[2-1]
Meghívó vadászatra
Egy kis céllövölde után tértem be szobámba, ahol egy kosárka várt. Lepetten tekintettem körbe, mégis van e valami oka az egésznek, mikor az asztalomon lévő naptárra tekintek.
-Áprilist írunk. Ostara-nak már vége van... ahj én buta! - kapok fejemhez, mivel még nem teljesen ismerem a keresztény vagy ahhoz hasonló ünnepeket. De itt a naptárban húsvét szerepel. Vajon mi lehet az? Ami biztos, ezt is a pogány eredettől lopták. Fújok egyet ingerülten majd kíváncsiságomnak eleget téve megnézem a kosarat. Csoki tojások, nyulak... na meg egy érdekes üzenet. Fakó szín szemeimmel gyorsan végigfutom a szöveget, majd a helyére teszem az íjam meg a vesszőket. Zsebre vágom a papírt majd bezárva az ajtóm. Miközben elhagyom a kollégium épületét, megvakarom állam és megdörzsölöm orrom. Valahol annak idején olvastam, hogy ez serkenti az agymüködést, jelenleg pedig erre van szükségem leginkább. ~Villanypásztor, kancák és erdő... túl egyértelmű a kanca karám, de egy próbát megér.~ Valamivel gyorsítok lépteimen, hogy megpillanthassam az egész távolinak mondható pontot. A homokban olykor megsüppedem, még szokatlan a járás a nem sziklákkal övezett talajon. Egyszer csak meg szokom. Vagy nem. Elhagyva az ugrató karámot, a körkarámhoz lépek, úgy tekintek a kancák karámjára.
-Hogy szólt pontosan? - kutatok a papír után majd elkezdem lassan értelmezve olvasni. ~Villanypásztoron túl... akkor a kancák csak belül lehetnek a tojás a pásztor mentén. Így biztosan kihúzhatom a belső kis fás liget környékét. Mögülled az erdő köszön rád... ha nem bíznék az emberekben nevetve azt mondanám, hogy bizonyos értelemben csak az egyik rövid oldalánál nincs erdő. Hiszen arra az istálló és a víztömeg van.~ Akármennyire is mondanám azt, hogy bízok bennük inkább messzebről közelítem meg a dolgot, még a végén elsiklik a figyelmem valami felett. Kimért léptekkel haladok a karám mentén, fürkészve a füvet. Mondjuk egy zöld területben csak a vak nem vesz észre egy fehér-arany mintás tojást. A hegység felöli hosszú oldalon nem várt rám semmi. Talán mégis jobban kellene bíznom az emberekben és tényleg az orrom alá dugták a megoldást? Megrázom fejem, barna üstökömből kihullik a hajgumi, így arcomba hullanak rakoncátlan tincseim. Lehajolva a csuklómra húzom a hajgumit. Meggyorsítom lépteim, átsietek a túloldalra, ahol az erdő viszonylag közel van a karámhoz és ott kezdem szemlélni az aljnövényzetet. Némi járkálást követően kicsit közelebb merészkedtem az erdőhőz és egy közeli fa törzsének vetve a hátam igyekeztem megfigyelni a füvet. Mi az ami egy kicsit is elüt. Majd feltűnike gy világosabb folt és arra veszem az irányt. Talán a szerencse mellém állt, ahogy legugoltam, kezembe vehettem a tojást, mely olyan, minta meghívó ábráján.
-Aranyos... de mi lehet a titka... - végülis sikeres hajsza volt, zsebemben a meghívóval, meg a zsákmánnyal lépkedem vissza a kollégiumba. Majd megkérdezek egy tőlem okosabbat.
|
[2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
