|
Témaindító hozzászólás
|
2018.08.31. 08:00 - |
 A fiú lazán nekitámaszkodott a hivalkodó, vörös sportkocsinak, amiből az előbb szállt ki. Kiszedte a fekete gumit a kontyából, hogy újrakösse azt, majd körülnézett. A sápadt napfény megcsillant a háta mögötti tó vizén, előtte pedig nem messze egy karám terült el. A karámban egy pej rabicano arab ácsorgott a karámfánál, teste megfeszült, fülei izgatottan mozogtak előre-hátra. Ahogy Gi rágyújtott egy szál cigire, a mén korzózni kezdett a karám szélénél, jól láthatóan azon dolgozva, hogy lenyűgözze a kancákat. Gi elmosolyodott, és beleszívott a cigijébe. |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Ahogy pillantásom találkozott a fiú kifejező, zöld tekintetével azt láttam, kicsit sikerült meglepne més arcvonásain is ez látszott, amiért egy kicsite lszégyelltem amgam, mert nem volt szándékos. Azért köszönt ő is, mire halványan elmosolyodtam s tekintetem a már körülötte sorakozó cuccokra tévedt, ékes bizonyítékaként annak, hogy már ő is elkezdett kipakolni a kocsijából, ennek ellenére, és legnagyobb meglepetésemre viszont hozzám lépett és neke ajánlotta fel a segítségét először ahelyett, hogy a saját cuccait kapta volna fel. Nagyon kedves volt tőle és már ezért is bunkóság lett volna visszautasítani.
- Köszönöm, igazán kedves tőled, természetesen megmutatom, merre találod a kollégiumot néztem rá továbbra is vidám hangulatban. Látszott az alkatán, hogy ő sem aprózza el a sportot, kissé borzas, fekete tincsei pedig jól kiegészítették a képet, elsőre nagyon szimpatikusnak tűnt, a segítsége pedig kellemes meglepetést okozott.
- Ne haragudj, igazá nnem szerettem volna szellemesdit játszani - kértem tőle bocsánatot kissé poénos formában remélve, hogy tényleg nem leptem vagy ijesztettem emg túlságosan. De így legalább nem kell körbejárnia az egész helyet, hogy megtalálja a koleszt. Ami azt illeti, én is még csak arról tudtam, hogy merre van. - Ha szeretnéd, utána szívesen segítek bevinni a te cuccaidat is, nehogy azoket egyedül kelljen becipelned, lelkiismeret-furdalásom is lenne ezek után - ajánlottam neki kedvesen, miközben a kollégium felé vettük az irányt. Azért nálam is maradt csomag, így én sem éreztem magam kellemetlenül.
- Rhiannon - feleltem a bemutatkozására, ami a nevét illeti, azt hiszem, illett rá. - Hosszú utad volt? - Érdeklődtem, hogy tovább follyon a beszélgetés, de igazából tényleg kíváncsi voltam rá. Talán így arra is fény derül, honnan is jött Noah. |
A kipakolás közben fel sem tűnt, hogy társaságom lett, tehát amíg meg nem szólított észre sem vettem őt. Felé fordultam és érdeklődve néztem rá, majd kis idővel leesett, hogy még csak meg sem szólaltam, vagy köszöntem neki vissza. Basszus…. Végignéztem a lányon, látszott, hogy ő is űzi már egy ideje a lovassportot, de azért nem ez volt az első, amit észrevettem. A vörös haja és a hozzá szinte tökéletesen illő kékeszöld szeme hamarabb megfogta az ember fiát, mintsem a karcsú ámde sportos alkata, ami nem csak a lovaglásról, hanem valamiféle más sportról, esetleg táncról árulkodott.
- Ő… hello. – motyogtam, majd a hajamba túrtam, miközben ő is nekiállt a csomagjait kiszedegetni, szóval odaléptem hozzá. –Segítek.- ejtettem meg egy mosolyt és megfogtam pár cuccát. – Nem hiszem, hogy a sajátjaim elfutnak, szóval, ha nem bánod, akkor szívesen viszem én a cuccaid, te meg megmutatod merre kell menni. Ja és bocs az előbbi miatt, csak kissé megleptél. – tettem hozzá a köszönésfélére értve. Elvégre nem voltam valami lelkes, na meg nem éppen ekképp szokás kezdeni a köszönést. Remélve, hogy beleegyezik a segítségembe vártam, hogy elinduljunk. Amúgy sem tudtam biztosan merre kell menni, szóval duplán jól jött, hogy éppen most tűnt fel. Keresgélhettem volna, egy kis ideig mire meglelem melyik a szállás.
-Noah vagyok. – mutatkoztam be végre, remélve ezzel megtudom az ő nevét is.
|
Givel való beszélgetésemet követően pont visszaértem a szobámba, amikor rájöttem, hogy volt még cuccom, amit kint hagytam a kocsiban. Felkaptam a kulcsot, aztán ismét kiléptem a szobából, bezártam az ajtót és kifelé indultam. Nem, mintha ellenemre lett volna a gyaloglás, mégis kissé ironikusan gondoltam rá, a napi kilométerem ezután biztosan meglesz. Meg a mai testedzésem is, hiszen jó pár csomagom volt, amiknek azért a súlya sem volt elhanyagolható. Nem arról volt szó, hogy felesleges cuccokat hoztam volna magammal, de azért volt mit elhoznom.
Ahogy a parkolóba értem feltűnt, hogy egyel több lett a kocsi és nem sokkal később ki is szúrtam a jármű mellett álldogáló srácot.
- Szia - köszöntem oda neki egy mosollyal, sejtettem, hogy most jött. Úgy tűnt, eléggé bepörög a beköltözés a lovardába, de én ezt nagyon izgalmasnak találtam és örültem, hogy még az elején megérkeztem és így lesz alkalmam a legtöbb ember megismerésére. Látszólag még ő is csak nézelődött, úgyhogy addig kinyitottam a kocsit és kivettem a még bent maradt cuccom, hogy majd azzal induljak vissza, így egyúttal esetleg őt is el tudom majd kísérni a kollégiumig. |
A gps-re néztem és azon imádkoztam, hogy ne tévesszem el az irányt. Ezekben nem teljesen lehet megbízni, szóval inkább térképpel kellett volna jönnöm, de vezetés közben kissé macerás lehet nyűglődni vele. Amint a kütyü jelzett lefordultam és hamarosan meg is láttam, amit kerestem. A Hidden Hill-t. Nem volt semmiféle különleges érzésem, maximum ideges lehettem volna, de ne volt jellemző rám. Ez is csak egy lovazós közösség, pont mint az előző ahova jártam. Megcsörrent a telefonom, és ahogy ránéztem anyám számát adta ki. Remek…. Majd visszahívom. Leparkoltam és kikászálódva a kocsiból körbenéztem. Mondhatni csendesebb volt, mint amire az emberfia számít, de szép is volt a maga nevében. A táj például igazán szép volt, biztosan remek terepeket lehet szervezni, ha az embernek kedve van hozzá. Elkezdtem kiszedegetni a cuccaim, azon törve a fejem, hogy mégis mire is számíthatok az itteni közösségtől. Az előző helyen elég jól kijöttem a többiekkel, de hát nem mindig lehet mindenkivel kijönni, ezt én is pontosan tudom. |
Rhiannon McAdams
Remélte, hogy a srác tud vigyázni magára, de miért is ne tudna? Felnőtt ember, neki meg nem feladata, hogy anyáskodjon felette. Piszkálta a csőrét, hogy Gi stílusosan próbálja éreztetni, ő mennyire sokra van, de még nyelte a dolgot, ami nála igen csak nagy önuralomról tett tanúbizonyságot.
- Ha jó bulinak tartod azt, hogy szép lassan megöld saját magad, vagy idegroncsot csinálj magadból, akkor a te döntésed, a te életed - válaszolta szándékosan színtelen hangon, mert igazából nagyon is idegesítette, hogy Gi ennyire könnyedén veszi ezt az egészet. Ő valahogy sokkal másabb módon gondolkodott az életről úgy általában, mintsem elpazarolja, persze ez nem azt jelenti, hogy rózsaszín ködben élt.
Kicsit meglepte, hogy a fiú visszakérdezett, de valahol jól is esett neki, szóval nem túl hosszú lére eresztve válaszolt is.
- Egyik sem - ingatta lassan a fejét. - Maximum egy kis dilemma, mit is kezdjek magammal, mert azt tudtam, hogy sporttal szeretnék foglalkozni komolyan, de az, hogy melyikkel, már nehezebb dió volt. A két edzőm rajtam keresztül folyamatosan szapulta egymást, még jó, hogy soha nem találkoztak, aztán a lovasedzőm mesélt Hidden Hillről, én meg eljöttem - mesélte. - Kellett az a kis lökés, hogy eldöntsem végre, mit akarok. Amúgy annyira nem jöttem messziről, Calgaryban születtem, bár a szüleim Walesből költöztek ki Kanadába, amikor apa az egyik ottan iegyetemen kapott munkát - vont vállat jelezve, hogy részéről igazából ennyi, már így is sokat elmondott.
- Milyen lovagias - jegyezte meg színpadias mosollyal, egy apró meghajlással, amikor Gi kinyitotta nekik az ajtót, de előreengedte Avát és csak utána lépett be ő is.
//Rhia el, folyt. köv: kollégium// |
- Már megszoktam a kék-zöld foltokat, nem lesz baj. Majd a legjobbra bízom magam - kacsintott a lányra, miközben Ava előttük sétált, csendbe burkolózva.
- Sci-fi, fantasy, horror és képregényfilmek legfőképpen, de én is szeretek olvasni - vonta meg a vállát. - Bár inkább sorozatokat nézek, mint filmeket.
A lány válaszából a rehabos dologra kihallotta azt, hogy reméli, sikerül továbblépnie. - Édes, én már rég leraktam a keményebb drogokat. Az egyetlen, amit nem vagyok hajlandó letenni, az a fű. Anyámék LSD-n kaptak el, de hát mindenkinek ki kell rúgnia egyszer a hámból - hazudott. Amikor elküldték Hidden Hillbe, mindent tolt, amihez csak hozzáfért: LSD, kristály, fű, hasis, eki, spuri, gomba és még megannyi mást, de a lány túl ártatlannak tűnt ahhoz, hogy ezt elmondja neki. Most realizálta, hogy fel se ismerte a füves cigit, amivel megkínálta.
- Na és mesélj, mi a te történeted? Tragikus családi dráma? Menekülés a sajtó elől egy botrány után? - szivatta picit. Érdekelte a sztori, de nem hagyhatta ki a vérszívást. Időközben megérkeztek a kollégiumhoz, szóval Gi előre sietett, és kitárta a két lánynak az ajtót.
//Gi el, folyt. köv. kollégium// |
Rhiannon McAdams
Megállta, hogy forgassa a szemeit Gi közhelyére, nagyon remélte, hogy a fiú sem gondolja komolyan a dolgot, de abból, ahogy mondta, nem úgy tűnt. Csak valószínűleg nem tudta levetkőzni a szokásos modorát, Rhia meg úgy volt vele, ha nem foglalkozik az ilyen irányú megnyilvánulásaival, akkor majd csak abbahagyja. Vagy nem.
- Akkor ideje kipróbálnod - mosolyodott el kissé. - Számíthatsz egy pár kék-zöld foltra másnap, remélhetőleg komolyabb bajra nem, de amúgy rendben leszel - felelte hasonló stílusban, hogy ez esetben mit várhat és az első benyomás alapján azért imádkozott, nehogy túlzott őrültségekbe lovalja bele majd magát a srác, mielőtt egy komolyabbat esik. Ezzel egyidőben azt is elhatározta, hogy ha tényleg elmennek majd korizni, el ne felejtse Aveline-t is invitálni.
- Elég változó, inkább könyvpárti vagyok, de szeretem a jó kalandfilmeket, fantasyt, egy pár krimit és a kreativitást nem mellőző romantikusok is jöhetnek egy bizonyos szintig - hangsúlyyozta ki az utolsó három szót. - Ti milyeneket szerettek? - Intézte szavait mindkettőjükhöz, ha a másik lány is szeretett volna belefolyni a beszélgetésbe, miközben a kollégium felé sétáltak.
Gi szavait komolyan hallgatta. - Akkor jól döntöttél - szögezte le határozottan. Nem is akarta megkérdezni, milyen rehabról volt szó, abból ítélve, hogy Gi kemény tíz perc alatt elszívott volna két szál cigit, gondolta, hogy valami drogprobléma lehetett, de nem akart belemenni a témába. Ugyanakkor remélte, hogy lesz annyi akaratereje a srácnak, hogy megváltozzon és megszabaduljon a démonaitól. A saját történetébe nem kezdett bele, kérdezett ő már eleget, untatni meg senkit sem akart. |
- Rhia. Szép név, de messze nem olyan szép, mint te - meg sem próbált komolyabban bevágódni a lánynál, szóval csak klisés pick-up line-okra futotta tőle. Házinyúlra nem lövünk futott át az agyán, bár szívesen felszedte volna a lányt egy éjszakára. Meglepődött azon, hogy a lány elfogadta a meghívását a korcsolyára. - Arra számíts, hogy esni-kelni fogok korcsolya közben, életemben nem voltam még jégen.
- Milyen filmeket szeretsz? - nézett a lányra, miközben elindult a kolesz felé.
- Igen, bár nem ott születtem. Egy kis falucskában láttam meg a napvilágot. Az, hogy miért jöttem ide, már kicsit bonyolultabbb. Bár - hosszan elnyújtotta az á hangot, miközben végiggondolta. -, talán mégsem. Választhattam a rehab és Hidden Hill között. |
Rhiannon McAdams
Türelmesen megvárta, míg Gi összeszedi a cuccait, ő addig szintén bezárta a kocsiját, aztán csak várta, ameddig a többiek elkészülnek. Úgy döntött, egyelőre nem visz be semmit, hiszen minden akadály nélklül kijöhet majd később is a cuccaiért, a maga részéről szeretett mindent kényelmesen elrendezni úgy, hogy tudja is, hogy hova pakolt, így nem akart rohanni. Mármint, nem volt egy lassú típus, de szerette rászánni az időt az igazán fontos dolgokra és azért az, ha az ember be akar rendezkedni ott, ahol huzamosabb ideig lakni fog, nem éppen elhanyagolható esemény.
- Rendben - bólintott rá halvány mosollyal, egy korizást nem utasított volna vissza, habár inkább az élmény, mint a fiú társasága miatt mondott rá igent, egyelőre legalábbis nagyon így állt a mérleg, de mivel nem tartozott az előítéletesek közé, ezért talán akként is felfogható volt ez, hogy hagyott esélyt Ginek arra, hogy bebizonyíthassa, van egy megkedvelhetőbb oldala is.
Nem engedte meg magának, hogy zavarba jöjjön Gi megjegyzésére, ugyan a férfinek elmondta a nevét, de az is csak azért volt, mert minden bizonnyal összetéveszthette valakivel és a többieknek nem volt alkalma bemutatkozni, így a felvetésére bocsánatkérő pillantás kíséretében bólintott, valóban nem szeretett volna faragatlannak tűnni.
- Rhiannon, de az egyszerűség kedvéért a Rhia is tökéletes lesz - felelte, aztán érdeklődéssel hallgatta Gi szavait és a netflixes szófordulatra elfolytott egy mosolyt.
- Ha van kedvetek filmezni, én benne vagyok, de alkalmazkodom, tényleg - nézett a kettősre, aztán úgy gondolta, csak megkockáztat egy kérdést Ginek, ha már szóba kerültek a különböző kultúrák, hacsak közvetve is.
- Komolyan eljöttél Nápolyból Hidden Hillbe? Mármint ne értsd félre, ez így nagyon is jól hangzik, csak hát tényleg elég nagy utazás - egyáltalán nem becsmérlőek a szavai, a hangjában csak kíváncsiságot érezni. Mindig is érdekelték a különböző kultúrák, talán azért is, mert szorosan ő sem az Államokhoz, vagy akár Kanadához tartozott, vagy legalábbis nem csak és talán azért is, mert egy történésszel egy fedél alatt élte le eddigi életét. Szóval a nyitottságát most sem tervezte feladni. |
- Ne már, tudod milyen drága egy gramm? - nézett Avára, majd egy lemondó sóhajjal újra benyúlt a kesztyűtartóba, és kivett egy légmentesen záródó zacskót, benne még több füves cigivel, de úgy, hogy Ava ne lássa. Belerakta az anyósülésen lévő, fekete hátitáskába, amiben megtalálható volt még pár könyv, és egy laptop. Bezárta a kocsit, majd Rhiára nézett.
- Még mindig én vagyok az egyetlen, aki bemutatkozott. Esetleg megtudhatom kegyed nevét? - villantott rá egy mosolyt. - A jégkorcsolya menő. Egyszer elmehetnénk együtt - kacsintott rá, és felvette félvállra a táskát.
- De ha már bulizni nem akartok, filmezhetnénk is. Netflix & chill, így mondjátok ti, amerikaiak, ugye? |
Rhiannon McAdams
Bámulta még a távolodó férfi alakját egy darabig, aztán végül Gi ténykedése hamar visszarángatta a jelenbe. Bulit célzó kérdésére kissé tanácstalanul vállat vont, rossz személyt kérdezett, ő soha nem volt az a tipikusan bulizós fajta és elég elhamarkodottnak is tartott volna most egy ilyen programot.
- Köszi, én kihagyom - rázta meg határozottan a fejét, amikor Gi cigivel kínálta őket. Aveline aztán nyíltabban is kinyilvánította a véleményét, amit szíve szerint Rhia is szívesen megtett volna, csak épp ki nem állhatta a cigifüstöt, olyannyira, hogy egy idő után szabályos köhögőrohamot tudott volna kapni tőle, úgyhogy ha Gi tovább füstölgött volna biztos, hogy több kilométeres körzetben elkerüli, ameddig nem végez.
- Szerintem menjünk, nézzük meg a kollégiumot, aztán majd a többi úgyis adja magát - javasolta halvány mosollyal remélve, hogy Gi is megbékél egy kicsit, Ava gesztusát pedig úgy érezte, talán érti, kimondatlanul is úgy volt vele, hogy egy véleménnyen vannak a másik lánnyal.
Gi kérdése meglepte és hagyta, hogy ez egy kicsit meg is látszódjon a vonásain. Nem tudta, a fiú miből következtethetett erre, megfordult a fejében, hogy esetleg láthattae már valahol, de nem olyan típusnak tűnt, mint aki a sport megszállottja lenne, a lovaglástól eltekintve, mert különben miért lenne itt? Meg aztán nem is voltak rá jellemzők soha ilyesféle gondolatok, pedig megfordult már pár nevesebb versenyen, aminek híre ment.
- Tényleg nem, jégkoriztam is - nézett most először nyíltan a fiúra, de a szemeiben nem volt semmi ellenségesség, még egy kis félmosoly is bújkált a szája sarkában, inkább az emlékek hatására. Ha megindult Gi és Aveline, akkor hozzájuk szegődött, próbálva nem azon kattogni, hogy most lépked az élete egy új fejezete felé. Igaz, néha esetlenebbnek érezte magát a földön, mint jégen vagy lóháton, de ezt most nem akarta elszúrni. Semmilyen tekintetben. |
 Ahogy Akel magára hagyta a kis társaságot, Ava megropogtatta az ujjait. Felkészült a lehető legrosszabbra és már kezdett hozzászokni a gondolathoz, hogy most bizony barátkoznia Kellene. Ez "szerencsére" nem tartott sokáig, hála Gi-nek. Alighogy rágyújtott a srác a kis maga tekert füstrúdjára, Ava kicsapta a szájából és beletaposta a földbe.
-A kocsidban szeretnél éjszakázni, vagy indulhatunk?
Felhúzta egyik szemöldökét. A hanglejtése nem volt valami barátságos, de a fiúnak köszönhetően már pattanásig feszültek az idegei. Még egy ilyen öntelt alakot...
Rhiannon sem volt túl bőbeszédű, talán ő is azon kattoghatott, hogy mikor fojthatná meg a fiút? Megpróbált valami mosolyfélét küldeni felé, de ilyen idegállapotba kerülve nehezen jött össze, valami igazán furcsa grimasz született belőle. |
- Melyikőtök lenne benne egy beköltözős buliban? Van hozzá mindenem - fordult a lányokhoz. Újfent a kocsinak dőlt. - Akár most, akár azután, hogy megnéztük a patásainkat.
Kinyitotta a kocsiajtót, és benyúlt a kesztyűtartóba. Elővett egy cigit, amin látszott, hogy nem sima. - Kértek egy slukkot?
Válaszra sem várva meggyújtotta, és beleszívott. Hosszan lenn tartotta a füstöt, és közben végigmérte a két lányt, a később érkezetett kicsit hosszabban.
- Te nem csak lovagoltál eddig, igazam van? - az alkata máshogy volt izmolva, mint az átlagos lovas lányoknak. |
Rhiannon McAdams
Figyelmesen nézte, ahogy Gi a férfivel cseveg, akinek a nevét ugyan nem tudták meg, de Rhia számára eddig szimpatikusnak tűnt a számára furcsa belépője ellenére is. Úgy sejtette, a vezetőséghez tartozhat, ha az új érkezőkről informált, nem hiába jött ő fogadni őket, hacsak nem véletlen járt erre, de az nem volt túl valószínű.
Gi megnyilvánulása kevésbé találtatott szellemesnek, mint a férfi előbbi válasza, de nem igazán reagált rá, csak sodródott a további eseményekkel. Abban az egy dologban egyetértett a fiúval, hogy ő is szerette volna tudni, mi most a következő lépés. Erre hamarosan választ is kaptak, pillantása pedig Aveline-re siklott, aki ezek szerint a társaság ahrmadik tagja volt. Amennyire emlékezett, még egy szót sem szólt, mióta ideértek, de azt megtippelni sem tudta volna, mi lehet a gond. Mindenesetre úgy gondolta, ha most megnézik, hol fognak lakni, a csomagokért ráér később is visszajönni. A délutáni istállóbeli találkozásra izgatottan gondolt, hiszen előre nem tudhatták, milyen lovat kapnak majd. |
Ava legszívesebben behúzott volna Gi-nek egy nagyot. Már le is pörgette a fejében, ahogy győzelmi táncot jár. Akel viszont szemmel láthatólag simán megőrizte a nyugalmát, még a lányhoz intézett félreszólása ellenére is.
-Először helyezzétek magatokat kényelembe. Pakoljatok ki és pihenjétek ki az utazás fáradalmait. Aveline segít nektek megmutatni a lakhelyeteket. Jól mondom?- a férfi a lányra sandított, akinek szemmel láthatólag nem épp ez lett élete legszebb pillanata. Ava csak úgy szitkozódott magában, de végeredményként bólintott egyet beleegyezésül.
-Remek. Akkor délután találkozunk az istállóban.
Ezzel Akel tovább is állt, magára hagyva a három fiatalt. Titkon azért imádkozott, hogy ne nyírják ki egymást pillanatok alatt. |
*Evi kérésére*
A fiú a férfihez fordult, és egyik szemöldökét felvonta. - Ne már, a te számodat később akartam elkérni, hogy ne hozzuk zavarba a hölgyeket - mondta lezseren, egy apró félmosollyal. - Tetszik a sálad. Ezekután a távolabb álló, összefont karral ácsorgó lányra pillantott. - Ennyire büdösek lennénk? Mondjuk megértem, hosszú volt az út Nápolyból, rám férne egy zuhany. Érezte a két lányból a felé áradó ellenszenvet, de nem igazán tudta érdekelni. Beleszívott egy utolsót a cigijébe, majd elnyomta a talpán, és a közeli kukához sétált, ruganyos léptekkel. A póló megfeszült a testén, kiemelve szálkás termetét, és séta közben kivillant fekete famerja alól a márkás tornacipője. Visszasétált a társasághoz, és a férfira nézett. - Először kipakolunk a kollégiumban, vagy bemutatod nekünk a lovainkat? |
Rhiannon McAdams
Ahogy meglátta a srácot, egy kicsike vészcsengő már riadót fújt valahol a fejében. Úgy nézett ki, mintha Rhia rémálmaiból lépett volna elő, már csak a "Az embertípus, akit a látni akarok listán az utolsó helyre szeretnék tenni" neonfelirat hiányzott a remekbe szabott világoskék felsőjéről és a "hé, de menő vagyok" felirat a vörös csodakocsijáról. Próbált pókerarcot vágni, amikor a srác olaszul kezdett beszélni, pedig leszívesebben fintorgott volna. Annyit tudott olaszul, hogy megértse, mit akar közölni, de nem derítette igazán jókedvre az sem, hogy most már tudta, Ginek hívják az illetőt.
- Szuper - dörmögte inkább magának, mint a fiúnak, de ekkor elvonta a figyelmét a selyemsálat viselő fekete hajú férfi, aki olyan gyönyörűen csapta le a srác labdáját, hogy legszívesebben Rhia felnevetett volna, de az kicsit furcsa lett volna tekintve, hogy akármennyire is önteltnek néz ki Gi, azért az még nem ok arra, hogy kinevesse, szóval csak állt és figyelt, egészen addig, míg a férfi hozzá nem fordult.
Próbált nem túl meghökkenten nézni, amikor megszólította. Nüansznyi idő alatt futtatta át a gondolatain, vajon kivel keverhetik össze, de rájött, hogy nem ismer senkit, aki a Willow névre hallgatna. Leggyakrabban a húgával szokták összekeverni, de ebben az esetben ez kizárt dolog volt. Barátságos mosolyra húzta ajkait, mintha mi sem történt volna, hiszen ilyesmi bárkinél adódhat, szükségtelen fennakadni egy ilyen helyzeten.
- Rhiannon - árulta el teljes természetességgel a férfinek keresztnevét, aztán átpillantva a válla felett észrevette a mögötte ácsorgó másik lányt is, aki az események folyásából eddig egészen kimaradt. Biccentett felé üdvözlésképp, aztán tekintete visszatért a közvetlennek mutatkozó férfi és Gi kettősére. |
Nem sokkal később egy újabb jármű érkezett a parkolóba, abból viszont egy lány szállt ki. Ava alaposan szemügyre vette és magában konstatálta, hogy őt legalább nem fogja az első pillanattól kedzve utálni. Viszont amint megszólalt a srác, hátrafordult. Majdnem elhányta magát, szó szerint. Pedig ilyen reakciót ember még sosem váltott ki belőle.
-Áh, köszönöm a bókot. Köszöntünk Hidden Hill-ben - csapott a köszöntésre Akel és mosolyogva kezét nyújtotta a fiúnak. Lassan a másik lányhoz fordult, akihez érkezett.
-Szervusz, bizonyára te lehetsz Willow.
Utálta. Ava egyszerűen utálta, hogy valaki képes ennyire nyíltan barátságos lenni idegenekkel és az első perctől fogva úgy kezelni őket, mintha a családtagjai lennének. Ő inkább megtartotta a tisztes 5 méteres távolságot az idegenektől. Összefont karral figyelte az eseményeket. Az a Gi nevezetű srác elég hamar kiszúrta, így már nem volt semmi értelme kémkedőset játszania. |
A háta mögött zajt hallott, de figyelmét a felé közelítő férfi kötötte le. Enyhén kihúzta magát, lopva végigsimított a világoskék pólóján, majd ellökte magát a kocsitól. Ekkor vette a fáradtságot, hogy körülnézzen: mögötte két lány jelent meg. Feléjük fordult, és rájuk villantott egy százkarátos mosolyt.
- Ciao belle. Mi chiamo Gi - mutatkozott be, egy enyhe meghajlás kíséretében. Direkt használt olaszt, szerette a csengését, és a lányok általában pozitívan reagáltak rá, de inkább megismételte angolul is. - Helló szépségek. Gi vagyok. |
Rhiannon McAdams
A lány feszült tekintettel bámult ki a kocsi ablakán, miközben az utolsó pár métert küzdötte le a járművel. Azon már túljutott, hogy a vezetéstől kapjon frászt, végül is egy ideje már volt jogosítványa, az viszont, hogy egy teljesen ismeretlen helyre készül belépni, még ha egy lovardáról is van szó, rendesen görcsbe rántotta a gyomrát. Kicsit tanácstalanul tekintgetett jobbra-balra, biztosan jó helyen van-e, de nem hitte volna, hogy egy ennyire természetközeli helyen tucatszám állnának a hasonló létesítmények, ráadásul a térkép szerint is jó helyen volt, így óvatosan beállt a parkolóban az egyik szabad helyre, aztán leállította a kocsi motorját. Nagy levegőt vett, lassan kifújta, miközben meglepetten konstatálta, hogy a parkolóban kisebb társaság gyűlt már össze, amennyiben három ember annak számít. Várt még egy kicsit, aztán végül kivette a slusszkulcsot és határozott mozdulattal kiszállt az autóból. Egyszerű dizájnú, fekete kocsiról van szó, ami nem vadiúj, viszont abszolút szalonképes állapotban van még, szóval nem is tűnhet egy roncstelepről mentett tragacsnak sem. Arra tökéletes volt, hogy idáig eljusson mindenféle elakadás nélkül. Kellő határozottsággal, de a szükségesnél semmivel sem hangosabban becsukta maga után a vezetőülés felőli ajtót, aztán körülnézett, hogy most mégis mi tévő legyen, kivel is kéne először beszélnie és egyáltalán, mit is kellene csinálnia ezen a helyen elsőként, ami minden bizonnyal jó ideig állandó tartózkodási helye lesz mostantól. Legalábbis, ah minden jól alakul. |
[62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
