[18-1]
 ÉRdekes területeken dolgoznak. - Akkor nálatok az élet soha nem áll meg. - pillantottam rá, majd elkacagtam magam amikor megint felhozta a tojásomat. -Nos nem vitatkozok egy nővel sem tojás ügyben. Szóval legyen, akkor az enyém a szebb. - nevettem.
Amikor én megtaláltam az enyémet ő üres kézzel ballagott vissza, így amikor megkérdezte, hogy megnézzük-e a másik helyet örömmel bólintottam rá. Reméltem, hogy sikerül megtalálni a határidő előtt a sajátját is. Nem akartam volna, hogy kifussom az időből. - Mindenképp. Reméljük a másik helyen lesz. - visszasétáltam Des-hez és eloldottam a fától. A tojást beletettem a nyeregtáskába, amiben az olyan apróságokat szoktam tartani, mint egy kis üveg vizet és egy kis nasit Desnek.- Mutasd az utat, Rose. - lendültem nyeregbe
 Azok után, hogy nem találtam meg a tojást a kollégiumban már csak két helyen kereshettem. Az egyik a parkoló, amásik pedig az iroda környéke volt. Mivel Nova is befejezte a reggelit én elindultam kifelé - Nos akkor én megnézem a két tippemet, addig megkeresed a te tojásodat, ha már lassan konkrétan tudod hol van? - érdeklődtem miközben a parkoló felé vettem az irányt. Azt tüzetesen átvizsgálva rájöttem, hogy a tojás biztosan nincs itt, így Novára pillantva jeleztem neki, hogy a kettes számú helyszín lesz a nyerő. Az iroda felé sétálva benéztem Negrohoz. Megpuszilgattam az orrát, majd tovább is álltam. Az irodát először kívülről jártam körbe, ami úgy tűnt szerencsét is hozott. Egy tojás lapult af űben. Előkaptam a gyűrött lapot a zsebemből, majd letettem a tojás mellé. Alaposan megnéztem a mintázatát, majd a sarkamra ülve kifújtam a levegőt. Utáltam volna, ha nem találom meg időben, így mostmár azért nyugodtabban intézem a mai dolgaimat. Felkaptam a fűből a kis "kincset", majd visszabattyogtam Novához. - Az enyém meg van. SEgítsek neked is megkeresni? - kérdeztem mosolyogva a nyergesben körbepillantva.
|
Elgondolkodva néztem Alisra, elvégre megkérdezte mit kérek. Pasi létemre kivételesen nem akartam felfalni egy lovat, de azért simán bevágok akár 5-6 zsömlét ha éppen kedvem tartja, de nem hinném, hogy ezzel pluszpontokat érnék el náluk, ha felfalom a hűtő tartalmát, pláne, hogy lány létére Ava is tud azért enni. Közben Alis áttér a kávéra, ami azért jóóóól esne most, szóval bólintok.
- Én feketén iszom ha álmos vagyok.- mondom az asztalnak dőlve. Ezután a lány rákérdez, hogy az enyém a szerszámosban van-e amire bólintok és kihalászom a cetlim, majd kissé kisimitva felé nyújtom.
- Poros kefe... máshol nem nagyon van. Elég sok lány van, plusz szerintem a főnökség is háklis a rendre... - vonok vállat. - Mi áll a tiéden pontosan? - érdeklődöm, majd odalépve én is töltök magamnak kávét, majd jó nagyot kortyolva belőle újra a lányt kezdem vizslatni, hogy meghallgassam az ő cetlijének a rejtelmeit. Az enyém nem volt annyira beugratós, de azért nekem is jó pár hely megfordult a fejemben, nem csak a szerszámos, mielőtt rájöttem, hogy ennyire egyszerű. Lehet, hogy az övé is pontosan annyira könnyű, csak a szövege ami kissé zavaros.
|
 - Köszönöm - mosolyogram rá. - Igen, tényleg jó - bólintottam. Persze voltak elvárásaik velem szemben, talán kicsit szigorúbbak is, mint más szülőknek, de alapvetően jól kijöttünk. - Nos anyukám meg apukám családjának is volt külön-külön egy cégük, amit egyesítettek a házasságkor, így tulajdonképpen több dologgal foglalkozunk. Számítástechnika, építőipar és foglalkozunk banki ügyintézéssel is - magyaráztam, bár nem akartam ennél tovább részletezni, mert ennyire nem volt izgalmas téma.
- Igen - bólintottam. Az emberek mindig is irigyek voltak, és lesznek, már rég túltettem magam azon, hogy ezzel foglalkozzam.
- Tudok - vigyorogtam, és, hogy bebizonyítsam, elfügyültem egy rövid dallamot. Amikor Craig megdícsérte a tojásomat, elnevettem magam. - De csak a tiéd után, természtesen!
Ezután szétváltak útjaink, én is kikötöttem Jessamine-t, majd kutatni kezdtem. Mondanám,h jogy a keresgélés sikeres volt, de sajnos semmit nem találtam, pedig a vörös színű tojással legalább az az előnyöm megvolt, hogy elütött a környezettől. De semmi, sehol. Ennyire nem lehetek béna gondoltam, amikor meghallottam Craig fütyülését. Ahogy odaértem hozzá, épp egy fáról ugrott le. - Gratulálok! Nem, én nem találtam semmit. Pedig tényleg megnéztem mindenhol - sóhajtottam csalódottan. - Valószínűleg nekem nem ennél a víznél van. Elmegyünk a másikhoz?
|
-Illik hozzád. Biztosan van hozzá érzéked, ha sikerült vele bejutnod az egyetemre. – mosolyogtam rá. Tipikusan annak a csajnak tűnt, aki képes a legundorítóbb helyeket is palotává varázsolni. Szépérzéke biztosan volt, erről tanulságot ő maga tett. Ha ránézek az jön le, hogy ízléses, teljes egészében megkomponált külsővel rendelkezik. Ez persze nem baj, sőt. Rose csinos, és ezt nem fél használni. – Akkor biztosan jó a kapcsolatod a szüleiddel, ha ennyire megértőek veled és a jelenlegi céljaiddal. Biztos, hogy rendkívül izgalmas lehet. Mivel foglalkozik a cégetek? – kérdeztem. Nem nagyon akartam tolakodni, reméltem, hogy ezt még nem veszi annak.
- Érthető… mármint ez nem elfogadható, de a reakció valahol az emberek irigységéből érthető. ÉS jól tetted, hogy váltottál. Ha babonás lennék, most azt mondanám, hogy ez egy jel volt. De igazából csak emberi önzés és rohadékság. – vontam vállat. Ennek ellenére örültem, hogy Rose most úgy fest megtalálta az útját, legalábbis a diplomáig, aztán meg már az ő kezében van az irányítás.
Bólintottam a javaslatára, leszálltam Des-ről majd a kantárt áthúzva a fején kezdtem el vezetni magam mellett. – Oké, akkor én megyek ezek szerint balra. És mi a jel, ha megtaláltuk a másik tojását? Tudsz fütyülni? – kérdeztem kaján vigyorral az arcomon. Közben megnéztem a tojását és bólintottam, majd egészen közel hajolva hozzá halkan megjegyeztem . – Szeretném, ha tudnád, hogy szép a tojásod. – nevettem fel, majd szétnéztem a parton. Hát ez remeknek ígérkezik. Amint megbeszéltük a jelet nekiindultam az én térfelemnek. Des-t kikötöttem egy fához, hogy az árnyékban tudjon legelészni.
Szerettem volna azt mondani, hogy mire átnéztem a földet a térfelemet nem fájdult meg a hátam, a görnyedéstől, de ez nem igaz. Így mivel itt nem jártam sikerrel a környező fák lombjait kezdtem figyelni. Épp amikor elhaladtam az egyik fa mellett akkor láttam meg a krémszínű alapon barna indákat. - Rose, azt hiszem az enyém meg van. - kiáltottam, majd jeleztem, ahogy megbeszéltük. Mérgesen fújtam egyet, hiszen a tojás a fa egyik vékonyabb ágának tövében volt. Majomként kezdtem felmászni a fára, majd amikor biztosabb fogást találtam az ágakon felhúztam magam egy olyanra, ami elég erősnek tűnt ahhoz, hogy megtartson. Óvatosan araszoltam közelebb a tojáshoz, míg végül el nem értem. Amikor az ujjaim között volt egyszerűen csak leugrottam az alsó ágról. - Te találtál valamit? - pillantottam rá.
|
Rávigyorogtam. Legalább poénra vette, mindenféle idétlen vicc nélkül. Máris sokkal szimpatikusabb lett.
- Belsőépítészetet - válaszoltam. A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy legyen egy szakmám a "business woman" mellett.Ezzel személyesen is fogom tudni felügyelni a cég által kivitelezett munkálatokat. - Igazából... azt mondtam, hogy szükségem van egy kis szünetre, amit megértettek. De majd be kell fejeznem az egyetemet, és le kell diplomáznom. Aztán..átvenni a cégünket apámtól - magyaráztam.
Aztán a szakágváltásomról kérdezett, majd magáról kezdett mesélni. Gondoltam, jobb, ha megvárom, amíg befejezi, az én történetem amúgy sem éppen kellemes... de mint kiderült az övé sem annyira. - Sajnálom. De örülök, hogy édesanyád talált egy rendes, tisztességes embert. A boorászat pedig egy jó szakma - mondtam. Hm... távlovaglás. Szerettem terepre járni, de nem tudtam volna elképzelni, hogy versenyszerűen csináljam, több 10 km hosszú távokat megtéve minden egyes alkalommal. - Én is futok...hm...néha - vigyorodtam el. Valóban elég ritkán mentem, habár jó kikapcsolódás volt, de azért lovagolni jobban szerettem.
- Egyébként azért váltottam szakágat, mert... Nos, apám egy... kisebb összeggel támogatta a lovasszövetséget, amiből építettek új fedelest, csináltak egy csomó felújítást... nyilván megemelték a bírók fizetését is... és elkezdték terjeszteni rólam hogy csak emiatt kapok jó pontszámokat - vállat vontam. Apám valójában szívén viselte a lovassportok támogatását, és a lovasszövetség pont a mi cégünk által kiírt pályázatot nyerte meg. - Szóval kiutáltak a lovardából, kiutáltak a versenyekről, ami nem lett volna akkora baj, mert tudtam, hogy nincs igazuk, de pont az edzőm is autóbalesetet szenvedett és hosszú hónapokra kórházba került, más meg nem tudott vállalni, úgyhogy... gondoltam szerencsét próbálok egy olyan szakágban amibe senki nem tud belekötni.A gyorsasági ugrószámok nem szubjektívek, nincs bíró, csak egy stopper - fejeztem be.
- Hm... hát szálljunk le, úgy biztos jobban látunk. Egyébként csak remélem, hogy nem egy fürjtojásnyi méretű dolgot kell keresnünk... - gondolkodtam el, majd leszálltam Jessamineről. - Szerintem én szétnézek arra - mutattam el jobbra. - Ha szétválunk, talán hamarabb megtaláljuk. Egyébként az enyém ilyen - vettem elő a kis cetlit a zsebemből, hogy megmutathassam Craignek a piros, sárga díszítésű tojást. Körbenéztem, de egyelőre nem láttam semmit. Tényelg reméltem, hogy nem a vízbe rakták.
|
- Ki mit kér, mondjátok. - vágtam a közepébe a hűtő elé perdülve. IGazából nem voltam éhes, de örültem, ha valakit megetethettem. Igazi stresszoldó a főzés. És hát mostanában egészen kevés időm volt rá. - Gondolom első körben egy kávé mindenkinek jól esne. - néztem novára és Avára. Én személy szerint egy hektót magamba tudnék dönteni, akkor is fáradt lennék, de azért megszokásból a bögrém felé tartottam a kannát és öntöttem bele. - Szóval akkor a tiéd valahol az istállók környékén, a szerszámosban lesz? Vagy ez is egy beugratós, mint az enyém. - mosolyogtam ismételten Novára. - Az enyém vagy itt, vagy valahol az istálló és a parkoló között lehet. már tényleg nem tudok másra gondolni. - sóhajtottam. Remélem nem a pókhálós bozótosban lesz eldugva a parkolóban, mert akkor rendkívül mérges leszek. Bármit, csak pókokat ne. Nem félek tőlük, csak undorítónak tartom őket.
Öblös, jóleső nevetés szakadt ki belőlem Rose reakciójára a tojásra. - Mondanám, hogy köszönöm, de azt hiszem ez nem az én érdemem. - mosolyogtam rá. - Legyezgesd még a férfiúi egómat, kérlek . - cukkoltam tovább. Érdeklődve hallgattam. Abból ahogyan öltözött, igazából lejött, hogy nem egy csóró családból származik. - ÉS mit tanultál az egyetemen? A szüleid mit szóltak, hogy a lovazást választottad a "komoly karrier" helyett? - érdeklődtem. Tényleg komolyan gondoltam a kérdéseimet. Szeretem ismerni a körülöttem élőket. Már pedig Rose-al is többet fogok találkozni, mint a saját anyámmal az elkövetkezendő időben. Persze haza lehet innen menni, nem egy dutyiban dekkolunk, de nem akarom az Anyámék tárcáját ezzel terhelni. - Mi terelt a díjugratás fele a díjlovaglásról? Ó nos én elvált szülők gyermeke vagyok, van egy öcsém, Marcus. Apám egy rohadék, Anyám pedig egy tündér, aki megtalálta az igazi társát. És igen, a nevelőapám borász. Körülbelül 15 éves korom óta tanulom a mesterséget, 16 voltam amikor lovagolni kezdtem, akkor még csak a szőlőföldek között, aztán helyi és regionális távlovas versenyeken próbáltam ki magam és az akkori kancámat. Miután ő egy baleset miatt lesérült és én pedig nem akartam egyetemre menni, itt kötöttem ki. Szeretek túrázni és boxolni, amikor úgy ébredek futni járok. Azt hiszem ennyi, amit nagyon érdemes tudni rólam. - soha nem kezeltem titokként, hogy apám egy iszákos vadállat, de nem is terigettem mindenki orra alá. Az, hogy rohadék igaz gyenge megfogalmazás volt, ennek ellenére helytálló. beszélgetésünk közben odaértünk a tóhoz is. - Nos esetleg valami szisztéma, hogy mi szerint szeretnél keresni? - pillantottam rá, miközben kivettem a lábam a kengyelből és nyújtóztam egyet Des nyergében. Megpaskoltam a mén nyakát aki érdeklődve szemlélte a helyet.
|
-Sajnos, kétlem - sóhajtottam. Még mindig nem vetettem el teljesen annak a gondolatát, hogy úsznunk kell a tojásért. - Az enyém, hát... - kezdtem, de aztán megláttam Craig indás-szőlőfürtös tojását. - Nagyon szép a tojásod! - csúszott ki a számon, majd amint kimondtam, gondolatban fejbe is vertem magam párszor. Ez biztosan félreérthető volt...
Gondoltam elterelem a témát, amikor Craig arra kért, hogy meséljekmagamról. Meséljek magamról...hm. Nem igazán tudtam, hogy ilyenkor mit kellene mondanom - nem igazán volt izgalmas az életem, leginkább csak unalmasan tökéletes. A családomnak rengeteg pénze van, én fogom örökölni a szüleim után a céget és a családi vagyont. Magániskolába jártam és megkaptam mindent.Valószínűleg azt akarják, hogy hozzámenjek egy herceghez.Valószínűleg nem így kellene kezdenem az ismerkedést, mert a legtöbb ember ezek után elkönyvel elkényesztetett, gazdag libának... de közben meg álszent dolognak tartottam volna, ha elfedem a valóságot.- Itt születtem Amerikában, de a családom Európából származik. Oda... is jártam iskolába, de a gimit itt végeztem - kezdtem. Valójában az általános iskolai idők alatt a szüleimnek a cég angliai telephelyeinek bővítésével kellett foglalkozniuk, így az első fél év kivételével a többit ott töltöttem,mielőtt visszaköltöztünk volna. - Sokfelé utaztunk. Egyetemre jártam, mielőtt idejöttem. Egyke vagyok, csak unokatestvéreim vannak. Nagyon régóta lovagolok. Díjlovaglásban versenyeztem, majd ugrani kezdtünk. - meséltem. - És rólag mit lehet tudni? Borászatotok van?
|
Figyeltem a csajokat, akik egyértelműen nem akartak cicaharcot vívni, ezért lemondtam a csúnya és gonosz ábrándról amiben két nő vadul harcol... nem, nem gondoljuk tovább, mert elég érdekes vége lenne a fantáziáimnak. Ava üdvözlése és Alis vidám rikkantásféle köszönése azért jól esett, ritkán dugom ki a nemesebbik felem a szobámból mostanság, és néha nem olyan menő meg szuper magányos farkast játszani egy olyan helyen, ahol rengeteg csinos csaj van aki imádja a lovakat. Ok, most már több hím is befurakodott ide, de hát tudni illik nem csak a nők lóbolondok. A nagy gondolkodásból Ava hasának a kordulása húzott ki, ezért ránéztem.
- Szerintem a hűtő is kevés lesz.... - mondom halál komoly fejjel, majd elvigyorodom. - Lehet benne leszel a híradóban, azzal, hogy azt hitték hatalmas földrengés rázta meg a környéket. - mondom poénosra véve a figurát, remélhetőleg értik is a viccet, mert nem akarok senkivel sem összekapni még mindig. Na meg nem is zavar, ha egy csaj tényleg eszik, nem csak kapargatja a zöldet a tál alján... a zöld jó a nyúlnak is.
- Aha... csatlakoznék egy jó kis reggelizéshez. - mondom és mutatok a hölgyeknek igazi úriember módjára a konyha felé.- Hölgyeim! – mondom is hozzá, majd Avára emelem a tekintetem, mert rákérdez miért is dugtam ki a képem a szobámból kivételesen.
- Aham, de ti sokkal érdekesebbek vagytok, mint a poros kefék és a szerszámok.- jegyzem meg és ha elindul a nép a konyha felé, akkor követem őket.
|
Eltöprengtem Ava szavain. Ha úgy vesszük nem, nem ide érkeztem először, de ezt látogattam meg először. Itt kezdődött minden. Töprengésemből ismét léptek, ezúttal energikusabbak, szakítottak ki. – Novaaa. Szia. – rikkantottam vidáman, majd rápillantottam Avára – Igazad van, ez a tojás nem itt lesz, kicsit jobban át kell gondoljam. – sóhajtottam, majd megértően bólogattam. – Azt hiszem valóban ehetnénk valamit, mielőtt itt nagyon belemerülünk a mókába. Csatlakozol Nova? – érdeklődtem, remélve, hogy igent mond. Hárman nagyobb eséllyel találjuk ki Akel homályos utalásait, mint egymagunk. Arról nem is beszélve, hogy talán tovább fog ez tartani, mint gondolnánk és ha ez így van, akkor minden bizonnyal nem ártana megreggelizni előtte.
|
 Kicsit kellemetlenül érezte magát a múltkori összeszólalkozásuk után, de elvégre nem lehet örök haragot tartani. Nem mintha nem tudna, de tekintettel arra, hogy relatíve együtt élnek, jobb elásni a csatabárdot. Ahogy végighallgatta Alis lelkesedését a tojásvadászat iránt, igen, tényleg a béke tűnt logikusnak.
- A kollégiumot láttad meg először? - kérdezett vissza, miközben megpróbálta átgondolni a homályos útbaigazítást. Tulajdonképpen ha Akelről van szó, bárhol is lehet az a tojás... - tanakodott magában. Már épp válaszolni akart, hogy ő kapott-e cetlit, amikor Nova tűnt fel a színen.
- Oh, szia Nova!- intett oda a fiúnak, aki szintén úgy nézett ki, mint aki keres valamit. Inkább már meg sem kérdezte, mert biztos telitalálat lett volna ez is, inkább egy kicsit elterelte a témát.
- Öhm, én igazából a konyhába indultam, hogy felfaljam a hűtőt IS, merthogy - ebben a pillanatban egy egyre sürgetőbb hangos korgás jelezte, hogy na, kaját neki.
- Szóval igen, ezért-ült ki az arcára egy kis zavarodott mosoly.
- Esetleg ha szeretnétek, hagyhatok nektek is valamit, ami felett tudtok tanakodni - közben Nova felé bökött a fejével - Te is tojást keresel, jól gondolom?
Mégis megkérdezte.
|
-Igen, én is úgy gondolom, hogy itt hamarabb megtaláljuk, mint az Outhéri tónál. Főleg, ha azt nézem, hogy ez egy nagy tó, elvileg homokos parttal. Aztán kitudja. Biztos nem fogják megkönnyíteni a dolgunkat azzal, hogy odarakják egy kőre a tojásokat az ösvénynél, igaz? – érdeklődtem mókásan. – Egyébként a tiéd milyen? Én azt hiszem eléggé személyeset kaptam, mintha valaki belemászott volna az életembe. – nyugtáztam megmutatva a tojást, ami tele volt az életem fő alkotójával, a szőlővel és indákkal. Nem is emlékszem milyen volt az az időszak, amikor nem a szőlészet, és annak a problémái ültek a nyakamon, hála John-nak, aki többször kezelt felnőttként, mint éretlen és koromnál fogva igazi gyerekként. Igazából nem, az nem igaz, hogy nem emlékszem, inkább nem akarok rá emlékezni. Szeretném megválogatni a családomat, ha megtehetném, John-t tenném apámnak, nem azt, aki. – Egyébként mesélhetnél magadról, még nem is ismerjük igazán egymást. Annyit tudok rólad, hogy Rose a neved, ami azért nem a legtöbb. – reméltem, hogy kellemesen is eltölthetjük az időt míg oda nem érünk a tóhoz és nem kell néma csöndben baktatni.
|
Mély sóhajjal gyűrtem a cetlit a zsebembe. Viszonylag hamar rájöttem hova kellene mennem, de hát.... Lusta voltam mint a fene. Körülbelül akár egy macska.... Csak akkor létezem ha muszáj, és ez a tojásos cucc nem mozgatta meg a belső Novát, hogy menjen és tegye a dolgát, élje újra a kölyökkorát. Körülbelül akkor kerestem talán tojást utoljára, de ki nem? Még lógott a hátsómról a tojáshéj amikor ez az egész érdekes és izgalmas volt, most inkább olyan, mintha ezerrel nyomná a vállam, de a testemet pedig a lustaság befolyásolja. Ellépek az ajtótól és az ágyra dobom magam, aztán szórakozottan dudorászok egy sort a plafonon lévő árnyékokat csodálva, habár ez nem köt le sokáig, mert az az érzés ragad el, hogy az az átkozott cetli égeti a nadrágom zsebét, noha ez lehetetlen.... vagy mégsem? Talán csak afféle kötelesség érzés lehet, de nem voltam benne biztos, ám arra elegendő volt, hogy lemásszak az ágyról, majd elnyomva egy ásítást a hajamba túrjak és az ajtó felé iparkodjak. A tőlem megszokott feketés szakadt farmer, egy egyszerű fehér póló volt rajtam, a nyakláncom a nyakamban, na meg az elmaradhatatlan bakancs.
- Átkozott húsvét.... - morgolódom és kilépek a folyosóra, ahol első dolgom körbenézni, ám nincs itt senki. ~ Gondolom vadásznak a nyúl tojására... vagy máséra... ki tudja ezen a helyen ki mennyire fura már... ~ ezzel a gondolattal haladok szépen tovább, ám meglepetésemre nemsoká két leányzó állja el az utat a földszinten.
- Hello... - mondom rájuk nézve. Megismerem őket, elvégre nem első körben látom őket de ahogy látom éppen valami beszélgetést zavarhattam meg. ~ Ha cica harc lesz azt tutira nem akarom első kézből tapasztalni... ~ gondolkodom el egy pillanatra, majd újra őket szemlélem. ~ Habár ez is jobb mint pisisként kint kutatni az ápoláshoz használt szerszámok között....~
|
- Ugyan, nincs mit - mosolyogtam vissza rá. Felszálltam Jessamine-ra, rendeztem a szárakat, majd útnak indultunk. A lovamat Craig-é mellett tartottam, hogy válaszolhassak a kérdésre anélkül, hogy hátra kelljen fordulnom a nyeregben. Jessamine alapvetően toleráns volt más lovakkal, reméltem, hogy Hades is jól fog viselkedni. - Saját tengerpartunk? Hm... - gondolkoztam el. Tenger nem volt a közelben, csak két tó. Ezek közül pedig csak egy hasonlított inkább tengerpartra. - Szerintem kezdjünk a Pend Oreille tóval. Egy kicsit közelebb is van. Ha mégsem, onnan átmehetünk az Outhéri tóhoz, és ott is körbenézhetünk - javasoltam. - A tied szerintem ott lesz. Hátha az enyém is.
|
Kaland az élet mióta megérkeztem. Hades közel sem bizonyult könnyű diónak. Azt hittem majd gyorsabban összehaverkodunk, de nem így lett. Három hónap és rengeteg türelem kellett ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjak rá ülni és ne törjön ki hisztériás rohamokban, ha megpróbálom. Szép lassan azonban fejlődött. Nem bomba biztos, nem is olyan, amilyennek lennie kellene, ennek ellenére megkockáztattam, hogy a főnökség új hóbortját, a tojáskeresést már Hades hátáról igyekszem megvalósítani. Főleg, hogy úgy fest az utalás alapján, hogy nem a közelben kell megkeressem ezt a francos tojást. Ki az az idióta aki hajnalok hajnalán felkel, hogy aztán egy szisztematika alapján szétszórja a tojásokat és a leveleket is. Szerencsére Rose vállalta, hogy segít nekem, hiszen nagyjából egy helyen kell keresgéljünk, én pedig azért nem vagyok olyan ismerős még a környéken.
Des már csak arra várt, hogy megigazítsam a kengyelt, amint ez megvolt a várakozó Rose-hoz és lovához léptünk. – Mostmár mehetünk, köszi, hogy megvártál. – vetettem rá egy ezer wattos mosolyt, majd felszálltam a nyeregbe. – Már indulhatunk is, mutasd az utat. – pillantottam a fekete kancán ülő lányra. – Szóval akkor mondd csak, mi a te úti célod pontosan? – érdeklődtem elővéve a zsebemből a papírt. – Az enyém úgy szól, hogy: ’saját, úgynevezett tengerpartunk”. Mivel legjobb tudomásom szerint itt csak tavak vannak ezért nem kell egy egész tengert keresnem ahhoz, hogy megtaláljam. Már csak az a kérdés, hogy melyik lesz a nyerő. Neked van valami konkrétabb elképzelésed azon kívül, hogy valamelyik tó? Vagy átnézzük mind a kettőt, hátha? – kérdeztem miközben békésen baktattunk az úti célok felé.
|
Kezdtem feladni a kollégiumban való keresgélést. Egyszerűen sehol nem találtam, pedig itt azért rendesen feltalálom magamat. Zombicsoszogáshoz hasonló hang ütötte meg a fülem, mire felnéztem a papírból. - Á, szia Ava. - köszöntem vidáman, egy mosolyt eresztve felé. Igazából nem tudtam, hogy hányadán álltam vele a vitánk óta, azonban míg ő nem köcsögösködött én sem leszek szipirtyó. - Igen, úgyfest kaptunk egy izgalmas feladatot a Nagyfőnöktől. Tojásokat kell keressünk. Mindenkinek a sajátját. Mindezt homályos utalások alapján. Az enyém pedig az, hogy: "érkezésedkor az elsők között láttad meg” - dörmögtem Akelt utánozva. - Az az igazság, hogy mivel ide jöttem először és itt találkoztam a többiekkel úgy gondoltam, hogy itt lesz, de sajnos nem. Egyébként mi a helyzet? - érdeklődtem nekidőlve az egyik kis asztalkának, amin egy váza állt, benne pár szál virággal. Az is biztos, hogy ezt nem a Főfőnök hagyta itt, hanem valamelyik szépérzékű diák. - Te ezek szerint nem kaptál cetlit? - lobogtattam meg az én zöld papíromat a macskakaparással ami a rejtett utalást tartalmazta. Nagyon remélem, hogy nem kell például fára másznom vagy egyéb hasonló kalandokkal megküzdenem, hogy megkaparintsam a tojást.
|
Nagyon izgatott voltam a tojásvadászat miatt, szerettem a rejtvényeket, egy kis kikapcsolódást meg méginkább. Igazság szerint már volt pár tippem is, hogy hol kezdjem: "csak kevés kanca mer megmártózni benne" - ez minden bizonnyal egy tóra utal, amiből kettő is akadt a környéken. Szerencsémre Craig-nek is hasonló helyen kellett keresgélnie a feladványa szerint, így tudtunk együtt menni, több szem többet lát alapon. Jessamine már felnyergelve várakozott, úgyhogy hamarosan indulhattunk is. Úgy terveztem, hogy ellátogatunk a Pend Orielle tóhoz és az Outhéri tóhoz is, és reméltem, hogy viszonylag könnyedén meg fogjuk találni a tojásokat... mert mondjuk nem a tó közepére rejtették őket. Átfutott az agyamon, hogy vajon szükséges-e búvárfelszerelés, de aztán elvetettem az ötletet - ez csak egy szórakoztató kincsvadászat, ennyire Akelék nem akarhatnak megszivatni minket.
|
Egy furán díszes tojás hevert a párnáján, közvetlen a kuszán szétterülő hajtincsei mellett. Lustán nyújtózott egy hatalmasat, dörzsölgette a szemét, minden egyes pillanatot igyekezett kiélvezni. Imádom ezeket a lustizós napokat - futott át benne a gondolat, miközben elégedetten szétterült az ágyon. Sajnos ezt az idilli pillanatot nem élvezhette túl sokáig, ugyanis (szokás szerint) egy hatalmas gyomorkorgás rázta meg a szobája falait. Kelletlenül felnyögött, semmi kedve nem volt felkelni, ugyanakkor majd' megpusztult éhen. Eltelt egy perc. Majd 10. Végül fél óra kínlódás után megemberelte magát és valahogy kievickélt az ágyból. Haja teljesen kócosan omlott az arcába, amit hanyagul csak kisöpört a szeméből, hogy lásson valamit. Elhatározta magát, felfalja még a hűtőt is. Alig hagyta maga mögött a szobáját és indult a konyha felé, az aulában Alis-t pillantotta meg, amint egy papírral a kezében lázasan keresgél valamit.
- Csak nem keresel valamit? - tette fel a költői kérdést, ahogy közelebb ért a lányhoz.
|
Utoljára akkor járt át ilyen gyerekes izgalom, amikor megtudtam, hogy ide jövök. Tojást még ennél is régebben kerestem, talán amikor egészen picike voltam, akkor anyáék csináltak nekem ilyen programot, de nem emlékszem már jól. Minden esetre lelkesen szorongattam a papírkát a kezemben. Tüzetesen megnéztem a tojást, mit is kell figyelnem rajta, majd újra és újra elismételtem az utalást: „érkezésedkor az elsők között láttad meg”. Most ez nem sokat segít. Ha a konkrét első pillantás akar lenni, akkor az a kapu volna, de mivel Akel szervezte ezt a játékot, biztos, hogy ennél több dolog van a félmondat mögött. Kidugtam az orrom a szobából és a földszintre indultam. Itt jártam ugyanis először amikor megérkeztem. Mivel a szobámat már felforgattam a tojásért ezért ez volt a második tippem. – Istenem Akel… - sóhajtottam vidámat miközben szisztematikusan kutattam a kollégium helyiségeit. Egyelőre sajnos eredménytelenül.
|
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés