Új bejegyzés Frissítés

2020.04.13. 11:05 Sierra

Beszélsz te lóul? A reggeli futásból értem vissza és egy kosár fogadott az ajtóm előtt. Felvettem és tüzetesen átvizsgáltam, közben bementem a szobámba. Csoki és egy borítékot tartalmazott, na meg egy giccses szalag… Letettem az íróasztalra majd elmentem lezuhanyozni és borotválkozni, borostát persze hagytam, az csajmágnes. Felöltöztem és odaültem az asztalhoz, kivettem a borítékot elolvastam a meghívót. Játékra való felhívás. „ Nem vagyunk már ehhez kicsit idősek?” néztem a lapra. „A kancák előszeretettel hűsölnek ennek a csüngő lombozatú fának az árnyékában” állt a lap alján a rejtvény. „Ez nem olyan nehéz, a kancakarámban is vannak fák” gondolkodtam el. „Akkor indulás, legyen meg az a tojás és tudjuk le” sóhajtottam majd felkaptam a bakancsom és kiindultam a kancákhoz. Persze a konyhában lenyúltam pár répát, almát nem mert attól úgy folyik a nyála Niamhnak, azt csak vödörbe szeretek adni. Odaértem a karámhoz, Niamh megpillantva engem el is indult felém. - Szevasz kislány – simogattam meg a fejét, mire ő prüszkölt párat. - Láttál valami különöset bent? – forszíroztam, bár tudtam a lovak nem beszélnek, így nem tud válaszolni. Még is furcsa mód elnézett a fák irányába. - Te tudsz valamit mi? Egyezünk meg, segítesz megtalálni a tojást én odaadom neked a mosott répákat amiket hoztam – támaszkodtam rá a karámfára. Beleegyezően horkantott egyet, vagyis én annak vettem. Át lendültem a karám kerítésén és elindultam a fák felé. Niamh komótosan ballagott mellettem. Az összes fa alatti fűcsomót átnéztem, de semmi. - Nem értem, a rejtvény halál biztosan erre utal – megtámaszkodtam egy fatörzsön. Niamh bagózott rám zabált, de nem a földről mint egy normális ló, hanem a lombokat. - Mi vagy te zsiráf? Ne edd már a lombokat, inkább segíts! – meresztettem rá a szemem, mire ő lendületből pofáncsapott a farkával. - Rohadtul nem vagy jófej – poroltam le az arcom. „Esküszöm, úgy néz rám, mintha gyenge elméjűnek tartana, mi van ezzel?” bámultam rá összeszűkült szemmel. Mire ő dobbantott és újra elkezdte a lombokat tépkedni. Legyintettem majd elfordultam, gondoltam elmegyek még egyszer abba az irányba, mire taszajtott egyet a fejével rajtam. - Na jó komolyan! Mi van? Nem beszélek lóul, a nőket sem értem meg soha, nem hogy a kancákat! – pördültem meg és túrtam bele a hajamba. Niamh úgy nézett rám, mint akit egyszerre untatom, bosszantom és mellé még értetlenkedem is mint egy idióta. - Ne nézz rám így, tanulj meg beszélni! – böktem rá az orrára, mire ő kikapta a zsebemből a répát. - Na neem, nem nem, azt te nem érdemled meg! Nem vagy a hasznomra! – próbáltam elvenni tőle, mire teljesen kinyújtva a nyakát felemelte ameddig csak bírta a fejét. Az én 180 cm-el is nehéz egy 170 cm marmagas lónak elkapni a fejét ha nem akarja. Mire kicsit elnéztem a feje mellett és ott volt a sűrű lombok takarásában, amit időközbe ügye lelegelt Niamh, ott ült az ágak között a tojásom, mármint nem az én tojásom, azok a helyükön vannak. „Baszki” gondoltam magamban. Niamh leengedte a fejét és „na végre, hogy észrevetted te vakmarha” nézéssel mustrált. - Soha nem fogom kimondani, se neked se senkinek, szóval jól figyelj, igazad van – motyogtam el a végét. Mire Niamh hátracsapta a fülét és hisztisen nyikkant egyet. - Mondom igazad volt – mondtam ki szem forgatva. Beleegyező prüszkölés volt a válasza. - Segítesz nekem ha szépen megkérlek? – néztem rá kérdőn, mire esküszöm látszott rajta, hogy elgondolkodik rajta. Majd beállt mellém, én ráfogtam a sörényére és fellendültem a hátára. Nem voltunk így se elég magasak, szóval felálltam a hátára, ügyelve arra ne legyen kellemetlen neki. - Persze még terepmintás is, had ne vegyem észre – puffogtam majd levettem és visszaültem. Még nézegettem a tojást mire Niamh bakolt egyet és dobtam egy seggest. - Héé most akartam megköszönni – nyögtem, majd feltápászkodtam, a tojás hála az égnek sértetlen volt. - Tudod ha… - hagytam félbe a mondatot, úgy nézett rám, jobb ha nem is folytatom. - Köszönöm szépen, hogy segítettél – sóhajtottam és tényleg komolyan is gondoltam, megsimogattam a nyakát és elkezdtem neki adni a répákat, az utolsó falatoknál már a többiek is jöttek, persze Niamh vinnyogva próbálta őket elküldeni. - Elfogyott – emeltem fel a kezem és hagytam ott a társaságot. Felfele a szobámhoz menve összefutottam Sierraval aki úgy nézett ki, mintha egy kisgyerek akart volna beöltözni Rambo-nak. Ahogy ott állt és fenyegetőzött meg titkolózni próbált olyan mulatságos volt, persze a kedvességem jutalma egy jókora suhintás volt a légycsapóval a vállamra. „Na szép, direkt nem nevetem ki szemtől szembe erre ez a jutalmam, ki érti a nőket?” gondoltam magamban, mire már nem bírtam tovább és kiszakadt belőlem a röhögés, inkább le is léptem mert ahogy Sierra fenyegetett tovább azzal a légcsapóval…megfulladtam volna a nevetéstől. Persze még a hátam mögött hallottam, ahogy azt mondja: „Szeméét!” Ma is tanúbizonyságot szereztem arról, hogy továbbra sem értem a nőket és valószínűleg így a kancákat sem. Viszont a tojás meg van, már csak az a kérdés, mi az a különleges ajándék amit kapunk.

2019.06.19. 17:19 Sierra

Hunter Outfit

2018.12.01. 06:30 Sierra

Nagyjából berendezkedtem már. Körbe tekintve, egyáltalán nem volt otthonos. Nem sok személyes cuccot hoztam magammal, leginkább edző felszerelés, túlélés és a ruháim. Laptopom ott pihent az íróasztalon, edző cuccok a sarokban, ruhák pedánsan a szekrényben. A fekete táska, az ágy alatt. Könnyen elérhető. Kéznél van. Laza farmert és egy pulcsit vettem magamra. Végre nem esett semmi, bár az idő még mindig komor volt. Ha nem kötelező ittléttől leszek öngyilkos, akkor az idő miatt kötöm fel magam egy bálamadzaggal…Elindultam ki az istálló felé, Ava az itteni parancsnok, akarom mondani főnök parancsára, az istenit, kérésére jelenjek meg, fa*** , menjek az istállóba. Nehéz nem katonai szemmel nézni a világot, újfent elfogott a honvágy. Sóhajtottam majd kilépve becsuktam magam mögött az ajtót. Az istálló kellemes zaja, jól esett. A lovak illata, ahogy ropogtatták a szénát, békítőleg hatottak gondolataimra. Ava nem sokkal utánam lépett be. - Jó reggelt – biccentettem neki. - Jobbat – válaszolta az orra alatt. Majd rendületlenül elhaladt mellettem. Úgy nézett folyton ki ez a lány, mintha mindig mindenki fárasztaná őt. Ráncoltam össze a homlokom, majd követtem őt. - Ő itt Niamh, 2011-es születésű Ír sportló kanca – még oda sem értem a boxhoz már darálta. Sportló, kanca. Na biztos valami krémszínű, kecses pimpilla lovacska. Jobban örültem volna, ha egy mént kapok. De hát, a hozott anyagból dolgozunk. A küldetéseket sem mi választjuk. Éppen hogy a gondolatmenetem végére értem mikor megpillantottam. Na ő minden volt, csak csillámpaci nem. Megpillantva engem, nyakát behorgasztotta, fülét kissé hátra csapva, fújtatott egyet, majd kicsit elrugaszkodott két lábbal a talajtól. Csavart egyet nyakán. Ha gyerek volnék, azt hinném hallotta mi járt a fejembe az előbb és kissé megsértődött. De ez valószínűtlen. Természetesen. Robosztus kanca, csillogó holló fekete szőr, megy a kocsimhoz. Erős lábak, vastag izmos nyak és nagy valag. Sörénye farka, feketéből vöröses színbe mosódott át. De ami a leg lenyűgözőbb volt, az a feje. Lámpása, mintha afrikai harci festés volna, koponya volt. Szeme élénk, értelmes és szikrákat szórt. Bosszúja tárgya én voltam. - Niamh –suttogtam a nevét, látványa teljesen megbabonázott. 180 cm tömény izom, energia és tűz. Igazi katona. Kanca mikor meghallotta nevét, háborgó tenger hangulata csendesedett. Masszív lábaival közelebb lépdelt, egy csepp félelmet nem láttam a tekintetében. Harcra kész volt. Kinyújtottam a kezem, ő bele helyezte orrát, mélyet szippantva közben. Fülei meg-meg rebbentek. Tekintetünk összekapcsolódott, tudtam, éreztem a zsigereimben, mint az előtt a bevetés előtt, hogy valami itt nincs rendben, valami történni fog. - Khm – köszörülte meg a torkát Ava. - Ha kicsorgattad a nyálad akkor én mennék – nézett rám unottan. - Bocsánat, köszönöm, menj csak, én még maradok – zavarodott voltam még kissé. - Szia – intett majd le is lépett, én meg csak bámultam értetlenül. FURA CSAJ. Vissza fordultam Niamh-hoz, igazi ír női név. Elképzeltem ahogy a dús zöld ír földeken vágtat. Sörénye lobog, patái halk puffanással érnek földet. El is felejtettem, hogy máshol is akarnék lenni.

[3-1]