|
Témaindító hozzászólás
|
2019.07.24. 21:58 - |
Ahogy egy halvány mosollyal az arcán válaszolt, láttam rajta, hogy a szemei kissé elködösödnek. Azt hiszem, nem pont a megfelelő témát hoztam fel. De azt hiszem, elég egyszerűen, egy válrándítással le is lett zárva ez az egész.
Ez után Alis egy jó kis átvakargatás után elő is kutatta a kellő felszereléseket, amik hamar fel is kerültek Negróra, majd utat is adtam nekik, hogy kivezethesse a boxból, azután pedig az istállóból, ki a friss levegőre.
Ahogy végig figyelemmel kísértem már csak ezt a kis sétájukat is, éreztem, ahogy kezd utat tőrni magának bennem az izgatottság és a félelem is.
Izgatott voltam már önmagában az egész helyzettől, hogy itt vagyok, de ezzel együtt féltem is, hogy megfelelő társa leszek-e a rám bízott patásnak.
Vajon nekem is sikerül úgy megférnem vele, mint Alis Negróval?
Egy párperces séta után ki is értünk a körkarámhoz.
A vöröshajkoronás lány be is vetette magát lovával együtt a karámba, én pedig az egyik cölöpnek dőlve figyelni kezdtem őket. |
[5-1]
Alis szavaira egy apróbb mosoly jelent meg az arcomon, és reméltem, hogy igaza lesz. Lehet, hogy már egy jó idő eltelt azóta, de a lelkem azóta sem nyugodott meg teljesen, így nagyon is reméltem, hogy nem téved.
Mikor Alis újból megszólalt, tekintetemet újból rá emeltem, miközben Negro ritmikus patadübörgése megadta azt a kellemes háttérzajt számunkra.
Örömmel hallgattam, és pipálgattam ki fejben, mennyi olyan is van, ami közös bennünk, és úgy éreztem, talán találtam valakit már így az elején, aki jó barátom lehet a későbbiekben.
- Ooh!... hmm... Imádom az ilyen bogarászásokat. Na meg, maga a történelem szeretete sem áll messze tőlem, elvégre ha úgy nézük, az is ugyan olyan történet, mint bármelyik kedvenc regényem. Csak az évszámok ne lennének... - vigyorodtam el egy pillanatra. Na igen. Sose voltam barátságban a túl magolós dolgokkal.
- De mondjuk ennek a helynek a történelme engem is mindenképp érdekelne... Ha mész kutatni és nem zavarna egy kis társaság, vagy találsz valamit, mindenképp szólj... - mosolyogtam rá, miközben figyeltem, ahogy felhúzza magát mellém a fakorlátra, miközben mellettünk Alis ménje tombolta ki magából a felesleges energiáját.
- Mellesleg, nagyon is benne lennék a közös főzésben! Csak hozzuk is össze egyszer. - tettem még hozzá, majd hagytam, hogy folytassa a mondandóját.
Ahogy röviden és tömören össze foglalta, hogyan is kötött ki itt Hidden Hill-ben, kissé felnevettem, ahogy bele élte magát. Élveztem a társaságát.
- Igazából, mikor mihez van kedvem. De elsősorban talán állatportrékat, illetve különböző mítikus lényeket imádok rajzolni. Írásnál pedig leginkább a saját kis fantázia világomból merítek ihletet egy-egy rövidke novellához. Habár mind a kettőnél általában a kukában végzik, vagy jobb esetben a fiók mélyén. valahogy sose tudok megelégedni velük. A könyvekben pedig igazából megint csak a hangulatomtól függ, épp mit szeretnék. A Maffia háborús sztoriktól kezdve, a fantasy kalandokon át a nyálas, de jól megírt, romantikus sztorikig mindent szeretek. - feleltem.
Egyre inkább bele ástuk magunkat újabb- és újabb témákba, kitárgyaltuk a kedvenc regényeinket, és jó kedvűen figyeltük Negro bohóckodását is a kissé csípős idő ellenére is.
Szinte észre se vettük, hogy telik az idő, így csak egy jó idő után a korgó gyomrunk rántott vissza a valóságba minket, hogy rá jöjjünk, jó ideje kint vagyunk, és ideje lenne haladnunk, hogy mind a hárman valami étel féleséghez jusson. Így hát ugyan ilyen jó kedvvel vissza vonultunk az istállóhoz, ahol Alis lerendezte drága patás fiát, majd mind a ketten a kollégium felé vettük az irányt azon gondolkozva, hogy van-e bármi is a hűtöbben, vagy már most meg ejtjük az említett közös főzést.
/kör vége/ |
- Sajnálom Menga. - néztem rá részvéttel. Tudom milyen nehéz ez, bár patást még soha nem veszítettem el, csak a kutyusomat, de az is éppen elé nehéz volt. - Azt hiszem az ittlét segíteni fog feldolgozni a történteket. - már leginkább azért, mert nem lesz ideje azon agyalni, hogy mi történt a múltban. Reméltem, hogy Menga megtalálja a békéjét, már csak azért is mert ezt senkinek nem kívánnám, de ezen felül még igazán kedvelem is őt, így hát érthető, hogy a legjobbat szeretném neki.
- Ó, nos örömmel hallom, hogy más is szeret főzőcskézni rajtam kívül, egyszer összeülhetnénk egy ilyen kis főzőcskézésre. Igyazából Negron kívül nem sok időm volt mostanában, de amikor időm engedi olvasok, zenét hallgatok, főzök, ahogy említettem és imádom a történelmet, szóval néha bogarászok kicsit a családfánkon vagy régi könyveket és iratokat bújok. Bár ez inkább otthon volt jellemző, de az itt eltöltött idő alatt is gondolkoztam azon, hogy milyen történelme lehet ennek a helynek, szóval lehet, hogy még jobban belemászok ebbe is. - magyaráztam, majd felültem mellé a korlátra, hagytam, hogy Negro kicsit bohóckodjon. - És miket szoktál rajzolni meg olvasni? Én egyébként csak valami újat akartam kipróbálni. Nem akartam egyetemre menni, így amint befejeztem a sulit elkezdem utazgatni, aztán valahol szembe jött velema a Hidden Hill, mint fogalom és onnantól kezdve csak azt kutattam, hogyan tudnék ide jönni. És most itt vagyok. - tártam szét a kezem vigyorogva. |
Ahogy Alis ki küldte Negrot a kör szélére, egyből a mén mozgását figyeltem, de nem kellett sok, és Alis megtörte a csendet.
- Igazából a bátyám talált rá. - feleltem egy halvány félmosollyal, ahogy vissza gondoltam - Egy pár évvel ezelőtt hozzám került az első saját patásom. Mit ne mondjak, nem a legkedvesebb teremtés volt, de imádtam. Viszont... Fél évvel ezelőtt itt hagyott. E miatt eléggé össze is törtem. A testvérem pedig kutatni kezdett, és hát.. igen, így lyukadtam ki itt. - feleltem.
Előző kérdését szinte azonnal egy másik követett, így, miután talán egy picit sikerült elrontanom a hangulatot, át is tértem rá, egy kis téma váltás gyanánt.
- Hmm... Szeretek például főzni. Állítólag jól is megy. E mellett pedig akaratlanul is firkálok néha, és az írás is érdekel. Na meg, a könyvek is a nagy szerelmeim. - felelte egy újabb mosollyal.
- És te, Alis? Te hogy keveredtél ide? Vagy mivel szeretsz foglalkozni Negró mellett? -
|
Már nem terveztem hatalmas edzést Negroval éppen ezért csak a körkarámba indultunk meg Menga társaságában. Amikor odaértünk bevezettem a lovat a karámba, majd lecsatoltam ról a vezetőszárat és kiküldtem a kör szélére. Nem igazán terveztem bonyolult feladatokat, csak egy egyszerű kis lemozgatást akartam beiktatni a napirendjébe, hogy véletlenül se lustuljon el és kicsit lefárasszam agyilag is. - Szóval Menga mesélj, hogy leltél rá a Hidden Hill nyújtotta új kezdetre? - érdeklődtem közben. Ide mindenki azért jön, hogy újra kezdjen valamit, vagy, hogy tovább fejlődjön abban, amit eddig csinált. Reméltem, hogy Menga első pár hete egyszerűbb lesz, mint a miénk volt. Azóta sem tudom, hogy Ava egyszer fog-e még velem normálisan viselkedni, de nem is ez a lényeg most. - Mit szeretsz csinálni akkor, ha nem lovagolsz? - kérdeztem kíváncsian, majd Szépen lépésben indítottam Negro-t körbe. |
Ahogy egy halvány mosollyal az arcán válaszolt, láttam rajta, hogy a szemei kissé elködösödnek. Azt hiszem, nem pont a megfelelő témát hoztam fel. De azt hiszem, elég egyszerűen, egy válrándítással le is lett zárva ez az egész.
Ez után Alis egy jó kis átvakargatás után elő is kutatta a kellő felszereléseket, amik hamar fel is kerültek Negróra, majd utat is adtam nekik, hogy kivezethesse a boxból, azután pedig az istállóból, ki a friss levegőre.
Ahogy végig figyelemmel kísértem már csak ezt a kis sétájukat is, éreztem, ahogy kezd utat tőrni magának bennem az izgatottság és a félelem is.
Izgatott voltam már önmagában az egész helyzettől, hogy itt vagyok, de ezzel együtt féltem is, hogy megfelelő társa leszek-e a rám bízott patásnak.
Vajon nekem is sikerül úgy megférnem vele, mint Alis Negróval?
Egy párperces séta után ki is értünk a körkarámhoz.
A vöröshajkoronás lány be is vetette magát lovával együtt a karámba, én pedig az egyik cölöpnek dőlve figyelni kezdtem őket. |
[5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
