|
Témaindító hozzászólás
|
2018.09.16. 17:50 - |
El sem tudta hinni, hogy idáig is eljutottak és tényleg találkozott a lóval, akivel dolgozni fog majd. Ráadásul a ló éppen itt sétál mögötte, bár igencsak figyelnie kellett, mert ahogy kiléptek az istállóból, Willow szívesen előrement volna. Magasra emelte a fejét, füleit éberen hegyezte és a környéket fürkészte Rhiannon mögül. A lány határozottan, de nem görcsösen fogta a szárat, de készen állt rá, hogy visszafogja a kancát, ha nagyo nmegindulna. Továbbra is Sierra és lova mögött haladt, miközben a birtok szélén húzódót erdős terület felé vették az irányt, ahol tudtak legeltetni és ahol sétálhattak is egy jót a lovakkal, ne mtúl messze a Hidden Hilltől.
- Róla mit kell tudn? - Érdeklődött kíváncsian Sierránál, az Appaloosa felől tudakozódva. Annyit sikerült megállapítania, hogy nayon mutatós és jól izmolt ló, akit bárhol fel lehetne ismerni különleges színéről és a mintázatáról is, legalábbis ő nem sok hasonló lovat látott még, mmint Sierra társa. Bár az is igaz, egyáltalán nem volt járatos a westernlovakkal kapcsolatban. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 - Lányok, nem akarok indiszkrét lenni, de hogy tudnak titeket megkülönböztetni? - pillantottam egyikről a másikra, közben Glen elkezdett molyolni a cipőm körül, megnyugodott, úgy látszott jól érzi magát a társaságban. Sétálhatnánk egy kicsit, kezdek fázni. Dideregtem kicsit meg.
- Sétálunk egy kicsit? Milyen ágban lovagoltok? Szerintetek, mikor kezdjük el a lovakkal a foglalkozást? Magunktól kell, vagy edző kiséretében? - szokásomhoz híven záporoztak belőlem akérdések, közben Glen nyakát simogattam. Nahát, hogy milyen puha és selymes! Ábrándoztam el kissé, kéztetést éreztem, hogy lefotózzam őt az erdőben, az őszi falevelekkel. Vagy írhatnék egy dalt is! Kezdtem megint bepörögni. Vajon a többiek, mi jót csinálhatnak? Klassz lenne, egy esti sütögetés, tábortüzes storyzgatás, amíg még nem olyan vészes az idő. Cikáztak gondolataim mindenfelé, mindeközben boldogsággal tölött el, hogy remélhetőleg szereztem két új barátot és még lovak között is lehetek. |
Elmosolyodott, örült annak, hogy Sierra is jó véleménnyel van a lováról. Újfent megsimogatta a kanca nyakát, aki továbbra is békésen legelt. Közben figyelte, ahogy Sierra és Rowan ismerkedik, aztán testvére elmondja, amit a lováról tud. Ismét végigmérte a sárga mént, akiről továbbra is úgy találta, illik húgához. Fírnen nem sokkal volt magasabb Willow-nál, de azért látható volt a különbség. Ahogy alkatilag is különböztek, ami már azért sem volt meglepő, mivel Fírnen mén volt. Már a neve is különlegesen hangzott, olyan volt, mintha anyjuk egyik fantasy könyvéből került volna ki. Ezzel szemben Willow neve átlagosabbnak volt mondható, de Rhiának nagyon tetszett és úgy találta, illik is a kancára.
- Ő Willow - nézett a sötétpej lóra, aztá a húgára, majd Glenre, aki úgy tűnt, kicsit feszültebb lett Fírnen jelenlététől, amire viszont a sárga egyáltalán nem ragált, úgyhogy remélte, Glen is megnyugszik. Közben haladtak tovább szép lassan, ahogy a lovak legeltek. Úgy tűnt, élvezik ezt a békés, egymás társaságában töltött legelészést és így a lányoknak is volt idejük ismerkedni úgy, hogy a lovaik társaságában is voltak egyúttal. Ideális állapot. - 5 éves holsteini, elég kíváncsinak tűnik és szerintem nagyon jó fej - folytatta mosolyogva, ismét szeretetteljesne a kancára pillantva, aki ismét felemelte a fejét, aztán kíváncsian odahúzódott Rowan mellé. - És látszólag veled is nagyon szeretne megismerkedni - folytott el egy halvány mosolyt Rhia, ahogy figyelte, hogy a lova odadugja a fejét a húgához és kicsit ő is előrébb lépett, hogy ne feszüljön nagyon a vezetőszár. Így Willow Glenhez is közelebb került, kíváncsi volt rá, hogyan reagál erre a mén, vagy akár Fírnen, aki szintén közelebb volt hozzá, bár Willow abszolút békés szándékkal közeledett. |
 Ő is elmosolyodott, ahogy nővérére nézett, és mosolya csak szélesebb lett, ahogyan Rhia bemutatta őket. Úgy tűnt, nővérének nem tűnt fel, hogy nem is olyan rég még pityergett, ha meg mégis, akkor pedig nem akarja itt kérdőrevonni. - Én is nagyon örülök. - Fogott kezet a lánnyal. - Igen. Ő fírnen, egy hannoveri ugró. Elsőre egészn nyugodtnak tűnik, de mivel nem ismerjük egymást régóta, nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni. Eddig mondjuk jól kijöttünk. - Tette hozzá, mivel tudta, hogy a többiek még nem ismerik a lovát, és abban is biztos volt, testvérét mindenképp érdekelni fogja, mit lehet tudni róla, és gyanította, a másik lányt is érdekelheti. Végülis biztosan szereti a lovakat, ha itt van. Meg nem árt, ha tudnak eztazt egymás lováról, ha együtt lesznek most.- És ti hogy jöttök ki eddig a lovaitokkal? - Kérdezte, de ez után csendben is maradt, hagyta szóhozjutni a többieket. Úgy érezte, most nem feltétlen ő szeretne az az ember lenni, aki mindig előrébb viszi a beszélgetést, és nem is ő fog a legtöbbet beszélni, persze nem mintha ki akart volna maradni belőle, akkor nem jött volna ide Fírnennel. Bár nem aggódott, ha ő nem is beszél majd egyfolytában, akkor sem hitte volna, hogy nagy csend áll majd be a beszélgetésben, három lány, akiknek az életében egy közös pont minimum van, biztosan talál majd beszédtémát. A mén békésen legelészett mellette, és nem úgy tűnt, mint akit különösen érdekelnénekk, vagy zavarnának a többiek. Ugyan mikor megérkeztek megnézte magának őket, de ez után inkább a fűvel foglalkozott, és nyugisan eszegetett. Azért ő rajta tartotta a szemét, szeretett volna elővigyázatos lenni, legalábbis addig mindenképp, ameddig jobban meg nem ismerik egymást. |
- Hát én sem nagyon értek az ugró lovakhoz, de azt látom, hogy jó magas és szép lábakkal áldotta meg a sors! - vigyorogtam, majd egy óvatos hangt hallottam.
- Sziasztok, esetleg csatlakozhatnánk? - mondta lány, akit egy magas és erős mén követett. Miután Rhia bemutatta nekem testvérét (közben jót kucogtam szóhasználatán) , közben igyekeztem rájönni, van e esetleg közöttük különbség. De nem fedezett fel ilyet. Amikor nagyon koncentrál hullámos hajának egyik tincsét csavargatja, ahogy az őszi napfény rásütött hajára, narancssárgás bordóvá színezte amúgy, burgundi vörös hajvégét. Majd ebből kiindulva megcsodálta a két kány gyönyörű hajzuhatagát és szép bőrét, úgy néztek ki mint a királylányok.
- Örülök hogy megsimerhetlek - nyújtottam kezemet Rowan felé. Mindeközben, Glen fölkapta fejét és beleszimatolt a levegőbe. Majd kihúzva magát, nyakát begörbítette és rebegő orcimpákkal fejét a Fírnen felé tartotta. Nem láttam, agresszió jelét, így gondoltam, ha Fírnen sem reagál rosszul, nem lehet gond az egészből. |
Mosolyogva hallgatta Sierra jellemzését a lóról, akit alig csak pár perce ismert. Bár elég sok dolgot meg lehet tudni egy lóról, ha valaki elég figyelmes és Sierra olyannak tűnt, akinek már van tapasztalata lovakkal.
- Akkor Glen egy szépfiú - vonta le a következtetést változatlanul vidám hangulatban. Engedte, hogy Willow lehajtsa a fejét legelni, azért látta, hogy a kanca figyel Glenre is, de nem túlságosan reagált a hódításra, inkább csak tudomásul vette, hogy ott van. Eléggé örült neki, hogy Willow nem az a magamutogatós fajta, mert valószínűleg ez majd sok helyzetet megkönnyít nekik a kancacsábász mének közelében. A kanca nyugodtan állt neki legelni, Rhia pedig Sierra beszámolóját hallgatta az appaloosákról.
- Én nem értek a westernlovakhoz, de mikor megláttam Glent, az volt az első gondolatom, hogy biztosan nem mindennapi a színe - mosolyodott el, örült neki, hogy ez a feltevése helyesnek bizonyult. - Szerintem jó párost fogtok alkotni. Jól néztek ki együtt - mondta őszintén, hosszabban rajta tartva tekintetét a fekete hajú lány és a ritka mén párosán.
- Hát, ő Willow - paskolta meg a kanca oldalát finoman. - Ha jól emlékszem a boksza táblájáról, akkor holsteini, szóval ha ebből indulok ki, akkor igencsak jó rugók vannak a lábában, de ha ránézek, ugyanezt tudom elmondani. Elég érdeklődőnek tűnik és szerintem még nem igazán komolyodott meg, mert az első szó, ami eszembe jutott róla, ahogy először megláttam, amikor beléptünk az istállóba, hogy huncut. De azt kell mondjam, hogy elsőre is imádom - fejtette ki véleményét a sötétpej kancáról, aki nyugodtan legelészett mellette. Haladt a ló előtt, mikor arrébb lépett, de jóval lelassult a tempójuk így, hogy a lovak nekiláttak eszegetni, már ha éppen Glen is letett Willow meghódításáról.
Patakopogást hallott maga mögül, így hátranézett és erre Willow is felemelte a fejét és hátrafordult, de nem akarta kitépni a szárat a lány kezéből. Rhia megpillantotta húgát, mire mosoly kúszott ajkaira.
- Sziasztok, gyertek csak - üdvözölte, s mosolya szélesebbé vált, ahogy a testvére mögött feltűnt a sárga mén is. Elég tekintélyt parancsoló jelenség volt, Rhiát első pillantásra lenyűgözte. Az erős mén és törékeny alkatú húga a legteljesebb mértékben az ellentétek nemcsak vonzzák, hanem jól ki is egészítik egymást példáját képviselték.
- Sierra, ő Rowan, az ikertestvérem és az újdonsült lova - mutatta be a fekete hajú lánynak gyorsan a párost, a ló nevét csak azért hagyta ki, mert nem tudta. - Rowan, ők Sierra, a mellettem lévő szobában lakó lányzó és Glen, az appaloosa hódító - folytatta mosolyogva és így meg is voltak. Észrevette, hogy Willow nem tért vissza a legeléshez, érdeklődve fürkészte a kis csoportot. Rhia azon agyalt, vajon Glen és Ro lova nem fog-e feszülten reagálni egymás közelségére és azon gondolkodott, hova álljon a kancával úgy, hogy neki se essen baja, de a kedélyek is nyugodtak maradjanak. |
A találkozás a lóval, akivel az elkövetkezendő időszakban dolgozni fog, mindenképpen meghatározó élmény volt. Már az előtt is tudta, hogy így lesz, mielőtt megpillantotta volna. Fírnennek már a neve is különleges volt, úgyhogy biztos volt benne, hogy ő egy különleges paci. Nem érezte túl bensőségesnek a dolgot így, hogy ennyien voltak körülötte, de persze így is nagyon örült, hogy végre láthatják egymást, és ez után nem is . hagyta magára négylábú társát, Fírnen boxa mellől figyelte az események további alakulását. Megvárta, ameddig mindenki elmegy, szeretett volna egy kis időt egyedül tölteni a lóval. Mostanában talán méginkább szüksége volt néha az egyedüllétre, mint régen. - Szóval te vagy Fírnen. Szerintem izgalmas kalandok várnak ránk itt. Nekem páran azt mondják, őrültség volt ilyen hirtelen döntenem, és ideutaznom, de szeretném bebizonyítani nekik, hogy ez nem igaz. Segítesz nekem, ugye? - Beszélt a lóhoz, aki csak kérdőn, de barátságosan nézett rá. Úgy döntött, elsőnek ez is megteszi, ő sem tudta, egy első találkozáskor mit mondana erre a kérdésre. Arra gondolt, hogy azenekar tagjai közül ki lenne az, aki helyeselné tettét, és mindenképp drukkolna neki. Maga előtt látta arcukat, hallotta a hangjukat, hogy értetlenkednének, bíztatnák, vagy csak kíváncsiskodnának. Most, hogy egyedül volt, kicsit elengedhette magát, de ezeket a gondolatokat nem igazán bírta ki könnyek nélkül. Megpróbálta gyorsan összeszedni magát, tudta, hogy bármikor megtalálhatja őket bárki, és egyáltalán nem volt kedve így mutatkozni, magyarázkodni pedig végképp nem szeretett volna. Kis mérlegelés után úgy döntött, hogy kiviszi a lovat legelni, és egy ideig vele marad ott, talán mindkettőjüknek jót tenne egy közös séta addig, és a friss levegő, így el is indultak. Találomra választott útirányt, de azért arra figyelt, hogy merre mennek, hogy visszataláljanak később. Ki tudja, lehet Fírnen is hazahozná, ha az ő tájékozódási képességei csődöt mondanának, de ezt nem most szerette volna letesztelni. Fírnen viszonylag nyugodtan lépdelt mellette egyenlre, bár ilyen rövid ismerettség után nem akart messzemenő következtetéseket levonni a ló jellemével kapcsolatban. Nemmessze ismerős alakot pillantott meg egy ismeretlen lány társaságában, és azt is látta, a lovaik is velük vannak. Mikor beérte őket, csak akkor szólította meg a lányokat hallkan, nem akart megieszteni senkit. - Sziasztok, esetleg csatlakozhatunk? - Kérdezte. |
Jellemzően ruganyos csődörös járással lépdelt Glen mögöttem, feje vállam vonalában. Néha be-be vetve egy táncos lépést, horgasztott nyakkal kísérve. Én csak kuncogtam magamban, micsoda bohóc. Hát folyton kelleti magát ez a fiú? méláztam magamban. Gondolat folyamomat Rhia hangja szakította ketté.
- Róla mit kell tudni? - kérdezte. Megálltam az erdő lábánál, a zöldes részen. Gondoltam amíg beszélgetünk ők addig ehetnek.
- Hát még nem sokat tudok, de megfigyelésem alapján, roppant nagy humorérzékkel bír és szerintem egy kicsit beképzlezt is...- sottogtam el neki a végét, hogy ne hallja meg Glen. Kicsit megpaskoltam a hátát, bár rám sem hederített, inkább Willow-al próbált incselkedni, möhögött neki és kaparta a földet.
- Appaloosa fajtájú, a színe igen különlegesnek számít szerintem, még nem láttam ilyen színben ezt a fajtát, leginjább pej, sárga, fekete színben fordulnak elő. Szeretem ezt a fajtát, hihetetlen jó ranch lovak, ahogy a Quater-ek is, bár míg ők marhaterelésben, az Glen-ék gyorsasági versenyágban jobbak. - összegeztem gondolataimat. Közben szemügyre véve a kancát, sugárzott róla a nemes elegancia, de még így is a kecsesség mögül, kilátszott a kedvessége és lágysága.
- És róla? Eme szépséges kisasszonyról? - mosolyogtam Rhia-ra. |
El sem tudta hinni, hogy idáig is eljutottak és tényleg találkozott a lóval, akivel dolgozni fog majd. Ráadásul a ló éppen itt sétál mögötte, bár igencsak figyelnie kellett, mert ahogy kiléptek az istállóból, Willow szívesen előrement volna. Magasra emelte a fejét, füleit éberen hegyezte és a környéket fürkészte Rhiannon mögül. A lány határozottan, de nem görcsösen fogta a szárat, de készen állt rá, hogy visszafogja a kancát, ha nagyo nmegindulna. Továbbra is Sierra és lova mögött haladt, miközben a birtok szélén húzódót erdős terület felé vették az irányt, ahol tudtak legeltetni és ahol sétálhattak is egy jót a lovakkal, ne mtúl messze a Hidden Hilltől.
- Róla mit kell tudn? - Érdeklődött kíváncsian Sierránál, az Appaloosa felől tudakozódva. Annyit sikerült megállapítania, hogy nayon mutatós és jól izmolt ló, akit bárhol fel lehetne ismerni különleges színéről és a mintázatáról is, legalábbis ő nem sok hasonló lovat látott még, mmint Sierra társa. Bár az is igaz, egyáltalán nem volt járatos a westernlovakkal kapcsolatban. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
