[3-1]
Reggel szinte a madarakkal együtt ébredtem. Az otthon töltött évek alatt megszoktam a korán kelést és ez sokszor előnyömre is vált. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a vezetők után én voltam szerintem az első, aki kora reggel már a konyhában állva forraltam a vizet. Kinyitva a hatalmas ablakok egyikét álltam be elé kortyoltam a forróvízzel felöntött citromkarikáimat tartalmazó bögrémben, aminek a gőzét néha finoman fújta meg a reggeli szét. Alig volt pár felhő az égen így egészen biztos, hogy ma meleg lesz az idő. A kezemben lévő kis meghívót olvasgattam, amit reggel az ajtómon találtam. Nem vagyok itt rég óta, viszont a főnökön kívül senkivel nem találkoztam még...néha kezdem azt hinni, hogy a hangok csak a fejemben vannak és valójában ez egy szellemtanya. Ismét belekortyolva a forró italba nyögtem fel hallkan, jólesően. Eleinte hányni tudtam volna ettől az íztől, de ember...azok a beauty meg healthy guruk tényleg tudnak valamit. Végül kikortyolva az utolsó kortyot töltöttem fel ismét forró vízzel koromfekete bögrém majd készítettem el már egy finom, mézes teát. Próbálok én egészséges lenni de...ahj ember ami finom azt nem szabad megvonnunk a testünktől. Ezen az elven elindulva kezdtem egy nagyobbacska szendvicset készíteni magamnak végig hallkan dalolászva. Tegnap este nagy magányomban mesenézésre adtam a fejem és a zöld óriások látványa óta a Halleluja újradolgozott változata ment a fejemben. Így dúdoltam, énekeltem olyakor tényleg hallkan, hiszen nem szerettem volna senkit felébreszteni. Bár akkor lehet valakivel talán tényleg kontaktba is kerülnék. Végül elkészítve a reggelim sok felvágottal és még több zöldséggel, meg majonézzel...amolyan reggeli hamburger kissé egészségesebb kivitelben...ültem le közvetlen az ablak mellé elfogyasztani azt. Nem siettem, talán ez az egyik, amit a legjobban szeretek a koránkelésbe; hogy mindenre van időm.
Visszamenve a szobában még mindig ez a dal járt a fejemben, néha az I see fire-al felváltva, úgy dudolásztam még mindig a zuhany alatt és az elkészülésem teljes ideje alatt. Ember, muszáj leszek lassan keresni valakit, hiszen nem bírom én annyira ezt az egyedüllétet. Nagy családhoz szoktam, nekem kell a nyüzsgés. Laza, lábszáránál szűkebb felül kényelmesem melegítőnadrágomhoz sima fekete felsőm felvéve tettem siltessapkám a fejemre, majd indultam meg egy nagyobbacska övtáskám keresztbe rakva a mellkasomon, benne a legfontosabb dolgokkal. Úgy tűnt még mindenki alszik, vagy éppen csak ébredezik. Már a karám szélére felülve figyeltem a benne szaladgáló méneket, néha a kollégium épületére is felpillantva, úgy követtem szememmel az ablakokban felvillanó egy-egy árnyat. Várjak meg valakit...vagy teljesen felesleges, mert mindenkinek máshova kell mennie? Oooh ember nem szokás itt ilyen összeröffenés, valami kis tudod...jóság? Hallva a gyors patadobogásokat fordítottam ismét a karám felé a fejem, úgy látva meg a közeledő tehenemet, vigyorodtam el féloldalasan.
-YO, mi a helyzet haver? Dugd ide a kobakod, fejeljünk össze.-kuncogtam mikor közelebb ért lelassítva, úgy dobbantott párat, majd nyomta tenyerembe a fejét, úgy nyomtam homlokom finoman az övének.
-Nézd csak tesó, ezt fent találtam. Úgy tűnik maradt még a múltheti kedvencedből.-túrtam a zsebembe mire láttam érdeklődve mozgatja a füleit, majd mikor meglátta azt a nagyobbacska jutalomfalatot kezdett türelmetlenül bólogatni.
-Jól van ho..ho... chill van tesóm, nem eszem meg előled.-magyaráztam nyugodt hangon, féloldalas mosollyal, úgy nyújtottam oda neki tenyerembe, hagyva kiegye belőle.
-Na jól van, asszem eleget üldögéltem itt. Menjünk mozgassuk meg magunkat, mielőtt mindketten szétunjuk a fejünk.- tettem rá a kötőféket úgy vezetve vissza az istállóba végeztem el rajta minden reggeli teendőt. Csak nyugodtan, ráérősen, hiszen előttünk az egész nap. Sörényét alaposan kikefélve csutakoltam le majd felrakva felszerelését, paskoltam meg a nyakát.
-Na haver akkor most felpattanok, és indulhatunk, jo?-magyaráztam nyugodtam mire csak dobbantott kettőt, úgy bólintva vittem véghez az imént felvázolt tervem s indultunk meg a szabad mezők felé. Elméletileg a térkép szerint arra kell lennie egy tónak. Alig hagytuk el a lovarda területét
E hallottam meg több embert is megjelenni igy sóhajtottam fel hallkan. Szép lépés haver, ismét dicsőségesen kerültél el másokat. Na nem baj, legközelebb simábban mennek majd a dolgok.
Tényleg nagyon meleg volt, így csak nyugodt tempóban mentünk, nehogy túlmelegedjen a nagyfiú, meg amúgy sem ismerem a környéket, jobb lassan felfedezni. Nem tellett sok időbe, hogy elérjünk ahhoz a meglehetősen...nagy tóhoz. Elgondolkoztató, hogy ez most természetesen, vagy bányató lehetett. Minden esetre a vize kristálytiszta volt, ami meglepő a bele folyó folyó miatt. Szerintem, ha beúsznék a közepére is simán lelátnék az aljáig...feltéve ha nem túl mély és sötét. Nyáron hátha vevő lesz valaki egy lovas strandpartyra. Leszállva hagytam Agrippát legelészni míg kicsit csak leültem egy nagyobbacska sziklára szétnézni. Egy nagyon....nagyon...nagyon erős késztetés volt bennem Elsa jégkirálynőt játszani és elengedni egy hááá-ááá-áá-ááá-t...na jó kinek akarok hazudni, egy kibaszott nagyra nőtt gyerek agy te szerencsétlen.
-Hááá-ááááááá! Hááááá-áááá!-kezdtem bele de a távolból patadobogást hallottam meg igy köszörültem meg a torkom inkább befogtam, mielőtt teljesen kettyósnak hisz itt valaki. Állok itt a közel két méteremmel és jégvarázst éneklek fényes nappal a tópartján. Mesés látvány lehet, mit ne mondjak. Így léptem Agrippához vettem ki a kulacsomat a nyeregtáskájából míg ő is a tóból ivott kortyoltam bele én is a hideg vízbe. Miután visszatettem néztem csak fel, ekkor láttam meg távolabb a folyó partján valakit. Nagyon messze volt, és a szemem sem jó, csak a hosszú hajából sejtem, hogy lány lehetett. Annyit kivettem, hogy engem figyel, és már éppen inteni akartam neki, nehogy valami random betolakodó gyászhuszárnak higgyen, mikor kapott egy löketet a lova és elszelelt a szöszkével. Frankó...
Ekkor nézve az órámra jöttem rá, hogy már koradélután van. Jól elbámészkodtam az időt.
-Ugye tudod, hogy értékelném, ha csak egy kicsit megpróbálnál segíteni?-néztem a haveromra mire az csak prüszkölve sétált bele a tóba, éppen hogy csak a hasa aljáig érjen a víz, úgy hűtötte magát ebben a melegben. Ahhh tesó átérzem... így kezdtem el körbe sétálni a tavat, de nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy itt nekem elrejtettek volna valamit. Elő kotorva a zsebemből a cetlit olvastam el ismét a rejtvényem. Ahol nyugodtan figyelheted, ahogyan a folyó egy nagyobb mederbe gyűlik össze...pedig ennek kell lennie. Igy pillantottam körbe, majd akadt meg a szemem a nagyobb sziklákon, ahova először leültem. Végülis...lehet a ez valami kis isteni játék is, és teljesen elkerülte a figyelmem? Visszasétálva ültem le ismételten, úgy kezdve nyugodtan figyelni a csendes vizet, ahogyan néha fel-fel bukkant egy hal. Ahh ez nem fog segíteni. Nagyot sóhajtva támaszkodtam meg a hátam mögött és ekkor éreztem meg, hogy valamit megmozdított a kezem a hátam mögött a kövek közé lepillantva láttam meg az a bizonyos kis tojást. Megvagy!
|
 Cain leginkább a kényelmes, sportos, sötét ruhákat részesíti előnyben, de természetesen nem veti meg az elegáns cuccokat sem. A templomban és különböző ünnepségeken például kivétel nélkül megadja a tiszteletet, ingben, elegáns nadrágban és cipőben látni. Nagy kedvence a bőrzsekije, de a szekrényében azért ott lapul néhány mutatós szövetkabát is. Nem tűl bonyolult a ruhatára, viszont viszonylag gyorsan cserélődik, mert középiskolában néhányan a lányok közül szerették "véletlenül" hazavinni egy-két pólóját, pulóverét. Ezeket sosem tette szóvá,hiszen midnig arra tanították, hogy ne irigyelje másoktóla dolgokat.
|
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
