbelül akkor esik be a következő ember, mikor ezen túl vagyunk. Felé fordítom a tekintetem, és hamarosan ő is a jelmezes dologról kezdett beszélni, szóval inkább a még nem létező tűzre fordítottam figyelmet.
- Segíthetek begyújtani, ha gondolod. – szólalok meg végül, majd Maurára nézek, elvégre ő kért öngyújtót
|
Jól sikerült a jelmezesdi, s ugyan voltak nálunk kreatívabb és menőbb jelmezek, amikhez csak gratulálni tudtam én boldog voltam, hogy mi is beültöztünk Ophilelal...vagyis én beöltöztem őt meg beöltöztettem. Kifejezetten jól bírta minth még élvezte is volna hogy a sörényét fonogatom, direkt nem is húztam neki szorosra sem a fonatokat sem pedig a bőr övet a jelmezén. Felérve lemosva a kalóz sminkem pakoltam el mindkettőnk jelmezét, ugy vettem egy meleg zuhanyt. Tudtam, hgy elkezdődött lenn a buli, hallottam is a hangokat, de én még a puha köntösömben ültem le törökülésbe a szobám közepén lévő puha szőnyegemre, s tettem le magam elé az elővett piros mécsest ugy gyujtva meg hallgattam néhány hosszú percig a, gertya lángját figyelve. Ez egy hagyomány a kis családunkban, gyertyát gyujtunk azokért akik már nincsenek velünk, s othon emlékezünk meg azokról, akiket nem tudtunk meglátogatni. Igy sohajtottam fel végül tettem fel az ablakomba az üvegmécsest hagyva, had pislákoljon, míg felöltöztem. Hajamat két befont copfba fogva vettem fel egy fekete, szaggatott farmert egy sima fekete toppal, amire egy piros pulcsit vettem fel, min egy fekete macska nyávogós feje volt a felirattal; Purranormal Cattivity. Imádtam ezt a pulcsit ősszel, szerintem rendkívül kreatív volt. Sejtettem hogy a tűztől majd meleg lesz de a biztonság kedvééért felvettem egy sima fekete kötöttsapkát, ugy pillantva még az ablakomban égő kis mécsesre tettem zsebre a telefonom, fogtam emg a kétzacskó nagyméretű pillecukrot indultam meg lefele, hisen már jópáran lenn voltak.
-Sziasztok.-mosolyogtam mindenkire ráköszönve ezzel...hiszen voltak olyanok is akiket nem hogy nem ismertem jobban, még csak nem is találkoztunk. Igy nyögve fel magamban ültem le egy Sierra melletti párnára, hiszen őt ismertem a legjobban. Remélem nem hiszi majd azt, hgy ráakaszkodok.
-Miujság van? Lemaradtam valamiről? Nagyon klasz volt mindenkinek a jelmeze.-kuncogtam kedvesen, azokon végigfuttatva a tekintetem akiknek láttam az öltözetüket.
|
 Joker jelmezem maradékát éppen levakartam magamról, de hiszitek vagy sem, úgy ragadt az arcomra a festék mint egy alien baba. Amint végre sikerült, csináltam egy laza cica szemet és a szekrényhez léptem.
- Hmm…mit is kéne – pöckölgettem a septumomat.
- Ááá meg is van! – vigyorodtam el és levetem a barna bőr rojtos western dzsekimet. Nagyon szerettem, egy két rojtját gyöngyökkel díszítettem. Trikó, rá a kabát, farmer nadrág és a kedvenc western csizmám. Felkaptam a gitárom, hátha kell egy rémisztő aláfestő zenen a táborhoz. Utolsó simításként beletúrtam a hajamba, majd belekacsintottam a tükörbe és kiléptem az ajtón. Majd dúdolva és merész csípőmozdulatokat térve letáncoltam a lépcsőn. Ugyan így haladtam a többiek felé, boldogan nyugtáztam a tényt, hogy nem az utolsók között érkeztem.
- Halihó! – daloltam a többieknek olyan szellem feelinggel. Egy srácot pillantottam meg, haja olyan sötét volt mint maga az éjszaka. Izmos vállai voltak, erőt sugallónak tűnt már így is.
Majd letettem a popómat az egyik rönkre, a gitárt pedig óvatosan mellém döntve.
- Húú nekem is nagyon tetszett! Mi Glennel ugye, Jokernek öltöztünk – kuncogtam.
- Kis híján összevesztünk, semelyikünk nem akart Harley lenni – nevettem fel.
- Amúgy Sierra Madyson vagyok – nyújtottam a kezem a mellettem ülő srácnak.
|
Nem sokkal utánam befutott Nova is, örültem, hogy látom. Párszor láttam az istálló környékén, de ebben körülbelül ki is merült az ismeretségünk azóta, hogy segítettem neki bepakolni. Örültem, hogy még egyben van, már komolyan kezdtem emgijedni, hogy valami gond történt. Bár nem volt annyira jó kedve, az is előnyös volt, hogy nyit a csapat felé. Kedves mosollyal üdvözöltem, nem sokkal utána érkezett Alis is, aki indított is egy kör pillecukorral. Mosolyogva fogadtam el, aztán továbbpasszoltam a mellettem ülőnek a zacskót.
- Tényleg nagyon nagy őrület volt - osztottam a felfogásáát -, de élveztem - fejtettem ki a véleményem. Nagyon jóra sikerült a lovas beöltözős buli és hihetetlen ötletesek voltak a jelmezek. A pillecukrot pont elmajszoltam, mire Ava ismét megszólalt.
- Nem mertem kockáztatni, hogy kabát nélkül jövök, elég fázós alkat vagyok - vallottam be. - Maximum majd leterítem, ha melegebb lesz, addig nem gond - mosolyogtam rá, szerettem biztonsági játékos lenni inkáb. Bár úgy látszott, a többség teljesen jól érezte magát pulcsiban is.
A koli irányába kaptam a fejem, először Maura integetésére figyeltem fel, utána sikerült csak bazonosítanom, ki is közeledik, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra. Komolyan, nagyon imádtam ezt a lökött társaságot már most, tudtak lazítani az én komolyságomon is. Visszaintegettem neki hasonlóan lökött módon, aztán amikor odaért, köszöntem is.
- Nyugi, szerintem előbb, vagy utóbb úgyis meggyújtjuk itt is. Csak azt tudnám, hol vannak azok, akik ezt ilyen szépen elrendezték, és miért vonultak el ennyire - néztem Avára, mert valahogy úgy tűnt, ő többet tud a lovard avezetőségéről. Akelt alig néhányszor láttam például, mióta itt voltunk, olyan volt, mint valami jelenés, feltűnt valahol, egy kis ideig ott volt ,aztán mintha soha nem is láttuk volna, eltűnt. Ijesztő volt, de komolyan.
|
A nap már visszavonhatatlanul zuhant a horizont fagyos tavába, mikor Maura a lépcsőkígyó hátán levágtatott a kollégium kijárata felé. Amióta meghallotta a „tábortűz” szót, csak arra tudott gondolni. Szívmelengetőnek tartotta, hogy néhány lángoló fahasáb közelebb tudja hozni egymáshoz az embereket. És úgy gondolta itt az alkalom egy kis „csapatépítésre”. Bár szívesen hátára penderítette a gitárját, az nem igazán segítené hozzá a halloweeni hangulathoz.
Nem öltözött melegen, bármennyire is lesz kinnt hideg, csak addig fog fagyoskodni, amíg meg nem gyújtják az ágakat. Kissé szakadtas világoskék farmerdzsekije alá csak egy bordó pólót vett fel fekete nadrággal, futás közben szilajul táncolt nyakában az ezüst medál. Mintha ki próbálna törni a fém rideg takarása alól, hogy újra életre kelhessen…
Az ajtó kilincsét megragadva megtorpant és mély levegőt vett. Az kéne még, hogy így rájuk rontsak… Civilizáció, Maura, civilizáció…tudod… Majd széles mosollyal arcán öles léptekkel kisétált a főhadiszállásról. Azonnal szeme elé tárult a farakás és a kis csapat a tönkökön csücsülve. Nem bírta ki, amíg odaér, jobb kezét úgy rázta, mintha a fa helyett azt gyújtották volna…magyarán inetegetett a maga duracellnyúl módján. Oké, ez nem jött össze…
-Sziasztok! – rikkantott lelkesen, majd zsebrevágott kezekkel tette meg a maradék távolságot a társoságig. Hála az égnek, hogy nincs még itt mindenki! Egyszer az életben nem késtem el. Rhiát, Avát és Alist már ismerte, azonban a hollószín hajú fiú szemet szúrt neki. Talán egyszer-kétszer távolról láthatta, de a bemutatkozáson még nem estek át. Amint leült mellé, hobbitnak érezte magát mellette. Valami ilyesmi magasságú embereknek való akkora ló, mint Cirus…
-Még nem mutatkoztam be. Maura vagyok- nyújtotta felé jobbját, diszkrét mosollyal karöltve. A fiú korántsem volt feldobva, remélte jobb kedvre tudja deríteni és nem tetszik majd tolakodónak, ha meg elutasítja, legalább nem fogja úgy érezni, hogy nem tett meg semmit a csapatba való bevonása érdekében.
-A jelmezesdit én is élveztem. Ekkora őrültség rég nem pattant ki a fejemből, hála az égnek őfelsége jól viselte. De utólag belegondolva legközelebb valami olyannak öltözök be, akin több ruha van. Kicsit fáztam abban az ágyékkötőben- nevetgélt szórakozottan hajába túrva, majd megrökönyödve a tűzrakóhely felé bökött- Mi ezt általában meg szoktuk gyújtani, de ez lehet, csak valami ausztrál hóbort. Mert ha nem lesz tűz én szét fogok fagyni estére. Nincs véletlen nálatok papír meg öngyújtó?-nézett szét kérdőn.
|
Nem üldögélt sokáig társaság nélkül: elsőnek Rhiannon érkezett, majd befutott Nova is, akit szinte a megérkezésük óta nem látott. A fiú látványára Ava kicsit megemelte szemöldökét meglepettségében. Végezetül a még kicsit csillámló Alis is megérkezett, aki nem is várt sokáig, szinte rögtön körbedobált két csomag pillecukrot. Ava kapott is az alkalmon: kicsent vagy három szem nyalánkságot és be is tömte a szájába. Valami nem stimmelt. Érezte, hogy valami nem oké, de nem tudta volna megmondani, hogy mi. Miután már a gyomrában tudta a pillecukrot, ráeszmélt, mi is a bökkenő.
-Nektek nincs melegetek kabátban?-pillantott hol Novára, hol Rhiára. Bár egy szál pulcsiban ő sem érezte magán a nyári nap melegét, de tudta, hogy amint meggyújták a tábortüzet, szinte még az arca is le fog olvadni.
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés