|
Témaindító hozzászólás
|
2018.09.16. 17:50 - |
El sem tudta hinni, hogy idáig is eljutottak és tényleg találkozott a lóval, akivel dolgozni fog majd. Ráadásul a ló éppen itt sétál mögötte, bár igencsak figyelnie kellett, mert ahogy kiléptek az istállóból, Willow szívesen előrement volna. Magasra emelte a fejét, füleit éberen hegyezte és a környéket fürkészte Rhiannon mögül. A lány határozottan, de nem görcsösen fogta a szárat, de készen állt rá, hogy visszafogja a kancát, ha nagyo nmegindulna. Továbbra is Sierra és lova mögött haladt, miközben a birtok szélén húzódót erdős terület felé vették az irányt, ahol tudtak legeltetni és ahol sétálhattak is egy jót a lovakkal, ne mtúl messze a Hidden Hilltől.
- Róla mit kell tudn? - Érdeklődött kíváncsian Sierránál, az Appaloosa felől tudakozódva. Annyit sikerült megállapítania, hogy nayon mutatós és jól izmolt ló, akit bárhol fel lehetne ismerni különleges színéről és a mintázatáról is, legalábbis ő nem sok hasonló lovat látott még, mmint Sierra társa. Bár az is igaz, egyáltalán nem volt járatos a westernlovakkal kapcsolatban. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Csendben sétált a többiek mellett. Kivülről úgy tűnhetett, kicsit magába fordult, de egyébként figyelte, miről folyik a beszélgetés körülötte. - Ne viccelj, nem nagy ügy ezt elmondani. Én is díjugratok. - Mondta, mikor a lovaglásról kezdtek el beszélgetni ismét. Ez után az evésre terelődött a szó, ő viszont tudta, hogy nem lesz éhes, hiszen mielőtt kimentek a lovakhoz, volt ideje ebédelni. - Én azt hiszem, most még nem fogok tudni enni. Ha nem bánjátok, lehet, hogy felmegyek majd még pakolászni kicsit, de ha esetleg este lenne valami közös program, szóltok légyszi? - Kérdezte. Nem akarta megkérdezni nővérét, hogy vele tart-e, nem szerette volna, ha Rhia úgy érzi, őt kell pesztrálnia, persze azért örült volna neki, ha tudnak kicsit kettesben lenni. |
| Sierra
- Én sem ettem sokat, szoval farkas éhes vagyok! - nevettem fel. Glen továbbra is játékosan tette a fejét. Gyagyás ló. Gondoltam magamban kuncogva.
- Én westernben lovagolok, Glen pedig egy Appaloosa, ő is westernben, úgy hiszem, de a fajtát ugratásra is használják egyes országokban - jellemeztem kis csapatunkat. Felpillantva a távolban már kirajzolódott a lovarda. Örültem hogy lassan visszaérünk, mert kissé hideg lett, vagy csak én fáztam, nem tudom. |
| Sierra
- Én sem ettem sokat, szoval farkas éhes vagyok! - nevettem fel. Glen továbbra is játékosan tette a fejét. Gyagyás ló. Gondoltam magamban kuncogva.
- Én westernben lovagolok, Glen pedig egy Appaloosa, ő is westernben, úgy hiszem, de a fajtát ugratásra is használják egyes országokban - jellemeztem kis csapatunkat. Felpillantva a távolban már kirajzolódott a lovarda. Örültem hogy lassan visszaérünk, mert kissé hideg lett, vagy csak én fáztam, nem tudom. |
 Ahogyan mindenki a visszindulás mellett szvazott bolintottam, ugy indulva el lassú léptekbe a többiek mellett sétálva, s Sierra kérdésére kaptam fel a fejem.
-Én benne, vagyok farkaséhes vagyok! Ma még csak pár űzliszeletet ettem, és egy jó kajálás sose rossz.-kuncogtam ábrándozva, ugy figyelve mosolyogva a szemem sarkából, ahogyan udvaroltaka a lovacskámnak, ki játékosan bökött vssza a fejével. Látszott rajta, hogy élvezi az udvarlást, de nem is vette komolyan, amolyan hóbortos mutatványozásnak csupán. Így nevettem magamban jót a dolgon, majd meghallva Rhia kérdését fordítottam felé a feje, ugy mosolyodva el.
-Tereplovaglás, az a hozzám leginkább illő. Hiába próbálkoztam más műfajokkal is, egyikben sem leltem nagy örömöt, jobban szeretek felfedezni, a természetet járni.-moslyogtam kedvesen, mire Ophile is látszólag egyetértően rázta meg a fejét.
-Ahogy emlékszem a kisasszonyt se igen lehet hosszú időre a karám falai közé zárni, így szerintem remek terepcsapatot fogunk alkotni. Eléggé kíváncsi természetnek tűnik.-kuncogtam megsimogatva a fejét, ugy pillantva Rowanre, akinészrevette, fürkészi akörnyezetett, ugy mosolygott a lóra is.
-És nektek...ti milyen ágban lovagoltok? Gondolom egymást közt már megvitattátok, bocs, hogy ha el kell ismételni.-vigyorogtam zavartan, de érdeklődően. Az időzítésem mesteri volt...ehh. |
Csak halványan Mélisse-re mosolygott jelezve, hogy nincs semmi gond. Örült, hogy bővült a társaságuk, eddig nagyjából úgy gondolta, mindenkivel találkozott, akik velük együtt költöztek be. Örült, hogy a csapat többségét sikerült már többé-kevésbé megismernie.
Elindultak hát visszafelé, próbált mindenre figyelni, miközben haladtak. Willow nyugodtan baktatott mellette.
- Mélisse, te milyen ágban lovagolsz? - Érdeklődött, mert ezt már a többiekkel megbeszélték. Elsőre westernre tippelt volna Ophile-t elnézve, de nem akart korán következtetéseket levonni. Ezért látta sokkal jobbnak, ha megkérdezi a lányt és egyébként is kíváncsi volt rá. Igazából jó kedve volt azt leszámítva, hogy húga miatta ggódott, ettől pedig nem tudott szabadulni az agya hátsó zugában, de amúgy feldobta, hogy a többiekkel lehet. |
Az újonnan érkezett lány is elég szimpatikus volt neki, és azon gondolkodott, hogy eddig nem találkozott itt senki olyannal, akivel úgy gondolta, ne lehetne kijönni. Mikor a lány szabadkozni kezdett, hogy rossz pillanatban érkezhetett, ő csak megrázta a fejét, mivel Sierra már mondott rá valamit, ő pedig nem akarta megismételni ugyanazt. Részéről még jól is jött ki, hogy a lány akkor ért oda hozzájuk, így legalább nem volt ideje túl sokáig agyalni a saját problémáján. Úgy tűnt, mindenki beleegyezett, hogy elinduljanak haza, így így is tettek, és ő is beállt Fírnennel a sorba. Határozottan fogta a lovat, és a környezetre is figyelt mostmár, mert tudta, egy ijedős lóval van dolga, persze nem bánta különösebben, hogy így alakult. A távolban már látni lehetett a lovardát, úgy tűnt, nemsoká odaérnek. |
- Jaaj semmi gond, nem nem dehogy! - mosolyodtam el.
- Persze mi most indulunk visszafelé, örülnénk ha csatlakoznál! - kacsintottam rá, majd miutőán mindannyian csináltunk egy hátra arcot, vissza indultunk. Hmm kopog a szemem.
- Esetleg, ha visszaértünk nem éhes valaki? Mert keríthetnénk valami kaját! - lelkesedtem fel, Glen továbbra is próbálta magára felvonni Ophil figyelmét, játékosan megbökte orrával és csavargatta a nyakát. Biztos jobban ismerik egymást. Kuncogtam magamban. |
Mikor a többiek rámnéztek mértem csak őket, és lovaikatjobban végig, s ahogyan jobban végigmértem az arcukat láttam, valószínűleg nem a legjobb időpontba toppantam be. Talán megzavartam valami igencsak deep beszélgetést? Oh jaja... Így hallgattam végig kedves mosolyal, ahogyan bemutatkoztak, és bemutatták a lovaikat, úgy simogattam meg én is Willow orrát, mikor ismerkedni kezdett Ophilelal, aki azonnal kapott a lehetőségen úgy böktem meg fejével barátságosan a társát, majd dobbantott játékosan párat Glen möhögésére.
-Ne haragudjatok,ha rosszor érkeztem, vagy megzavartam valamit.-nyögtem fel kínos mosolyal, bocsánatkérően, hiszen...ha jól láttam Sierra szemei mintha nemrég könnyesek lettek volna.
-De örülök,hogy megismerhetlek titeket...ha visszafelé indulnátok benne vagyok, úgyis csak egy kis ismerkedős, szétnézős sétára indultunk ki.-mosolyogtam végül kedvesen, még kissé bocsánatkérően, úgy pasoklva meg finoman, szeretettel Ophilet. |
Testvére bocsánatkérésére halványan elmosolyodott, de úgy érezte, nem sikerült túl őszintére a mosoly. Már kicsit kezdte idegesíteni, hogy nem tudja, mi bántja Rowant és nem sok olyan dolog volt, amit ne beszéltek volna meg még melegében. Persze nem szeretett volna erőltetni semmit, így pontosan tudta, a legjobb stratégia az, ha szépen megvárja, míg lesz alkalmuk beszélni arról a bizonyos dologról. Bár elég jól ismerte már Ro reakcióit, így úgy érezte, van oka aggódni és ez semmi jót nem jelentett.
- Rendben - bólintott, megfordította Willow-t, aki halkan felnyihogott, mikor meglátta a másik lovat közeledni. Rhia megjegyezte magában, hogy nagyon tetszik neki a kanca színe és a lánnyal is nagyon összeillettek, aki vele volt.
- Sziasztok, nem maradtatok le sokról - nyugtatta őket mosolyogva. - Épp visszafelé indulunk, de gyertek csak - tette hozzá, aztán miután a többiek is bemutatkoztak Mélisse-nek, ő is kezet fogott vele. - Rhiannon, ő pedig Willow - pillantott hátra a sötétpej kancára, aki előredugta a fejét mellé, hogy összeszagolhasson Ophile-lel. - Nagyon szép vagy - simította meg Ophile orrát, közben a fajtáját próbálta megtippelni, de úgy gondolta, ő is valami első sorban westernben kedvelt ló lehet. - Mehetünk? - Érdeklődött a többiektől, aztán ha mindenki beleegyezett, akkor el is indultak. |
Talán érthető, hogy ez után a beszélgetés után megváltozott a hangulata, pedig már épp kezdte túltenni magát az istállós jeleneten, mikor kiborult Fírnennek. Bár az utóbbi napokban hozzászokott ehhez a hullámvasúthoz, remélte, itt mindig lesz valami, ami majd eltereli a gondolatait a történtekről. Persze nem hibáztatta Sierrát azért, hogy megint a baleseten gondolkodott, a lány végülis nem tehetett semmiről. Sőt, neki is megvolt a maga baja, úgyhogy őt tényleg nem lehetett okolni semmiért. - Bocsi. - Nézett aztán Rhiáék felé, mikor észrevette, hogy a lány lovát is megzavarta Fírnen kis közjátéka. - Fírnen egy kivételesen bátor fiatalember, de azért azt mégsem várhatjuk el tőle, hogy minden teketória nélkül nézzen szembe olyan ijesztő dolgokkal, mint az alacsonyan, és közel repülő madarak. - Húzta mosolyra a száját, és remélte, ezzel a megjegyzéssel nővérét is meg tudja nyugtatni kicsit, ugyanis tisztában volt vele, hogy Rhiannon továbbra is figyel rá. - De, lassan szerintem is megfordulhatnánk. - Értett egyet aztán nővérével, majd a következő pillanatban már ő is az újonnan érkezettre figyelt. - Rowan vagyok, ő pedig fírnen. - Mutatta be magukat ő is, miután üdvözölte a párost. |
- Köszönöm - nézetem fel a lányokra, úgy éreztem nekik megnyílthatok, mintha talán őt át tudják érezni a fájdalmamat.
- -Hé, halihó!-szólalt meg mögöttünk egy élénk hang.
-Sziasztok! Bocsi a zavarásért, csak nemrég érkeztem. Kicsit elkalandoztam útközben, így lekéstem azelső megbeszélést, nembaj ha most csatlakozok hozzátok? Méliss vagyok.- mondta a lány, látszott zavarban van.
-Ohh igen, és a kisasszony pedig Ophile.-mutatta be lovát.
- Sziasztok! - köszörültem meg a torkom és feléjük léptem Glennel, fogtam kezet Mélissel. Glen szexy möhögéssel köszöntötte a kancát.
- Sierra vagyok és a csábos csődör itt, Glen - kuncogtam közben megpaskolva a nyakát. |
Kivezetve a lovat cirogattam meg, úgy lélegeztem mélyet. Akkor merre induljunk? Igazából nem volt olyan labirintusos a hely, s láttam a mellette elterülő kis erdőt. Az barátsgosnak tűnik egy kis sétához.
-Nos mit szólsz? Egy kis erdei sét? Ugyis kikell ismernünk a terepet.-kuncogtam kedvesen emgsikogatva Opjile fejét mire prüszkölve mintha bólintott volna ugy mosolyodva el indultam meg, szokásos lépteimmel. Sokan azt mondjaák, olyan mintha futnék, pedig szerintem tök nyugalmas....bár tény, hogy sokszor lehagyok másokat. Bár ahogyan láttam a anca nem zavartatta magát, ugyanolyan tempós léptekkel jött kissé mögöttem, néha előre dugva a fejét mellém. Úgy tűnik élvezi a sétát, és nekem is jót tett. Igy lépdeltünk az erdőben, a kellemes esőutáni hangulatba, mikor hallottam néhány madarat felszállni. Ugy forditotta arra Ophile is a fejét, majd indultmeg, igy kuncogva fel.
-Látom te is keresed a bajt....de igazad van, nézzük megmi lehet arra.-kuncogtam ugy sétálva ismét mellette laza léptekkel, fél kezemmel vezetve, másikat zsebredugva dudoltam még mindig azt az idétlen dalt, mikor hallkan beszéd hangjaira lettem figyelmes, s láttam a kancám is megmozditja a fülét.
-Hmm van itt valaki. Jó volt a megérzésed.-mosolyogtam rá, ugy szaporázva meg kissé a lépteinket, mikor megláttam az ösvényen kkirajzolodni a ahat alapkot.
-Hé, halihó!-köszntem oda nekik, ahogyan beértük őket, ugy torpanva meg.
-Sziasztok! Bocsi a zavarásért, csak nemrég érkeztem. Kicsit elkalandoztam útközben, így lekéstem azelső megbeszélést, nembaj ha most csatlakozok hozzátok? Méliss vagyok.-vakartam meg idétlen, kissé kinos, de kedves mosolyal a tarkom, mire éreztem egy finom lökést a vállamon, úgy dugta oda a szépségem a fejét, mire felkuncogtam.
-Ohh igen, és a kisasszony pedig Ophile.-mutattam be őt is a fejét megcirogatva. |
Sierra egy kicsit furcsa arcot vágott, amit nem tudott hirtelen hová tenni, már pont megkérdezte volna, belenyúlt-e valami rossz témába, de aztán a lány beszélni kezdett. Kicsit akadozva, szűkszavúan, de jöttek a szavak, így figyelt rá, miközben haladtak tovább. Nem tudta levakarni az arcáról a döbbenetet, amikor Sierra a bátyja haláláról beszélt, mert őszintén nem számított rá, hogy ilyen vizekre eveznek majd.
- Részvétem - jegyezte meg halkan, bocsánatkérő pillantást vetve Sierrára. Nem akarta megismételni testvére szavait, úgy érezte, felesleges lenne, ettől függetlenül legalább ugyanennyire sajnálta. Nem tudta, mit is mondhatna erre, de esemény akadt ezután is, mivel Rowan lova megijedt. Nem látta, mi ijeszthette meg a mént, csak Willow-t tartotta, aki erre szintén felkapta a fejét. A kanca egy orkantástól eltekintve nem reagálta le bővebben a történteket, de Rhia szabad kezével megsimogatta az orrát jelezve, hogy minden rendben.
- Meddig menjünk? Nehogy eltévedjünk - kérdezte, mert látta, hogy előttük elágazik az út és nem igazán szeretett volna már rögtön az első napon elveszni. Jó 20 perce már biztos jönnek így is. |
Úgy tűnt, nem zavarta a lányt, hogy felvetette, ezt talán nem rögtön az első este kéne megejteni, de annak azért örült, hogy nővére is támogatja az ötleteket, valamelyik nap ő is szívesen résztvett volna ilyesmiben. Ez után Rhia is kérdezősködni kezdett a lány múltjáról, így egy pillanatra összenézett vele, jó volt, hogy ugyanarra gondoltak megint. Arra viszont, ami ez után történt, egyáltalán nem számított. A lány beszámolója akadozva indult ugyan, de arra gondolt, talán nehezen mesél így spontán, de majd belejön ebbe is, ahogyan az ötletgyártásba. De ez után fordult a történet, és érthetővé vált, miért is kezdett bele ebbe Sierra ilyen nehezen. Tudta, hogy nem lehet könnyű most a lánynak, és méllyen együttérzett vele, mégsem tudta most elmesélni, mennyire. Talán azért, mert az ő gyászélménye elég friss volt még, de el sem tudta képzelni, milyen lesz majd később, egyenlőre napról napra élt együtt ezzel az érzéssel. Azt viszont tudta, mekkora dolog a bizalom, és az, hogy a lány ezt megosztotta velük ilyen rövid ismerettség után. Nagyot nyelt, de még így sem tudott megszólalni pár percig. - Én... - Kezdte, de félő volt, hogy elcsuklik a hangja. - Nagyon sajnálom. Nem akartam belenyúlni ebbe, nem gondoltam, hogy ilyesmit érinthetek. - Szabadkozott. - Őszinte részvétem. Bár tudom, hogy nincsenek megfelelő szavak ilyenkor. - Tette még hozzá hallkan. Ez után viszont férrekapta a fejét, mikor Fírnen ugrott mellette egyet, és pár pillanatig nem is tudta, mi is történt, de szerencsére ösztönösen reagált, és határozottan fogta a lovat. Csak pár másodperc múlva rakta össze a képet, hogy a mén a mellettük felszálló madártól ijedhetett meg. |
Igyekeztem visszavenni a pörégsemből, hogy ne rohanjam le a lányokat.
- Hmm igazad van! – helyeseltem, végülis lehet mindenki fáradt a mai nap után.
- És neked van testvéred? – kérdezte Rowan majd Rhia is. Olyan erővel mart a szívébe a gyász, talán még levegőt is alig mert venni.
- Hawthorneban éltünk Anya, Apa és én majd átköltöztünk ide, a közelbe. Volt, vagyis van. Bátyám. Drake – a nevét talán csak suttogtam, nem tudom, torkomban elkezdett gombóc nőni. Nagy levegőt vettem és folytattam.
- 2017.augusztus 29.-én a Vasúti tűznek elnevezett erdőtűzben vesztette életét – szorult el a torkom, még mindig nehezen tudtam kimondani Drake-el történt dolgokat. Reszelős vettem a levegőt, arcomat lefelé tartva, ne lássák a szememben összegyűlt könnycseppeket. Glen megérezhetett valamit az egészből, mert mintha védelmezni akarna, meleg és erős testével hozzám simult, puha orrával vígasztalón megbökdösött.
- Kösz pajti - remegett meg a szám széle, mosolyt próbáltam erőltetni arcomra. |
- Azt hiszem, az lesz a legjobb taktika - bólintott Sierra végszavára. Ő kívülállóként persze nem láthatott bele ebbe, de úgy érezte, a lány teljesen jól összefoglalta, mivel lehet a legjobban megkülönböztetni őket. Ha eléggé figyel az ember. Elmosolyodott, Sierra lelkesedését látva ő is el tudta hinni, hogy minden rendben lesz. Előttük ment húga és Fírnen, őket Sierráék követték. Úgy tűnt, Willow teljesen meg van elégedve azzal, hogy innen mindenkit jól lát és vidáman baktatott Rhia mellett, még legelni sem hajolt le.
- Megkérdezhetjük a többieket, nekem az istállós ötlet különösen tetszik - bólintott. - Legalább kicsit megismerhetnénk egymást, ki honnan jött, mik a tervei. ilyesmi - folytatta. Úgy gondolta, ez mindenkinek jó csapatépítés lenne így rögtön az elején és szerette az ilyen programokat. - Amúgy az előbbi kérdésedre válaszolva mindketten ugratunk, gondolom ti westernben utaztok - nézett Sierrára, de ezt le merte volna fogadni a lány öltözködése alapján és Glen kinézetéből is, meg ez már köztük hamarabb szóba került.
- Tényleg, mesélj egy kicsit te is magadról - fordult Sierra felé mosolyogva, mikor Rowan feltett a másik lánynak egy kérdést. Most, hogy már az ikertéma meg a lovaglás szóba került, kíváncsi volt, Sierráról mit lehet tudni, eddig nagyon szimpatikus volt neki a lány. |
Pontosan tisztában volt Rhiannon figyelő tekintetével, aki mindigis anyja vesébelátó pillantására emlékeztette. Ez a két nő volt az életében, akik bármikor kiszagolták, ha valami nem volt rendben körülötte, vagy valami nagyon foglalkoztatta, esetleg elszomorította. Igaz, kamasz korában volt néhány titka anyja előtt, de nővére előtt sosem. - Igen, például arról. - Bólintott, sejtette, hogy Rhiának valami ilyesmi jut majd eszébe. Csak gondolatban tette hozzá, hogy valószínű, ilyen szituációba sem kerül többet testvére, hogy egy olyan zenekari próbáról kelljen valakivel beszélgetnie a nevében. - Szerintem is rajtunk múlik a nagy része. Gondolom, az edzők sem fogják minden lépésünket figyelni, és önállóbbak lehetünk. Legalábbis én ezt szűröm le abból, hogy csak tapasztalt lovasok jelentkezését várják. No, meg ma sem kötötték meg nagyon a kezünket, mit csináljunk a lovakkal. - Mondta el feltételezéseit ő is a rendszerről. - Hű, neked aztán vannak ötleteid. - Pillantott Sierra-ra, úgy tűnt, a lány tele van energiával és lelkesedéssel, ami persze nem volt baj. - Jó ötletnek tűnik, de várjuk meg, hogy alakulnak a dolgok, a többiek mit akarnak. Nem tudom, ki mennyire fáradt ki az utazásban, de ha ma nem is, akkor később mindkét programot megcsinálhatnánk, mindkettő jól hangzik. Szóval én benne lennék. - Mondta. Igyekezett óvatosan fogalmazni, és nem megbántani a lányt. Úgy érezte, ő este legszívesebben beszélne nővérével, aztán pedig ha Rhia hagyja, valószínűleg bezárkózna kicsit. De nem vett volna mérget rá, hogy akkor is így tesz majd, ha a többiek közös programot terveznek. Nem akart már az elején kimaradni ezekből. Úgy érezte, nem igazán tehetné meg ezt, ameddig nem illeszkedik be. - És neked van testvéred? - Kérdezte a lányt, hogy kicsit ő is meséljen magáról. |
| Sierra
- Hmm akkor majd igyekszem szemfüles lenni! - vigyorodtam el, majd felkértem Glen fejét és Rhia-ék után indultunk.
- Igazad van! Remélem jól összemelegedek Glennel! - pillantottam rá, de talán percekig bámulhattam, mert megcsodáltam szép formás fejét, erős ívelt nyakát. Robosztus testét csillogó szőrét tán még a nap is megirigyelhette. Erös lábait látva elképzeltem, hogy semmi nem állhat útjába, gyors lehet és terep biztos. Végigsimítottam nyakát és nem meglepő módon sejmes volt, mint a bársony.
- Te egy igazi sármőr vagy mi? - kuncogtam, és istenre esküszöm, mintha megrángatta volna a szemöldökét.
- Néha olyan mintha értenéd mit mondok - néztem rá összeszükített szemekkel. Természtesen nem reagált. Baktatott továbbra is mellettem. Egy gondolat vackolta be magát a fejembe.
- Lányok, mi lenne ha este összeűlne az egész csapat? Tarthatnánk tábortüzes valamit! Még elviselhető az este, nincs olyan hideg. Vagy uuuuu tarthatnánk pikniket az istállóban! Ilyen csendeset, mindenki elmondhatná melyik a lova és társai - villanyozódtam fel, Glen mintha jót mulatna, újfent ráncolt homlokkal pillantottam rá, mire ő lehajolt egy fűcsomóért.
- Héhé pajti, nem nem, séta közben nincs nasi! - húztam föl a fejét. És vártam mit szólnak a lányok az ötletemhez. |
Nem tudta elfolytani a mosolyát, ahogy meglátta Sierra arckifejezését, amikor arról érdeklődött, mégis hogyan tudják megkülönböztetni őket. Ha az emberek régebb óta ismerték őket, feltűntek bizonyos dolgok, mint például a hajuk nem egyforma hossza, vagy a minimális különbség a szemük színében, de egyébként nem igazán lehetett megkülönböztetni őket, még az öltözködési stílusuk is hasonló volt mindig is, pedig soha nem törekedtek erre, vagy a másik utánzására és hasonlükra.
- Igen, mondjuk a legutóbbi zenekari próbáról - bólintott ő is mosolyogva, mikor Rowan elkezdte taglalni a választ. Bár testvére élénk volt, Rhia úgy látta, valami mégsem stimmel, csak fél szemmel figyelte a húgát és úgy gondolta, Sierra észre sem vette, hogy összpontosít rá, Ro viszont biztosan. Remélte, minél előbb sort tudnak majd keríteni arra a bizonyos beszélgetésre.
- Persze, sétáljunk - bólintott. Megpróbálta magára vonni Willow figyelmét, aki erre fel is emelte a fejét, így, ha a többiek is elindultak, ők is követték őket. - Szerintem biztosan lesznek edzőink is, de gondolom az, hogy jó kapcsolatunk legyen a lovainkkal, első sorban a mi erőfeszítésünkön múlik - válaszolta. Közben ahogy Willow-ra nézett eszébe jutott, legalább a lovaikról könnyen megkülönböztetik majd őket, mert Fírnen és a kanca elég különbözőek voltak, szóval elgalább ezzel nem lesz majd gond. |
- Szia, nagylány. - Mosolyodott el, ahogy Willow ismerkedni kezdett vele. A lovak legtöbbször felvidították, megnevettették vagy lenyugtatták, épp amire szüksége volt. És bármit elmondhatott nekik, mert az biztos volt, hogy ők sosem fecsegik majd ki a titkait, nem mintha olyan sok lett volna belőlük, de ő szeretett elbeszélgetni velük mindenféléről. - Ó, hát, az attól függ. - Fordult Sierra felé, mikor meghallotta a lány kérdését, amit előtte már rengetegen feltettek nővérének és neki az évek során. - Akik közelebbről ismernek minket, nekik ez nem igazán okoz gondot. Aki pedig csak távolabbi ismerős... Hát, maradjunk annyiban, hogy bármelyikünk, bárhol, bárkivel és bármikor elbeszélget a másik helyett úgy, hogy az illető azt hiszi, a másikunkkal beszélget. Tökéjre fejleszthető adottság, ha az embernek nincs kedve magyarázni mondjuk egy villámtalálkozásnál, mikor például egy buszmegállóban futsz össze az ikertesód ismerősével. Én simán elmondom, hogy tök jól sikerült a legutóbbi versenyem, ami igazából Rhia versenye, ő pedig nagyszerűen beszámol a... Szóval bármiről, ami velem történt. - Akadt meg kicsit a beszámolója vége felé, mert először a koncertjei jutottak eszébe, de erről most nem igazán akart mesélni. Azért remélte, nem volt túl feltűnő. Lassan tovább sétáltak, ő pedig kezdte biztosra venni, hogy jó ötlet volt eljönni Fírnennel, és csatlakozni a lányokhoz. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
