[24-5] [4-1]
 Miután vége lett a beöltözős versenynek is elég sok időbe telt levakarni magamról a lehajlakkozott festést, de végül én is és a bőröm is fellélegeztünk a friss levegőtől. Gyorsan felkaptam egy meelgebb pulcsit és két csomag pillecukrot, majd lerobogtam a lépcsőn a megbeszélt helyig.
- Sziasztok. - zuhantam le egy tuskóra majd vigyorogva körbe dobáltam a pillecukros zacsit. - Előre szólok, hogy én nagyon gyeszura mesélő vagyok és még bénább hallgató. Rendkívül félek az ilyen sztoriktól. - mosolyogtam a jelenlévőkre. Ava még nem sokat mutatkozott a környezetemben, de Rhiaval és Novával már azért többször összefutottam. Izgatottan vártam, hogy mindenki megérkezzen és kezdetét vegye a "mese mondás". Bár tudom, hogy most pár napig nem fogok aludni a többiek sztorijaitól, ennek ellenére valóban nagyon vártam, hogy mindenki elmondjon egy-egy sztorit. Én már tudom mi lesz az enyém, csak szépen meg kell költsem, hogy normálisan hangozzon. - Annyira imádtam ezt a jelmez készítősdit. Baromi jó élmény volt. - vigyorogtam szélesen mindenkire.
|
 Halottam, sőt tudtam, hogy lesz valami buli, szóval rávettem magam a részvételre. Nem azért nem csatlakoztam sok mindenhez, mert nem akartam, csak az élet egy nagy kavar, amiben mindig minden általában rosszul sül el, főleg mostanában. Azon, ami kötelező volt részt vettem, de ennél többre sajnos belőlem most nem futotta sem lovasként, sem pedig emberként. A beköltözés óta nem igazán jutottam odáig, hogy nekiálljak barátkozni, így kissé kimaradtam... Nagyjából mindenből. Viszont most sikerült, időt, erőt és még energiát is fektetnem abba, hogy idetoljam a képemet, remélve, hogy nem ez lesz életem egyik legrosszabb döntése. Na, nem mintha nem lennének jó arcok az ittlévőek, csak i tudja kialakultak-e már a szokásos klikkek, mint a sulikban meg az efféle helyeken. Átöltöztem gyorsan egy fekete farmert kapva fel, felülre a bandás pólómra felkapva egy pulcsit, meg a bőrdzsekim. A hajam mint mindig most is tiszta kóc volt, de ha belőném se maradna fél percnél tovább a helyén amit kijelöltem neki. Még jó, hogy nem bírom a hosszú hajat… Felkapva a bakancsot elindultam lefelé, majd kint még útközben elszívtam egy cigit. Ezután végül sikeresen eljutottam a megbeszélt buli helyszínére. Már ketten is ott voltak, habár nem ez lepett meg. Inkább az, hogy még nincs itt a fél? áh, az egész bagázs. Odasétáltam, majd nem messze tőlük ledobtam magam az egyik farönkre.
- Sziasztok. – köszöntem feléjük, majd elnéztem abba az irányba, ahonnan érkeztem, hogy közben másnak is eszébe jutott-e elindulni a bulira.
|
Vártam már a halloweeni bulit, mert szerettem ilyenkor társaságban sztorizni, szórakozni, ami körülbelül minden évben meg is adatott, általában a tesómmal együtt. Úgyhogy örültem, hogy ezzel a hagyománnyal itt sem szakítunk. Már korábban szóltak, hogy mikor és hová menjünk, ahol a tábortűz és a sütögetés meg minden egyéb lesz. Végül utcai ruában mentem és nem jelmezben, melegebben öltöztem a borult idő és a hidegebb hőmérséklet miatt, az egyik kedvenc pulcsim fölé még egy vékony kabátot is vettem, így indultam le végül, hogy megnézzem, valaki van-e már ott, azon a bizonyos placcon.
Elég kihalt volt az udvar, amikor kiértem, de olyasvalakit találtam ott, akire elsőként őszintén nem számítottam. Ettől függetlenül nagyon örültem Ava jelenlétének, mert nagyo nrégen találkoztam vele hosszabb időre és ne m igazán beszéltünk az utóbbi időben. Úgy tűnt, valamiért továbbra is feszült és nem tudtam rájönni, mi lehet a gond.
- Szia - léptem oda hozzá mosolyogva, helyet foglalva az egyik nem messze lévő rönkön található egyik párnán. - Azt hittem, hogy mire ideérek, már körülbelül mindenki itt lesz - néztem körbe csodálkozva. De lehet, én vettem túl egyszerűre a dolgot és mindenki más jobban felkészül, bár Aván is pulcsit láttam.
|
 Fura volt, hogy délután 4-kor már lement a nap és rohamosan, már-már fenyegetve közelít a sötétedés. A kollégium előtt Akel az utolsó farönköt is elhelyezte a tábortűznek kialakított kis placcon. Minden készen állt a "hagyományoknak megfelelő" Hidden Hill-i halloween estéhez: a fahasábok már csak arra vártak, hogy valaki meggyújtsa őket, még üres nyársbotok pihentek a köveknek támasztva, párnák és takarók hívogattak a farönkökhöz. Ava felkapott magára egy szürke kapucnis pulóvert. Bár tény, hogy nem repkednek kint a mínuszok, de azért melege sem lenne, amíg be nem gyullad a tábortűz. Így hát, a kedvesebbik arcát magára ragasztva kibátorkodott a placcra és elfoglalt egy magának tetszőleges párnát a rönkök egyikén. Biztos ami biztos alapon még a melléhajtogatott takarót is magára terítette. Rábámult az összekészített fahasábokra, így várta, amíg mások is megérkeznek. Akel már nem volt ott, amikor kiért.
|
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés