|
Témaindító hozzászólás
|
2018.09.15. 09:42 - |
 Ahogy felébredt, igencsak délutánra járt már az idő. Túl nehéz volt az egész teste ahhoz, hogy felkeljen, inkább beletemette az arcát a párnájába és aludt tovább. Vagyis csak szeretett volna. A fáradtsága néhány kósza perc múlva el is tűnt. Kipillantott az ablakon. Kezdett tipikusan őszbe borulni az időjárás. Egy nagy sóhajtás kíséretében kitornázta magát az ágyból. Nyújtózott egy hatalmasat, minek végeredményeként bele is rúgta a lábát az ágykeret lábába. Biztos ami biztos alapon magára húzott egy pulóvert. Kicsit beletúrt a hajába, hátha ennyivel elrendezheti, hogy kevésbé legyen kócos. A kollégium lépcsőin lassan lépkedett le, hiszen még mindig húzta össze az álom a szemeit. Kinyitotta az épület ajtaját és még mielőtt kilépett volna a levegőre, egy óriási panaszos sóhaj kíséretében realizálta, hogy olyannyira őszies időket járunk már, hogy az úton kövér esőcseppek foltoznak. Felhúzta a fejére a pulóver kapucniját és futólépésben megindult az istálló felé. Szerencséjére még nem kezdett rá az esőzés úgy igazán. Biztos behordták már a lovakat is. És valóban. Amint feltárta az istálló ajtaját, a nyugodt szénaropogtatás kellemes hangja kezdte el simogatni füleit. De valójában miért is jött ide? Az egy dolog, hogy Akel mindenkit arra kért, hogy délután itt találkozzanak, de... Ő még nem állt erre készen. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Elmosolyodott, Sierra lelkesedése ragadós volt és Rhiával is feledtette az idegességét. Sierra elment a lováért, ő pedig vidáman gondolt arra, most megismerheti majd Sierra társát és röviden ők is egymást.
- Mit szólnál egy kis sétához, meg legeléshez? - Simogatta meg Willow orrát, aki halkat horkantott. Úgy tűnt, nem untatják a lány szavai, vagyis inkább az, hogy vele foglalkozik. Kinyitotta a boksz ajtaját és nagy levegőt véve lépett be a lóhoz, aki izgatottan kezdett mocorogni. - Jól van, látom, fel vagy pörögve - mosolyodott el halványan, de annak örült, hogy a kanca inkább izgatottan, mint idegesen reagált a közelségére. Az már sokkal nehezebb műveletnek bizonyult, hogy a kötőféket felrakja a fejére, mert Willow mindig odébb lépett, de ez inkább tűnt valamiféle játéknak, mint szándékolt engedetlenségnek.
- Nagyon élvezed, ugye? - Szólt hozzá kedvesen, inkább mulattatta a dolog, mintsem idegesítette, de a ló felé kedves, de határozott magatartást mutatott. végül csak sikerült felraknia a kötőféket, majd gyors mozdulattal rácsatolni a vezetőszárat is.
- Mehetünk? - Kérdezte, de Willow meg is lódult volna kifelé, ha nincs résen és nem tartja meg ösztönösen, amikor a kanca nekilendült. Ügyelve arra, hogy a ló ne vághasson elé, kilépett a bokszból, aztán becsukta az ajtót. Hagyta Sierráékat elhaladni, közben megcsodálta füstös színű Willow-nál kisebb termetű, de nagyon is elegáns appaloosa mént. Mikor Akel sok szerencsét kívánt nekik, halványan a férfire mosolygott és ebben a köszönet mellett benne volt a hála is, hogy lehetővé tette, hogy találkozhasson a társával. Elindult Willow-val a kijárat felé, hogy első közös sétájukra indulhassanak.
//Rhia és Sierra el, folyt. köv: Kaniksu erdő// |
| Sierra
- Ez jó ötlet! - vigyorogtam rá, majd visszasiettem Glenhez.
- Van kedved kicsit kimenni? - néztem rá érdeklődve, mire ő mintha megérteni mit mondok, hátra nézett a box ablaka felé.
- Már nem esik, mivan félsz hogy elázik a sörényed? - kuncogtam rá. Tettett sértődöttséggel felém fordult, majd megemelte fejét, állat felszegve. Majd látni véltem egy sunyi kis csillanást a szemében. Odajött és rámprüszkölt.
- Aaaa de kis szemet vagy! - nevetve töröltem magamról a lótaknyot. Levettem a box oldalán függő narancssárga madzag kötőféket, majd beléptem hozzá. Fülét rögtön kekeckedő tartásból, bizalmatlan pózba vágta.
- Hé semmi baj, nem akarok rosszat, kimegyünk legelészel egyet! - mosolyogtam rá, bár nem vettem el a pillanat élét ezzel, ahogy éreztem. Továbbra is kissé idegesnek tűnt.
- Meg kell hogy csodáljalak a természetben, ritkán látok olyen pompás lovat! Sőt talán még sosem láttam! - beszéd közben, szépen lassan feltettem rá a kötőféket, természetesen szemforgatva. Simogatni kezdtem a nyakát, éreztem egyre lazább.
- Mehetünk? - kérdeztem tőle halkan. Ő csak fújtatott egyet, gondoltam ez beleegyezés. Szépen kisétáltunk a boxból, el a kijárat felé. Tudtam, bár még nem ismerjük egymást, ki fogunk jönni egymással. Lehet hosszú és rögös út vezet addig mire társakká válunk, de megéri. |
Willow bokszánál ácsorogva nézte végig, ahogy mindenkinek bemutatja Akel a lovát. Külön odafigyelt, mikor húgát hívta a férfi, de Rowan lovának boksza túl messze volt tőlük, így nem látta a lovat, de gondolta, majd úgyis megbeszélik még, lesz rá bőven idejük.
Nem sokkal később Sierra lépett oda hozzá, ő pedig érdeklődve pillantott rá. Valami hasonlóra gondolt ő is, bár felvetődött benne, nem túl korai-e a dolog, de végül is abból még tényleg semmi gond nem lehet, ha vezetőszáron kiviszik őket. Akelre nézett, aki a közelben volt és biztos, hogy hallotta a kis párbeszédet, helyeslő mosolyából ítélve pedig egyáltalán nem ellenezte a dolgot.
- Mit szólnál, ha ide az erdőszélre kivinnénk őket? Legalább mi is körülnézünk és velük is tudunk tölteni egy kis időt - fordult Sierrához beleegyezőleg. Közben a boksz feletti kampón megpillantotta a vezetőszárat, amit leakasztott onnan, aztán visszalépett Willow-hoz, hogy rácsatolja a kötőfékére. |
| Sierra
- Mindjárt visszajövök! - ígertem Glennek majd odasétáltam Rhia-hoz, aki eppen a pej kanca fejét simogatta.
- Most hogy így minden elrendeződött, van kedved kivinni őket legelni? Elállt az eső is végre, mintha tisztulna kissé az idő - daráltam le egy szusszal a mondatot. Közben sűrűn Glen felé pillantva, aki éppen a fejét vakarta a boxajtóval. |
Itt az egész nem ért véget. Akel sorjában hívta a jelenlévőket és vezette oda őket leendő társuk lakhelyéhez. Gi, aki mindvégig próbált kimaradni a tömegből, maradt a legvégére. Akel végezetül Avára pillantott. A lány csak szomorúan megrázta a fejét. Visszapakolta a sámlit a helyére. Nem, ő erre nem volt képes. Végigpillantott a többieken, ahogyan lovaikkal próbálnak összebarátkozni. Érezte, hogy könnyek kezdik ellepni szemeit, amit bele is törölt pulóvere ujjába. Inkább a fejére húzta a kapucnit és futólépésben visszaindult a szobájába, itt tovább nem maradhat. |
| Sierra
- Sierra - szólt Akel otthonos hangján. Rögtön oda is kaptam a fejem, szorgos léptekkel a nyomába is eredtem, mondhatni árnyékként suhantam utána.
- Köszönöm - majd elvettem a répát. Még be sem mertem nézni a boxba, valahogy elment a bátorságom. Olyan nagy volt bennem az izgalom, már szinte pánikkal fogott fel. Bárcsak itt lenne Drake, ő mindig kihízott az ilyen helyzetekből. Szorította meg szívemet a gyász. Majd egyszercsak valaki kikapta a kezemből a répát. A pánikomból felócsúdva megpördültem, már szóra nyitottam volna a szám, de elakadt a lélegzetem is. Pedig nálam ez nem sűrűn fordul elő. Rózsaszín orra alatt ott fityegett a zsákmány. Gyönyörű barna, enyhén talán borostyán színű szemében, csínytalanság tükröződött. Nagynehezen elemeltem tekintetem fejéről és jobban szemügyre vettem. Bár csak egy pillantás erejéig. Erős, izmos testét szürkés barna, füstös színű szőr fedte. Fara enyhén pöttyözött fehér alapon barna foltokkal. Eszre vehette hogy vizslatom, mert a szájában fél répával kihúzta magát, igyekezett nemesnek, erősnek és talán felsőbbrendűnek tűnni. Megemelt szemöldökkel ránéztem, majd kitört belölem a nevetés. A stresszt, pánikot és feszültséget mintha kiszippantották volna belőlem, beömlött a vidámság és a fény, amit oly szeretek. Láttam pofáján, hogy ez volt a célja, büszke is volt magára.
- Köszönöm - suttogtam neki, mindent megmagyarázó tekintettel. |
Ava pillantása Sierra-ra esett. A lány olyan szaporán vette a levegőt, hogy azt hitte, mindjárt behiperventillál, aztán még éleszthetik is újra. Nem érzett késztetést, hogy megnyugtassa, inkább maradt nyugton a kis sámliján, ott legalább mindenki békénhagyta, észre sem vette senki. Akel visszatért a kisebb tömegbe, magára hagyva Rhiannon-t újdonsült társával.
-Sierra-hallatszott a férfi mély, mégis lágy hangja. Elindult az istálló másik végébe. Közeledésére ismét kikandikált egy lófej.
-Bemutatom Glen-t-átnyújtott egy répát a lánynak, hogy lekenyerezhesse a lovat. |
| Sierra
Kíváncsi tekintettel néztem ahogy barátom Rhia, mert már úgy érzem az, elindult Akel invitálására a pej kanca felé. Majd úgy éreztem, ez a pillanat csak kettőjüké, így elkaptam a tekintetem. Éreztem magamban a türelmetlenséget, a vágyat, hogy megismerjem a lovat aki tásammá válik ezen a hosszú úton. Azzal nyugtatgattam a bennem dúló már már szikrázó elektromosságként érződő izgalmat, hogy mélyeket szippantottam a meleg istallo levegőjéből. Érződött a széna, szalma és ló illat, ez mindig megnyugtat kissé.
Majd valamiért a vállam fölött hátra pillantva egy kapucnis srácot pillantottam meg. Furcsának találtam ahogy komoran elvonulva támasztja a falat, hogy az ki ne dőljön talán. Érdekes érzéssel töltött el, így mint egy totál zakkant liba, hátra - hátra pillantgattam. Közben az agyam másik szeglete sikoltozott. Akel engem, engem, engem szólíts! az agyamban élő kicsi én szaporán ugrált mint egy bolha. Lestem jobbra balra, vajon melyik boxban lakhat? Kanca lesz? Vagy mén? Netalán herélt? Biztos cuki, nyogodt, visszahúzódó lesz. Vajon a többiek is ugyan ennyire izgatottak mint én? Cikáztak gondolataim, közben mindenkin megállapodott pár pillanatra a tekintetem. |
Érdeklődve nézett végig a kis csapaton és Akelen és próbálta rendszerezni a gondolatait, miszerint az elkövetkezendő valószínűleg években ők lesznek a társasága és ahogy erre gondolt, jó érzés töltötte el. Úgy érezte, meg tudná szokni ezt a helyet, a körülötte lévő embereket és minden mást itt. Persze ennek fontos része volt az is, milyen lovat fog majd kapni, de nem aggódott afelől, hogy ezzel lenne gond.
Figyelte, ahogy Ava kihoz egy sámlit egy másik helyiségből, amit a nyergesnek tippelt, aztán kicsit távolabb tőlük letelepszik rá. Aztán Akel elvonta a figyelmét, aki ezúttal neki szólt. A férfire pillantott, aztán követte, amikor elindult. A testtartása feszültebbé vált és biztos volt benne, hogy a szívverése is felgyorsult egy kissé. Legnagyobb meglepetésére annál a kancánál álltak meg, aki már őket vizslatta egy ideje. Rhia a sötétpejről ismét a férfi arcára pillantott. A következő mondattól elég szürreálisan érezte magát, mert akárhogy is törte a fejét, nem tudott rájönni, Akel milyen logikával szólíthatta a lova nevén, vagy ez hogy jött össze neki, de próbált nem túl fura képet vágni a dologhoz, túllépni a dolgon. Az arcán megjelenő hálás mosoly már szívből jövő volt.
- Ha már ennyire egy lapon emlegettek minket, akkor biztos, hogy jól megleszünk, ugye? - Nézett ismét a lóra, előrenyújtva kezét, hogy a ló megszagolhassa. A kanca nem várt sokat, míg közelebb lépett, kíváncsian hegyezte a füleit és kifejező tekintetét a lányra függesztette. Rhia körbepillantott, valahogy furcsán érezte magát attól, hogy valószínűleg a társaság többsége őket figyelte, de ennek ellenére mindenféle megerőltetés nélkül képes volt mosolyogni. Pillantása ismét Willow-ra vándorolt, most tüzetesebben is felmérve a lovat, ahogy innen látta. A fején lévő megnyúlt csillag könnyen felismerhetővé tette, ez már első pillantásra feltűnt neki. Körülbelül egymagasnak saccolta a kancát önmagával, ami a marját illette, ami azt jelenti, hogy talán idővel a felszállás sem lesz majd különösebb művészet és kantározáskor sem kell az égig nyújtóznia. A ló a maga nemében elegáns látványt nyújtott és Rhiának nem okozott nehézséget elképzelni őt az ugrópályán sem. Kicsit oldalra lépett, így már inkább a ló feje mellett állt, mint vele szemben úgy, hogy jól rálásson a csapatra. Willow sem húzódott vissza a bokszba, úgy tűnt, ahhoz túlságosan is érdekli, mi zajlik idekint. Akelre pillantott, kissé bizonytalanul, érdemes-e tudnia még valamit, vagy várnak-e tőle még valami mást. Valahogy úgy érezte, jól együtt tudnak majd működni a kancával és helyre került benne az a bizonyos kérdéses dolog. Kíváncsi volt, a többiekkel is így történik-e és ki hogyan reagál majd arra, ha megtudja, milyen is a lova. Ő ne migazán tudta volna leírni az érzést és biztos volt benne, hogy még szoknia kell, de boldogan nézett elébe. |
Akel sorjában bemutatkozott az újonnan érkezőknek és kezet fogott velük. A család létszáma tehát gyarapodik. Ava kihátrált és nekidőlt a nyerges ajtajának. Sőt, kinyitotta az ajtót, belépett az istállóba bépített külön helységbe. Egyből orron csapta a bőr illata. Mennyire imádta ezt a kis kuckót mindig is. Tekintetével végigpásztázta a nyergek és kantárok sorait, majd a sarokba kicsit hosszasabban kémlelt. Odalépett, felkapta a sámlit, magával vitte a folyosóra és letelepedett kényelmesen, amíg a többiek és Akel a lovakat nézegetik.
-Rhiannon-szólította meg a férfi a lányt és intett neki, hogy kövesse. A kikandikáló pejhez lépett.
-Amikor Willow-nak hívtalak a parkolóban, az tulajdonképpen a lovad neve volt-paskolta meg finoman a sötétpej kanca nyakát. Ava kíváncsián fürkészte a lányt, vajon mit reagál és hogyan reagál. Önkéntelenül is megrohamozták az emlékek. |
 Szerencséjére Gi segített neki bepakolni a szobájába. Bele se mert gondolni, hogy mennyi időbe telt volna, ha egyedül kell megcsinálnia. Szóval szépen berendezkedett, kipakolta a táskáit, végülis elég gyorsan sikerült otthonossá varázsolnia a teljesen személytelen koliszobát. Elégedetten lehuppant az ágyára és körbejártatta a szemét a szobán, majd előkapta a gitárját és gyakorolgatni kezdett. Egy idő után véletlen rápillantott a telefonjára és azonnal ki is kerekedtek a szemei, késésben volt. Gyorsan leugrott az ágyról és felhúzta a kissé már elnyűtt, de még teljesen jól funkciónáló westerncsizmáját és felvette a kalapját is, mert jól láthatóan kinn esett az eső, de igazából ha nem esik, akkor is felvette volna, ez már szinte hozzá volt nőve a fejéhez. Levágtatott a lépcsőn és lépteit kicsit megszaporázva az istállók felé vette az irányt. Talán kicsit határozottabban robbant be az ajtón, mint tervezte. - Sziasztok. - intett a kisebb tömeg felé. Már a legtöbben ott voltak. Mind egy idősebb férfi felé voltak fordulva, úgyhogy ebből le tudta szűrni, ki is itt a főnök. Odasétált a többiekhez és várta, hogy akkor most mi is lesz, hogy is fog zajlani ez a ló kiosztás. Már igazán kíváncsi volt arra, hogy milyen lovat fog kapni. |
 A mellette lévő boxból egy morcos lófej bukkant elő, és a zaj forrása felé nézett. Gi kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, de a ló hátrahőkölt, és hátracsapta a füleit, így inkább békénhagyta. Visszafordult Akel felé, várva, hogy történjen valami. Az izgatottság egyre nőtt benne, ami még őt is meglepte. Nem hitte, hogy Jewel után még képes lesz arra, hogy izgatott legyen egy új lóval való találkozás miatt. Kicsit kényelmetlenül érezte magát egyedül, megszokta, hogy a társaság középpontjában állt, de nem tudta, kihez csapódhatna hozzá, így továbbra is a falat támasztotta. |
| Sierra
Lassan befutott mindenki. Felhangzottak nčhol nevek.
- Sierra Madyson vagyok! - perdültem körbe vidáman. Senkit nem vettem egyenlőre szemügyre, majd a lovazás után, hatha összeülünk. Vajon most mi következik? Morfondíroztam. Közben szívtam magamba a latványt, ami az istálló és a kíváncsi lovak nyújtottak. |
Ahogy belépett az istállóba, lovak vették körül, és lassan elárasztotta a semmivel össze nem keverhető ló és szénaillat. Ha valahol, itt tényleg otthonosan érezte magát, az istállók mindig nyugtatóan hatottak rá, ami most talán jól is fog jönni, hogy az izgalma csökkenjen kicsit. - Dehogy, semmi gon, örülök, hogy találkoztunk. Rowan McAdams vagyok. - Mosolygott akelre, majd az ajtó felé kapta a fejét, ugyanis úgy tűnt, nem csak ennyien lesznek most itt. Ahogy ez várható volt, mindenki szerette volna látni a lovát, így ennek megfelelően egyre többen érkeztek a helyre. Úgy gondolta, lassan meg is érkezhettek mindannyian, ugyanis elindultak, ő pedig a lovakat nézte, valyon melyikük lehet az, akivel boldogítani fogják majd egymást. |
Nem sokkal azután ,hogy ő megérkezett, Rowan is befutott, akit mosolyogva üdvözölt. Ritka volt, hogy ne szinte egyszerre érkezzenek helyekre, úgy tűnt ez még a Hidden Hill esetében is működött, akkor is, ha azt még nem is beszélték át pontosan, Ro hogy is került ide. Nem, mintha Rhia ne örült volna neki így is.
Figyelte, ahogy a lovardavezető bemutatkozik a húgának és jól az eszébe véste, hogy a férfit Akelnek hívják, mert ez eddig hiányzott a kirakósból. Nos, most már ezért az információért is megérte idejönnie.
Figyelmét az egyik bokszból kikandikáló lófej vonta el, mire halványan elmosolyodott, ahog az őket érdeklődő szemekkel vizslató lovat figyelte. Ahogy beljebb léptek, már rögtön hallotta a lovak neszezését, de a kukucskálás bizonyította, nem csak az itt lévők kíváncsiak az istálló lakóira, hanem ők is rájuk. Oldalra pillantott, mikor Sierra odahúzódott mellé és elmosolyodott a megjegyzésére.
- Szívesen máskor is - felelte, aztán amint tovább pörögtek az események, elnézett az ajtó felé, ahol Gi lépett be. A srác úgy tűnt, elfelejtette összehúznia a pulcsiját, amit most gyorsan pótolt, de szegény így is elázott egy kissé. Nos, a lényeg, hogy ő is befutott.
A színen nemsokára megjelent egy lány, akit még nem látott. Rögtön feltűntek neki vörös fürtjei és konstatálta, hogy legalább ne mcsak őket a tesójával áldotta meg ezzel a színnel az ég, nem, mintha baja lett volna ezzel. Egy kicsit meglepettnek tűnt az érkező, azt nem tudta, a hely, vagy a csapat miatt, vagy esetleg mindkettő, mindenesetre hamar összeszedte magát és bemutatkozott nekik.
- Rhiannon McAdams - biccentett halvány mosollyal Alis felé, viszonozva ezzel a bemutatkozását. Úgy tűnt, kezd lassan összejönni a sapat, aminek nagyon is örült .Végignézve a társaságon melegség öntötte el és a lovak megnyugtató közelségével együtt végre úgy érezte, jó helyre került és tényleg jól döntött. |
 Miután kipakoltam úgy döntöttem, hogy inkább nem indulok neki a vakvilágnak. Előbb megpróbálom kiismerni magam a birtokon, csak utána kezdek bóklászni a környéken. Így hát a kezemben egy papírral és egy tollal igyekeztem a kollégiumi szobámba vezető utat lerajzolni, vagy legalább valami apró vázlatokat készíteni, hogy megtaláljam. Miután sikeresen kijutottam a bejárathoz úgy dönttem, hogy körbejárom az udvart is. A zsebembe gyűrtem a papírt és a tollat, majd egy nagy épület felé vettem az irányt, ami kizárásos alapon az istálló lehetett. Beléptem és egy percre hátra is hőköltem. Jesszus. Egy barátságos kis kanca dugta ki az orrát az egyik állásból, mire mosolyogva megsimogattam az orrát. - Sziasztok. - köszöntem a társaságnak, miközben közelebb sétáltam. Próbáltam memorizálni mindent, a lovakat, a helyet, az emberek arcát, hogy később nevet is tudjak társítani hozzájuk. Sajnos LEonit még nem láttam köztük, de örültem volna, ha legalább egy ismerős arcot találok. - Alison vagyok, Alison Kolt. - intettem mosolyogva. Mondanám, hogy kellemesen éreztem magam az újonan befutott lány szerepében, de ez van. Előb butóbb jön még más is, akkor pedig már nem én leszek a szerep tulaja. Örömmel fogom átadni a megtiszteltetést a következő embernek, még akkor is, ha ez gonosz és igazából nem jár a kellemetlen bámuláson kívül mással. |
Segített Ravennek bepakolni a szobájába, miközben röviden elbeszélgettek, majd a szobája felé vette az irányt, és átöltözött. Magára vett egy fekete kapucnis pulcsit, a kapucnit a fejére húzta, majd szaporán lépkedve az istálló felé vette az irányt. Az eső így is csúnyán eláztatta a pólóját, mert elfelejtette összehúzni a pulcsi cipzárját. Belépett az istállóba, lehúzta a kapucnit, és körülnézett, ismét új arcokat látva.
- Sziasztok! - köszönt, hogy ne legyen bunkó, majd meglátta az ikreket. Egy pillanatig gondolkozott, hogy odaálljon-e Rhia mellé, de aztán rájött, hogy fogalma sincs, melyikük Rhia, szóval felhagyott a tervével, és picit hátrébb állt. Leplezett kíváncsisággal dőlt az istálló falának, és Akelt nézte. |
| Sierra
Kifújtam a levegőt, amit úgy éreztem már egy élethossznyi idő óta tartottam vissza. Örültem, hogy Akel lazán vette bénázásomat, egyre szimpatikusabb volt a hely és a ferfi egyaránt. A lánnyal, Avával még nem tudtam mit kezdeni. Később bemutatkozom neki rendesen! Majd mikor beljebb léptem az invitálásra. Oldalzó, elsunnyogó léptekkel Rhia mellé slisszoltam. Majd kicsit meglöktem őt a csípőmmel.
- El is felejettem megköszönni, hogy segítettél. Köszönöm! - suttogtam neki mosolyogva, majd fölfigyeltem egy édes kis orra, majd kíváncsi tekintetre ami az egyik box lakója volt. |
Akel egy kissé felhúzta szemöldökét Sierra reakciójára, majd a két lányhoz fordult.
-És az ikrek is megérkeztek-nekik is kezet nyújtott és a rövidebb hajú leányzóra pillantott.
-Akel vagyok, a lovarda vezetője. Sajnálom, hogy csak a nővéreddel tudtam találkozni, de halaszthatatlan dolgaim adódtak.
Ava megforgatta a szemét. Sürgős lábfelrakás az asztalra, vagy micsoda?
A cserepeken lehetett hallani, ahogyan az eső egyre jobban kopog. A férfi beljebb invitálta őket egy kicsit, hogy kevésbé érje őket a huzat.
A bokszok sorából egyszercsak egy sötétpej fej kacsintgatott kifelé. |
 Csak úgy repült az idő az új társaságban, az új helyen. Ezért is alakulhatott úgy, hogy végül abban maradtak, nem mennek el enni sehová, inkább a helyszínen néz mindenki valami élelem után. Így is elég sokat beszélgetett a többiekkel, ismerkedett. Még arra is volt ideje, hogy kicsit pakolásszon még a szobájában, és már el is jött az időpont, amikorra a találkozót beszélték meg az istállóknál. Egyszercsak azon kapta magát, hogy az istálló felé sétál, ahol megismerheti majd a lovat, akivel együtt fog dolgozni. Nagyon izgatottt, és kíváncsi volt, de igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Úgy tervezte, az istálló előtt várja majd meg a többieket, és valakivel együtt megy be, de mivel esett az eső, így úgy döntött, bemegy, és megnézi, mi újság odabenn. Belépve látta, hogy ott van már Rhia, Ava, és egy lány meg egy idősebb fiatalember, akiket még nem ismert. Mosolyogva lépett oda hozzájuk, és köszöntötte őket. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
