|
Témaindító hozzászólás
|
2020.03.30. 12:13 - |
Dawn
Korán sétáltam ki a karámhoz, hogy szemügyre vehessem leendő társam. Nem könnyű szem elől téveszteni a fekete mént. Bár nem is olyan nehéz. Ennek ellenére lassan be kellene mutatnom neki sebzett pofám. A levegő kissé hegyes, legalábbis ezt érzem a sebemen. Zöld pulcsim cipzárját fentebb húzom. Megtámaszkodva a kerítésen csak figyelek, majd az égre is. Valamivel másabb az ég itt, mint otthon, másabbak az emberek, a szokásaik. Máshogy viselkednek olykor a lovak is. Végül erőt véve magamon bebújok a karámba és helyet foglalok a karám azon szegletén ahol Natt ácsorog. ~Milyen különös egybeesés... Az ő nevének jelentése éjszaka, míg az enyém hajnal. Fura játékot játszol velem Odin...~ Benttartott levegőm kifújom és várok, hogy a mén felfigyeljen rám, majd felkeltsem érdeklődését, hogy hajlandó legyen megszuszmálni. Kezem ökölbe szorítom, olykor pulzálok, hogy verejtéket képezzek. Itt az egyik legerősebb az illatunk és az állatok kimondottan jól érzik az izzadtságból, milyen is az ember valójában. |
[12-1]
 Látva, hogy Alis és Negro milyen szoros kapcsolatot ápol némi irigységet érzek. Valami hasonlót szeretnék kialakítani Natt-tal is. Már ha ezt ő is akarja. Érzek némi félelmet és szorongást e miatt, de remélem ez idővel oldódik. Főleg ha majd együtt kell dolgoznunk. Legalábbis... remélem. Illedelmesen elköszönök Alis-tól és intve nekik távozom. Még meg kell csinálnom pár vesszőmet, az utazás nem tett jót a vezér tollaimnak.
//Köszönöm a játékot :)\\
|
| Dawn & Alis
Őseim dicséretére sebzett ajkammal rá mosolygom. Hiszen akiknek nincsenek gyökerei hogy akarnak szárnyalni. Anya ágáról hatalmas történelmi háttérrel rendelkezem, apámat nem ismertem. Sem a kultúráját. Csupán mongoloid vonásaimat tudhatom neki. Erősebb, hegyesebb fogazatomat anyától. Hiszen azon a környéken leginkább húst tudtak meg... termelni? Teremteni? A lényegen viszont nem változtat.
-Természetesen állok szolgálatodra. - biccentek fejemmel. Kicsit oldalra tekintek, hiszen Alis és Negro kapcsolata olyan, idilli. Ahogy Natt-ra terelődik a szó felé fordulok teljes testtel. Valóban gyönyörű példány és borzasztóan türelmes. Kérdésére megcsóválom fejem tagadón.
-Nem tudom. Arra gondoltam nem akarom letámadni, hanem naponta kijárkálok, hogy felkeltsem az érdeklődését. De lehet taktikát kellene váltanom. - kacagom röviden, majd újra Alison-ra tekintek. Aranyos lány egy számára viszonylag kezes lóval. Legalábbis elmondása alapján.
-Abban biztos vagyok, hogy nem varázsütésre megy minden. Mindenen dolgozni kell és sosem lesz ez másként. - mosolyodom el és enyhén Natt felé tekintek, aki már megtisztelt minket azzal, hogy felénk fordult. |
 -De azok milyen szép hajók voltak. – sóhajtottam fel ábrándosan. Olvasni már rengeteget olvastam a vikingekről, a kultúráról és a mondakörről, de ez továbbra sem akkora tudás, amit valószínűleg Dawn magáénak tudhat. – Egyszer mesélhetnél többet a kultúrádról. Igazán érdekelne úgy az egész. Egy forró kakaó mellett begubózva. – mosolyogtam rá és megsimogattam a mögém somfordáló Negro orrát. - - Remek párosok lesztek. Natt csodaszép és nem tűnik túl idegbeteg jószágnak. Sőt, eléggé kiegyensúlyozott. – néztem a fekete ménre aki ránk sem bagózott. – Egyáltalán van valami, ami kizökkenti őt ebből az állapotból? – érdeklődtem kuncogva. – Nos Negro jófej ló a lelke mélyén. Nehéz volt vele, de leginkább kitapasztalni, hogy mit szeret, meddig mehetek. Nem volt egy tipikusan elrontott ló, őt leginkább nem érdekelték az emberek. Akel elmondása alapján agresszívan reagál minden felé irányuló agresszivitásra, de ez még soha nem jött elő. Viszont mivel imádja a bendőjét, ezért nem volt nehéz, hogy magamhoz édesgessem és tudomást vegyen rólam. Az annál inkább, hogy megbízzon bennem, akarjon velem dolgozni. Még most is szokjuk egymást. Azt már tudom, hogy egy dolgot többször el kell ismételjünk, mert olyan, az agya, mint egy szita. Vagy csak szelektív a memóriája. Ami nem érdekli azt nem csinálja és ilyen egyéb hasonló finomságok. Teljesen máshogy kell hozzá álljak, mint az eddigi legtöbb lóhoz akivel eddig dolgoztam. De rendkívül imádom a kis belest. – mosolyogtam rá Dawn-ra. Nem tudom mikor kezdtem azt érezni, hogy egy csapat vagyunk. De az biztos, hogy mint itt mindenkinek nekünk is dolgozni kellett a kapcsolatunkon. |
| Dawn
Mosolyogva hallgatom a másik lány beszámolóját. Valahol vonzó ez a fajta hozzá állás. Legalábbis, hogy nem nyomják el őseik hagyatékát.
-Egyszer majd szeretnék elmennk egy ír várba, amit úgy rendeztek be, ahogy annak idején használták. Az én népemnek nem várai voltak, hanem viskói, falvai, meg hajói. - kuncogom, hiszen ki ne ismerné a vikingek legendáját. A barbár népét kiknek semmi nem számított. Valójában viszont sokmindenre adtak. Leginkább a szabadságra, az isteneik tiszteletére és áldozatára. Jó látni, hogy meg van elégedve magával és ezt egy mosollyal díjazom. Ahogy tovább csiripelt bólintok, hogy értem és hogy folytassa, ne titkoljon el semmit.
-Akkor hamarosan megtapasztalhatom. - mosolyra húzom sebzett arcom és a fekete mén felé tekintek. -Én is így tudom. Ha minden igaz terepesek leszünk. De előtte még össze kell barátkoznunk. - talán ló és lovas között ez a legtovább tartó időszak.minden rezgést és lélegzet vételt összehangolni. Majd Negro-ra és Alis-ra pillantok.
-Ti milyen gyorsan szoktátok meg egymást? |
- Igen, írországban az egyik kedvencem, hogy az összes várrom úgy áll, ahogy van. Senki nem akarja őket lebontani, inkább felhasználják a céljaikra. Imádom a vadregényes tájait. - ssóhajtottam. Mindig, amikor azon gondolkodom, hogy mit is szeretek igazán a két otthonomban rá kell jöjjek, hogy mindent. Minden jó és rossz részletét imádom. - Köszönöm, igazából imádom. - vigyorogtam, majd tovább csicseregtem neki a helyi mondákról és anekdotákról.
- Hát igazából sajnos tényleg nem ismerem annyira még a helyi legendákat, hogy valóban tudjak is segíteni, de az biztos, hogy a Hidden Hill minden negatívumával együtt egészen jó hely. Az edzők nagyon jók, nagyon értik a dolgukat. Tényleg, ti milyen szakágban versenyeztek? Natt jól tudom, hogy telivér? - érdeklődtem a ménre pislantva. |
| Dawn & Alis
Valahol talán igazam van, valahol talán nincs. Mondjuk sosem szerettem ha máshogy szólítanak, mint nevemen, mondjuk ez az én heppem. Bólintottam, hogy jelezzem felé, megértettem és így is fogok tenni.
-Rendben Alis. - mosolyogtam rá szelíden és igyekszem memorizálni nevét. Végül egyeltalán nem érzem feszélyezve magam mellette. Ennek pedig kimondottan örülök, hiszen ez csak azt jelenti, hogy képes vagyok nyitni az emberek felé.
-Megvan a maga csodája. Főleg az elhagyatottabbnak hitt területeknek. - kacsintok rá, hiszen sok mindent rejtenek azok a területek ahol nem gyakori az emberi lábnyom. Mikor pedig saját hazájáról mesél, mosolygom. Hiszen nem olyan mint én: hontalan, nem oda tartozó. Kevés Svéd van akin ennyire észrevehető a mongoloid eredet.
-Mind a két ország gyönyörű, már amennyit volt alkalmam megpillantani belőle. Büszkék lehetnek, hogy meg tudták őrizni a kelta dolgaikat és a váraikat. A frizurád pedig igen csinos, meg egyedi. Nem hiszem hogy sokak kaptak ekkora szerencsét az anyatermészettől. - mosolyodom el, hiszen domináns allér a vörös szín mégis nagyon kevesek vannak akik meg is kapják. Más orazágogban pedig elég ritka, kivéve a festetett. Az íjászat feleletre bólintok majd nyugtázom, hogy nem csak én szeretek lövöldözni a valóságban és más is használja ezt az eszközt. Maura... igyekszem megjegyezni a nevet meg a kisebb személy leírást.
-Rendben és köszönöm. - mosolyodom el és biccentek hálásan. Közben kellemes látnom azt, mennyire összetartanak Negro-val. Remélem lesz ilyesmi kapcsolatom Natt-tal, bár ahoz talán lépnem kellene. Vagy neki? A lényegen nem változtat túl sokat. Közben hallgatom ahogy mesél és bólintok, hogy megértettem amit mond, majd megdöntöm fejem.
-Csak nem egy vicceskedő kedvű Angyalfi van a környéken? - mosolygom hiszen valószínűbbnek tartom az összemosást, összekeverést. Mosolyom kiszélesedik a havat illetően majd kicsit nyújtózom.
-Köszönöm. Ezek is sokat segítenek. - talán csak információ morzsák miket megosztott velem mégis valamivel tisztábban látok, nem teljesen a sötétben tapogatózom. |
- Nos igazad van, rövid név, de az ember soha nem tudja. - vontam vállat majd elgondolkodtam. Itt igazából nem sokan becéznek, sőt talán még senki nem hívott az Alisonon kívül máshogy. - Igazából ahogy kedved támad. Simán csak Alison, de voltam már Alis, Lissy, ki hogy gondolja. - soroltam kedvesen. Számomra mindegy volt, hogyan hívnak. Az Alist használják a legtöbben, talán itt is, de már fel sem tűnik, ha valaki máshogy kezd becézni. Mosolyra húzódik a szám a gondolatra, hogy Édesanyám mindig Lizynek hívott valamilyen bolondos apropóból.
Érdeklődve hallgattam, ahogyan az otthonáról mesélt. - IStenem, Svédország biztosan csodálatos. Megvallom az őszintét soha nem jártam még a fővárosa közelében sem. De ha lesz lehetőségem, mindenképp ellátogatok oda. - sóhajtottam. Sokat hallottam már az országról, de uticélom még soha nem volt. - Félig ír, félig angol vagyok, mind két országot az otthonomnak tekintem, a kicsi koromat Írországban töltöttem, a szüleim utána költöztek Angliába. Innen ez a répa vörös frizura. - mutattam a fejemre nevetve. Imádtam a hajamat. Sokat cikiztek miatta, de ennek ellenére bolondulok a hajamért és a furcsa szememet.
Negro méterekkel odébb vonult, békésen legelészett a zöld fűből. Nem próbált meg haverkodni Natt-al, nem is annyira szociális a többi lóval amúgy sem.
- Igazán nincs mit. Szívesen segítek. ÉS öhm, nos azt nem tudom, hogy hol tudsz íjászkodni, viszont ismerem Hidden Hill legjobb íjászát. Ő talán tud neked segíteni, majd bemutatom neked Maurát. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy meg fogod ismerni ha találkozol vele, mert ő az egyetlen raszta csajszi itt a birtokon. - mosolyogtam rá. Negro tolakodása miatt nem szégyenkeztem. Kis beles, mint mindig, csak hozza a formáját. - Igen, ő aztán valóban ilyen, bár az idegenekkel nem ennyire barátságos általában. Kicsit antiszoc, a lelkem, de én így szeretem. - mosolyogtam a ménre, majd vissza Dawn-ra. - Nos azt hiszem a legjobb helyen jársz ha fejlődni akarsz és ha új embereket akarsz megismerni. Eléggé szedett-vedett társaság vagyunk, teli különböző emberekkel. - igazából ha azt nézem eléggé kis családias a légkör, amikor valamelyikőnk épp nem játszik puffancsot. - Csak nyugodtan, bár az az igazság, hogy én sem tudok sokat. Azt tudom, hogy Ava a rangidős "tiszt" a birtokon, Akel általában akkor kerül elő, amikor nem keresed, szóval ha valamit akarsz tőle ne keresd, csak sodródj. Mondákkal sajnos nem tudlak szórakoztatni, hacsak az nem számít, hogy vigyázz a zoknijaidra, mert éjszakánként a manók elviszik, de mindig csak az egyik felét. - vontam meg a vállam. Igazából ma is felemás zokni volt rajtam a lovaglócsizma alatt, mert nem találtam két egyformát. - Az idő eléggé változékony, de ha süt a nap rendkívül meleg tud lenni. Idén télen havazott is. Baromi jó terepek vannak erre, de azért érdemes figyelni merre megy az ember, mert könnyű eltévedni. - és megetetni magad mindenféle szörnyeteggel. Gondoltam, de ez az, amit nem az első, vagy második napján fogok vele közölni. |
Dawn & Alis
Talán vártam egyfajta undorodó grimaszt, amit korunkbeliek szoktak produkálni, mikor látják az arcomon elnyúló heget. Így nem kevés meglepetés ért, mikor ez a grimasz elmaradt, helyére pedig érdeklődés lépett. Alis vörös haja... vagy nem is tudom... talán inkább répa színűnek, mivel egészséges és megvan az az enyhe sárga árnyalata, definiálnám. Szemei kíváncsian fürkésznek, talán barnásabb színe van. Némi zöld árnyalat is fel-fel tűnik benne. Igazságot megvallva csinosnak mondanám. Nem tűnik úgy mintha csak keresztbe akarna tenni. Inkább szelíd kedvességet érzékelek felőle. ~Ne légy már ennyire gyanakvó Dawn!~ Sajnos a neveltetés szinte a génekbe ivódik. Kérdésére aprót bólintok.
-Természetesen. Nem, csak szimplán Dawn. Kicsit nehéz becézni egy ilyen rövid nevet. Téged hogy szólíthatlak? - gondolok vissza kis társamra aki megpróbálta és mindenféle furcsa hangzású nevekkel látott el. Kedves volt tőle, hisz meg tudott nevettetni egy olyan nehéz időszakban. Mikor Natt-ra terelődik a téma, ki a neve említésére megmozgatta füleit, bólintok.
-Valóban. Annak viszont örülök, hogy amit eddig láttam belőle, nincs annyira túlfeszítve az idegzete. Bár ki tudja. Lehet olyan csalóka mint a Kelpie és lehet olyan vadóc mint Sleipnir. - fűzöm hozzá. Igaz túl sok lóval még nem hozott össze az élet, csupán azzal a pár darabbal amik otthon munka lóként voltak lovagolva. Ők viszont masszívak voltak és ha nem volt kedvük akkor szimplán a földbe cövekeltek. Embernek kellett lennie a talpán aki elmozdította a düdümöket. Kérdésére felé fordítom arcom.
-Svédország az otthonom. Annak is inkább az északabbi, kevésbé lakott kerülete. - mesélek egy keveset a félszigetről, ahol három ország megfér egymás mellett. -Szabad érdeklődnöm, hogy te hova valósi vagy? - nem akarok tolakodó lenni, így igyekszem finoman megkérdezni. Mikor pedig Ava-t hozza szóba kuncogóm egy rövidet, hiszen tökéletesen leírta a terep szemlét.
-Így van. Köszönöm a segítséged biztosan élni fogok vele. - mosolygom rá hálásan, majd egy kérdés azonnal szöget ver fejemben. -Nem tudod véletlen merre lehet íjászkodni? - ugyan tervezek olykor-olykor gyakorolni, meg felfedezni az erdőt. Nem akarom nagyapám foglalkozását itt folytatni, noha otthon kérdés nélkül ugrottam egy vadászatra való invitálásra. Viszont érdekel milyen növények azok, melyek itt is megélnek, nem csak otthon. A másik ló közelebb lép, én pedig figyelemmel kísérem. Mivel nem ismerem, meg megriasztani sem akarom nem teszek semmi hírtelen mozdulatot. Amint a zsebemhez ér, óvatosan emelem fel kezem.
-Ne haragudj Negro, de nincs nálam semmi neked való. - mosolygom rá figyelve, hogy ne érjek hozzá. Alis elhessegeti a mént majd elnézést kér, magam pedig megrázom fejem.
-Ugyan! Semmi gond! Nem csak az ember férfiakra igaz, hogy a hasukért megtesznek bármit. - hangom vicceskedő és szándékomban sincs megbántani a másik lányt megjegyzésemmel így egyből kicsit megemelem kezem. Bár van egy olyan sanda gyanúm Natt nem lesz egy könnyed mén akit néhány kocka cukorral le lehetne kenyerezni. Kérdésére kicsit az égre tekintek majd rá.
-Őszintén... fogalmam sincs. Kaptam egy alkalmat, hogy megismerkedjek másokkal, más helyekkel, klímával na meg a fránya idő eltolódással. - kuncogóm majd folytatom. -Talán fejlődni. Ez lenne a jó szó rá. Na és te? - mosolygom a másik lányra szelíden. Közben azért Natt-ra is figyelek, ha mégis érdeklődne irántunk, szívesen beveszem a beszélgetésbe. De ahogy elnézem erre elég csekély az esély.
-Nem gond ha faggatlak kicsit a helyi dolgokról? Az itteni életről, esetleg mondákról? - mindig kíváncsi voltam mások történeteire, hiszen mind-mind egy nemzet vagy egy közösség történetét foglalja magában. |
Dawn arca különleges. A heg nem csúnyított rajta semmit, pedig az ember azt várná, hogy egy sebhelytől az ember arca valamivel csúnyább lesz. Ám nem tudom minek köszönhetően, talán annak, hogy olyan méltóságteljesen viseli egyáltalán nem érzem azt, hogy rontana az összképen. Dawn őzbarna haja csinos frizurába rendezve pihen a vállán. Összességében külső alapján nem mondanám hárpiának. Hangja alapján pedig főként nem gondolnám, hogy az. Nem affektál, nem kompenzál. Összességében rendben van a csajszi. - Örülök Dawn. Szólíthatlak így, vagy van esetleg valami amit szeretsz becézésnek? Natt csodaszép jószág. Már láttam párszor amikor erre jártam, de még soha nem néztem meg közelebbről. - fordítottam vissza felé a tekintetem a lováról. Valóban, Natt egy csodaszép fekete telivér volt. Érdekelne, hogy esetlen a pályáról került-e a Hidden Hill-be. - No és honnan származol Dawn Jägaredottir? - a neve rendkívül egzotikusan csengett, biztos, hogy nem amerikai. - Ne aggódj, nemsokára úgy ismered majd ezt a helyet, mint a tenyeredet. Nem egy bonyolult terep, de ha kell segítség csak szólj nyugodtan. Gondolom Ava a szokásához híven igen "bőszavúan" mutatta meg a helyet. Félre ne érts, nincs bajom Avával, csak nem egy fecsegős típus. - mosolyogtam rá vidáman. Negro érdeklődve bandukolt közelebb az ismeretlen kétlábúhoz egy kis kaja reményében. - Negro. - dorgáltam meg nevetve mikor beleszagolt Dawn zsebébe. - Ne haragudj, megszokta, hogy amikor hozzá megyek mindig rejt valamit a zsebem. - elhessegettem a kíváncsi mén orrát, mire az prüszkölt egyet és odébb ügetett. - Na és mesélj, mi szél hozott a Hidden Hillbe? - ide a legtöbben egy új esély, illetve a fejlődés miatt jönnek, míg meg nem emészt minket egy, a halloween estéjén felbukkanó szörnyeteg. |
| Dawn & Alis
Natt-ot talán sikerült szugerálnom, hogy rám figyeljen, noha egy fűcsomó az, ami leginkább leköti figyelmét. Nem harap bele, nem tesz semmit csupán barna szemeivel a zöld foltot figyeli. ~Vajon ennyire nem érdeklem vagy tudatosan nem akar figyelni rám...~ Gondolataimból pedig léptek zaja hoz vissza így vállam felett tekintek a közeledőre, hogy arcom épnek mondható oldalát lássa. Fakó szemeimmel kíváncsian tekintek rá. Pontosabban rájuk. Kezdem úgy érezni, hogy vadász érzékeim tompulnak. Amint közelebb ér hozzánk lassan és óvatosan felállok, hogy ne riasszam meg a fekete mént. Leporolva magam valamivel közelebb lépek hozzájuk. Talán azért is, hogy az izzadtságom is beletöröljem a nadrágomba.
-Kellemes reggelt! Dawn Jägaredottir vagyok, ha minden igaz ő Natt. - üdvözlöm kedvesen és igyekszem mosolyogni, bár a heg az arcomon sokat torzíthat. Kinyújtom felé kezem egy kézfogásra és biccentek a lovának egyfajta köszönésként. -Részemről a szerencse! Igen, bár úgy érzem eléggé elveszett vagyok itt. - vallom meg kicsit behúzva nyakam és kezeimet zsebre téve. Közben kicsit Natt felé biccentek, ki újra a fűcsomót vizsgálta. |
A mai reggelt is Negronál kezdtem. Mióta itt vagyok egészen korán kivetett magából az ágy, így minden reggel megpróbálom elérni, hogy én vihessem ki a karámba ezt az ördögfiókát. Viszont minden alkalommal lecsúszok róla. Így most célirányosan a karámhoz indultam. Füttyentettem egyet, mire Negro felkapta a fejét és felnyihogott. - Szia, Nagyfiú- ugrottam fel a kerítésre, mire egyenesen hozzám ügetett. - Óóóó igen, te kis beles, hoztam nasit is, bár ahogy elnézlek, nem nagyon kellene tovább hizlaljalak. Eléggé vágó súlyban vagy. - koppintottam az orrára kedvesen, majd előhúztam a kabátom zsebéből az almát és beleharaptam, majd a többit odaadtam neki. - Milyen ebben a hidegben a legelőn nyargalni Majmóca? - Negrot egy mondaton belül akár öt különböző névvel tudom illetni. Mindegyik kötődik hozzá valamiért. Amikor elkezdett másfelé érdeklődni én is megfigyeltem mit is mustrál pontosan. Az új fekete ménre esett a pillantásom. Érdeklődve vizsgáltam a hatalmas koromfekete állatot, majd a mögötte ülő emberi alakra terelődött a figyelmem. – Gyere, nézzük meg őket, látom téged is érdekelnek az új jövevények. – lecsúsztam a korlátról és a mellettem álló mén nyakát megsimogatva elindultam, mire Negro mögöttem battyogva jött utánam. – Szia, ne haragudj, zavarhatunk? Alison Kolt vagyok, ő pedig Allenegro, Negro, Majom, Tökös, ki hogy hívja. Örülök a találkozásnak. Most jöttél ugye? – érdeklődtem mosolyogva miközben a másik mén felé nyújtottam a kezem, ha akar szagoljon meg. De mivel rám sem bagózott, ezért leengedtem és mosolyogva visszafordultam a gazdája felé. |
Dawn
Korán sétáltam ki a karámhoz, hogy szemügyre vehessem leendő társam. Nem könnyű szem elől téveszteni a fekete mént. Bár nem is olyan nehéz. Ennek ellenére lassan be kellene mutatnom neki sebzett pofám. A levegő kissé hegyes, legalábbis ezt érzem a sebemen. Zöld pulcsim cipzárját fentebb húzom. Megtámaszkodva a kerítésen csak figyelek, majd az égre is. Valamivel másabb az ég itt, mint otthon, másabbak az emberek, a szokásaik. Máshogy viselkednek olykor a lovak is. Végül erőt véve magamon bebújok a karámba és helyet foglalok a karám azon szegletén ahol Natt ácsorog. ~Milyen különös egybeesés... Az ő nevének jelentése éjszaka, míg az enyém hajnal. Fura játékot játszol velem Odin...~ Benttartott levegőm kifújom és várok, hogy a mén felfigyeljen rám, majd felkeltsem érdeklődését, hogy hajlandó legyen megszuszmálni. Kezem ökölbe szorítom, olykor pulzálok, hogy verejtéket képezzek. Itt az egyik legerősebb az illatunk és az állatok kimondottan jól érzik az izzadtságból, milyen is az ember valójában. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
