|
Témaindító hozzászólás
|
2018.09.16. 17:50 - |
El sem tudta hinni, hogy idáig is eljutottak és tényleg találkozott a lóval, akivel dolgozni fog majd. Ráadásul a ló éppen itt sétál mögötte, bár igencsak figyelnie kellett, mert ahogy kiléptek az istállóból, Willow szívesen előrement volna. Magasra emelte a fejét, füleit éberen hegyezte és a környéket fürkészte Rhiannon mögül. A lány határozottan, de nem görcsösen fogta a szárat, de készen állt rá, hogy visszafogja a kancát, ha nagyo nmegindulna. Továbbra is Sierra és lova mögött haladt, miközben a birtok szélén húzódót erdős terület felé vették az irányt, ahol tudtak legeltetni és ahol sétálhattak is egy jót a lovakkal, ne mtúl messze a Hidden Hilltől.
- Róla mit kell tudn? - Érdeklődött kíváncsian Sierránál, az Appaloosa felől tudakozódva. Annyit sikerült megállapítania, hogy nayon mutatós és jól izmolt ló, akit bárhol fel lehetne ismerni különleges színéről és a mintázatáról is, legalábbis ő nem sok hasonló lovat látott még, mmint Sierra társa. Bár az is igaz, egyáltalán nem volt járatos a westernlovakkal kapcsolatban. |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Vagány csajnak tűnt, nem annak a cicomázós fajtának. Erős vágtagok és ruganyos izmok, katonának tökéletesen megfelelt volna. Vajon melyik lovat oszthatták neki?
- Akkor bemutatkoznék hivatalosan is, Hunter Raynolds Ez...- nyújtottam a lány felé a kezem, de elharaptam a mondat végén, már nem érdemeltem ki ezt a címet. |
Mikor meghallottam a válaszát forgattam meg a szemem. Mintha csak egy költő veszett volna el benne. Igy kortyolva ki a vizem csavartam végül vissza a kupakot majd raktam vissza a táskámba, ugy pillantottam fel rá a kérdésére.
-Igen, már pár hónapja itt vagyok. Te csak nem rég jöttél, nem igazán láttalak még.-kérdeztem kedves, barátságos mosolyal. Bár igy jobban belegondolva, mintha hallottam volne egy ő kliberű srácról a többi lánytól, de akkor valahogy nem igazán foglalkoztatott a dolog. Eddig teljesen lefoglalt a kisasszonyom szabadlelkének fékentartása. Báűr most, hogy beköszöntött a jóidő sokkal könyebb lesz levezetni az energiáját. |
Hunter
Felhúztam őt, pille könnyű volt. Elkezdett beszélni, figyeltem rá, bár továbbra is méregettem őt.
- Elvakított a fák lobjai között bevilágító nap – rántottam meg a vállam. Letöröltem az izzadt mellkasomról a tenyérlenyomatot.
- Hidden-es vagy te is? – néztem rá összevont szemöldökkel. |
Liss
Láttam ő is alaposan végigmért, ami nem is volt furcsa, hiszen az idegenek általában ezt csinálják, ha találkoznak. Mindenkinek van egy első benyomása a másikról, amit többnyire a kinézet határoz meg. Bár én nem tudom milyen benyomást kelthettem a kis sportfelszerelésembe, leizzadva, kócos hajjal, magnéziás-és véres kezeimmel a földön ülve a seggre esésem után. A táska puffanásásra figyeltem fel a tenyerem nézegetéséből, ugy nyögtem fel hallkan. Ő se tollpihéket hord benne. Mikor azonban legugolt mellém, és a kezét nyujtotta mosolyodtam el kedvesen a kérdésére.
-Persze jól vagyok, ez semmiség. Hidd el, zuhantam már nagyobbakat is, csupán meglepett, hogy beléd futottam.-kuncogtam kedves, de valoban meg nem tört tekintettel. Igy nyujtottam oda neki a csuklóm, hogy annál húzzon fel, hiszen nem akartam mégjobban összeporozni, vagy vérezni. Viszont a kis mosolygós megjegyzésére pillatottam fel rá fél szemöldököm felhuzva majd nevettem fel...kissé talán cinikusan...áhh inkább szemtelenül.
-Oh nem. Elhihetet egyik sem állt szándékomban. Sem fellökni, sem letapizni. -legyintettem valoban őszintén, ugy huzogatva kissé feljebb a futó nadrágom, ami picikét lecsúszott. Öregem, tényleg könnyedén felemelt a földről...mondjuk tény hogy ránézésre is ilyeneket reggelizik, mint én. Chhh...
-Na és nálad mi az oka, hogy hagytad, hogy keresztezzük egymás utjait? Mert azt odáig értem, hogy é fáradtan, debil módjára csukott szemmel futkorászok, de kétlem, hoyg nálad is ez lett volna a helyzet.-érdeklődtem emg kedves kíváncsisággal, miközben előhalásztám táskámból a maradék vizem. |
Hunter
Ide oda ugraló copfal és lökhárítóval közeledett felém, kicsit elbambulhattam mert frontálisan összeütköztünk. Törékeny alkatát meg sem éreztem, szegény seggre ült. Mind a 180 cm-el fölé magasodva álltam.
- Au au au – mondta gyorsan, közben fenekét fogva. Kékesszürkés szemét, amely a tomboló viharos tengerhez hasonlított szépen lassan végigfutatta rajtam, enyhe döbbenettel fűszerezve. „igen aranyos, te se nézel ki rosszul” dörmögtem magamban.
-Omm...van egy kis ize...-kuncogta a mellkasara mutogatva. Lepillantottam a mellkasomra, észrevettem egy fehér kéznyomot. Felhúztam az egyik szemöldökömet úgy néztem vissza rá. Ledobtam a táskát a földre és félig leguggoltam mellé a kezemet nyújtva felé.
- Ne haragudj, nem esett bajod? – néztem rá közömbösen elsőre, nem volt ismerős a csaj, bár eddig nem sok mindenkivel találkoztam itt.
- Mindenkit fel akarsz lökni, hogy letapizhasd? – villantottam egy gödröcskét. |
| Annyira pihenteto, kikapcsolo volt ez a kis futas visszafele. Lofarokba fogott hajam finoman lengettnide-oda, mellkasom egyenletesen emelkedett a lelegzetveteleknel. Furcsa volt egyszer csak...mintha mas lepteket is hallottam volna. Igy nyitottam ki eppen csak resnyire a szemem, de tul keso volt es mar bele is futottam valamibe...valakive. Mi ez egy medve? Igy zuhantam hatra a lendulettol, meg mert a maszasban kimerulestol mar alapbol remegtek a labaim.
-Au au au-szisszentem fel felkapva verzo kezem amibe mar igy is belement a zia es nem tett jot neki hogy azzal tompitottam a seggre esesem. Igy neztem fel hunyorogva, hogy megis kibe...pontosabban kibe futottam bele. Hu de magas. Bar meg nem lattam itt, talan csak nemreg erkezett, vagy mindog elkerultuk egymast? S mar nyilt a szam mikor megakadtam majd mosolyodtam el szemtelenul.
-Omm...van egy kis ize...-kuncogtam a mellkasara mutogatva hiszen az utkozestol teljesen osszeporoztam a felsojet. |
Hunter
Meleg napsütéses nap volt a mai, jó alapul szolgált egy erőnléti edzéshez. Relfex szerűen ellenőriztem a fekete sport táskát, amit az ágyam alá rejtettem, majd odaléptem a szekrényhez. Azt hinné az ember, hogy faszi létemre összehányva vannak a cuccaim bent. De a katonaságon az ember megtanulja a rendet. Kivettem egy rövid szürke térdnadrágot és felhúztam, majd előszedtem az edző hátizsákomat és megpakoltam felszereléssel, mindennel ami egy erdei túléléshez kell. Megelve ráhelyeztem a mérlegre, 53 kg mutatta a kijelző. „Jólvan mára jó lesz” nyugtáztam majd felvettem a terepcipőt és elindultam kifelé az épületből. Még beköszöntem Niamh-hoz és kivezettem a karámba.
- Jól van kislány, jót ne halljak – kacsintottam rá. Idővel rászoktam én is a hozzá való beszélgetéshez, de csak akkor ha senki nem hallja. Nem lehetek punci, a férfiak nem beszélgetnek az állatokkal, vagy megüljük, használjuk vagy megesszük őket. Nem bratyizunk. Niamh megcsavarta a nyakát, felém sunyított egy sértett vinnyogás kíséretében, mintha hallotta volna a gondolataimat. „Dráma királynő” forgattam meg a szemeim, majd elkezdtem bemelegíteni. Nyújtás és társai után elindultam kocogva az erdőben. Kellemesen tépte a vállam a plusz 50 kg, izzadtam, mint egy ló, de ez kell ahhoz, hogy formában maradjak. Egyszer csak ki tudja mennyi idő után egy szőke csajt pillantottam meg szembe jönni velem. |
| Liss
Egy ideje már tombolt a jóidő Hoddenhillben, így én is felkaptam a futócipőm és nekiindultam mélyebben feltérképezni az erdőt. Az eredeti tervek szerint ma is szeretett lánykámmal edzettem volna, de a nagy hőség na meg persze a tegnapi intenzív edzés miatt úgy gondoltam, hogy hagyom pihenni. Csak a többi kancához engedtem ki a karámba pletykálkodni kicsit. Eredeti tervek szerint a sziklás hegységbe akartam menni mászni kicsit, viszont még túl nagy falatnak éreztem, és eddig nem is találtam senkit, aki rendesen biztositani tudna. Így elvetve a nagyravágyó ötleteim az erdőbe kezdtem kocogni, de természetesen a zia-zsákkal és mászócipőmmel a hátizsákomba. Attól, hogy nem hegység, még az erdőben is vannak jó kis sziklák;és igazam is lett. Alig több, mint fél óra kocogás után találtam egy nagyon szimpatikus, jó fogásokkal teli kiemelkedést. Így téve le a cuccaim, csüccsentem le a tövébe vettem át a cipőm és mártottam bele a kezem alaposan a fehér porral teli zsákba. Innentől kicsit mintha kilapcsolt volna a világ. Ezért szeretem a mászást, még akkor is, ha csak egy boulderről van szó. Lelassul a lélegzet, korulotted csak az erdo nyugalmát hallod, teljes a koncentrációd. Nem tudom mennyi ideig loghattam az aprocska sziklán, de a karizmaim teljesen bemerevedtek, a teicepszemet mar benyomni se lehetett, és a kezemet a temérdek mennyiségű fehér poron kívül néhol 1-2 apróbb vérfolt színezte, ahol a kezem felsértette a szilla. Ez a legkisebb apróság, elég egy ragtapasz rá. Igy sohajtva nagyot kortyoltam ki a vizesüvegem tartalmat majd visszaveve a futocipom, nem bajlodva kezem megmosasaval vettem hatamra a taskam es indultam vissza lassu kocogassal a lovardába. Az erdő nyugalmas, ha becsulod a szemed és csak hallgatod a zajait teljesen feléledsz. |
| Egy ideje már tombolt a jóidő Hoddenhillben, így én is felkaptam a futócipőm és nekiindultam mélyebben feltérképezni az erdőt. Az eredeti tervek szerint ma is szeretett lánykámmal edzettem volna, de a nagy hőség na meg persze a tegnapi intenzív edzés miatt úgy gondoltam, hogy hagyom pihenni. Csak a többi kancához engedtem ki a karámba pletykálkodni kicsit. Eredeti tervek szerint a sziklás hegységbe akartam menni mászni kicsit, viszont még túl nagy falatnak éreztem, és eddig nem is találtam senkit, aki rendesen biztositani tudna. Így elvetve a nagyravágyó ötleteim az erdőbe kezdtem kocogni, de természetesen a zia-zsákkal és mászócipőmmel a hátizsákomba. Attól, hogy nem hegység, még az erdőben is vannak jó kis sziklák;és igazam is lett. Alig több, mint fél óra kocogás után találtam egy nagyon szimpatikus, jó fogásokkal teli kiemelkedést. Így téve le a cuccaim, csüccsentem le a tövébe vettem át a cipőm és mártottam bele a kezem alaposan a fehér porral teli zsákba. Innentől kicsit mintha kilapcsolt volna a világ. Ezért szeretem a mászást, még akkor is, ha csak egy boulderről van szó. Lelassul a lélegzet, korulotted csak az erdo nyugalmát hallod, teljes a koncentrációd. Nem tudom mennyi ideig loghattam az aprocska sziklán, de a karizmaim teljesen bemerevedtek, a teicepszemet mar benyomni se lehetett, és a kezemet a temérdek mennyiségű fehér poron kívül néhol 1-2 apróbb vérfolt színezte, ahol a kezem felsértette a szilla. Ez a legkisebb apróság, elég egy ragtapasz rá. Igy sohajtva nagyot kortyoltam ki a vizesüvegem tartalmat majd visszaveve a futocipom, nem bajlodva kezem megmosasaval vettem hatamra a taskam es indultam vissza lassu kocogassal a lovardába. Az erdő nyugalmas, ha becsulod a szemed és csak hallgatod a zajait teljesen feléledsz. |
Hálásan köszönem meg a pokórócot Sierrának, ugy bugyoláltam be óvatosan a gyenge csöpséget,vettem le a szemeiről a fáslit, deazok csukvavoltak. A sok stressz meg a rémület és gyengeség nagyon kimeríthette szegénykémet. Ekkor nyomta oda Ophile finomana a fejét, miregyengéden simogattam meg neki is a homlokát.
-Jolvan nagylány, nem lesz itt semmibaj.--sugtam kedvesen hagyva megszaglassza, megvizsgalja majd finoman, gondoskodoan megbökje a fejével, ugy tettem végül én si a nyeregtáskába a picit gondosan, ültem fel a nyeregbe.
-Valahogyan be kell majd csempésznünk őket a szobába, odakinn nem maradhatnak. Túlpicik az istálóhoz, és megrémülnének a lovaktól ha felébrednek. Enniük és inniuk is kell valamit miután felolvadtak, de a sebeiket is folyamatos figyelem aatt kell tartanunk.-sohajtottam fel iránybaállítva Ophilet majd indultam emg. Csak reménykedtme, hogy mindkettő pici túl éli a dolgot. Csak most jöhetek ki a kotorékbol, még lehet el se kezdett kialakulnia avadászösztönük.
//Folyt köv istálló// |
- Igen, így lesz a legjobb! - nyeltem egy nagyot, óvatosan felemeltem a kicsit. Mindent átpakoltam az egyik nyeregtáskába. Majd kivettem egy kicsi pokrócot. Nagyot sóhajtva újra letettem a kicsit. Megfogtam a pkrócot és ketté téptem az egyikbe bele csavartam óvatosan a kicsit, a másikat Liss felé nyújtottam.
- Ez puha lesz és meleg, így hazafelé lesz olyan rossz az utjuk - mosolyodtam el halványan. Glen megszagolta a kicsit, szemében aggódást és vívódást láttam, hiszen még is csak ragadozó kölyök. Majd a csöppséget a nyeregtáskába tettem, elveszett benne szinte. A háromnegyedééig teli lett vele a táska. Megsimogattam Glent.
- Figyelj, nélkülünk meghalnának - mondtam neki, majd semlegesítettem és szértugdaltam a csapdát. Utána felszálltam Glenre.
- Nem tudom ki képes ilyenre, vadállat, egy förtelem - undorodtam el a gondolattól is, hogy egy ilyen ember közelébe menjek. |
Ahogyan Siss a ketrecben lévőt vette kezelesbe én megfogva az elsosegelycsomagom letem a kicsihez ugy terdeltem le mellé az avarba. Szegény kis pára teljesen ki volt faradva, s az avarban szorcsomok és vér volt. Go dolom probalt kiszabadulni a csapdabolszegeny kis para. Igy sohajtva fel remegő kezekkel vagtam le egy vastagabb gezdarabot kotottem a szemére hogy a sotettol megnyugodjon majd egy kicsit az aprocska szajara nrhogy harapjon...de szegénynek ereje se lett volna rá ugy vettem mély levegőt. Jolvan Liss csak nyugalom láttál már ilyet a menhelyen is....igen ez se masabb mint egy kutya. Igy nyelve nagyot fogtam egy vastagabb botot kezdtem el ovatosan szetfesziten a harapocsapdat majd a hasaala nxulva a kolyoknek huztam ki gyorsan majd a botot is mitol a csapda ismet csattant de szerencsére már uresen. Igy esélye sincs hogy megegy allatot elkapjon. De a hangjatol a kicsi ismet felsirt ugy nyogtem fel.
-Jolvan picim, nincs semmi baj. Mostmár mimden rendben lesz-sugtam kedves hangon, ugy veve elo a vizet kovettem azt amit Sierra is csinalt. Lemostam majd lefertotlenitettem de.... mély volt a seb szinte lattam a csontjait. Jezusom mindenem megremegett ugy toroltem ki konyokommel a konnyeket a szemembol vettem mely levegőt majd kentem be a labat egy kék, sebkezelo gellel amit a menhelyen is hasznaltunk, ugy fasliztam be neki nagy dumcsliba le ne jojjon. Mintha egy nagy gipsz lenne a lábán, igy neztem fel Siss kérdésére.
-Megmarad....de nagyon legyengült és teljesen ki van szaradva. Szerintem meg is hult.-nyomtam a kezem finoman az orrocskajanak.
-Meleg helyre kéne vibnunk oket, kitudja miota szenvednk itt. Egy alomban nagyjabol 3-4kolyok is lehet ha az anyjuk tudja is hogy megserultek nem foglalkozik velük mert a tobbiekre fokuszal. Ha itthagyjuk oket vagy megeszik vagy visszajon a vadász aki a csapdakat rakta és akkor prém lesz beloluk-sohajtottam fel aggodona ugy olelve finoman magamhoz a faradtan pihego neha a fajdalomtol nyuszogo kicsit.
-Vissza kell őket vinnunk a lovardaba legalabb addig mig nem tudunk szolni a helyi kornyezetvedelni szervezetnek-neztem hatarozottan Sierrara úgy allva fel a kolyokkel a kezemben menve vissza hozzajuk mire Ophile azonnal kivancsian dugta oda a fejét. |
Amint Liss is meglátta amit én, ő is elszörnyedt.
- Nem tudom, te jó ég, istenem, nagyon fáj nekik siessünk! - lepték el könnyek a szemem, amikor ápolónő voltam, könnyen kezeltem az ilyen eseteket az embereknél, de az állatok más téma. Kivettem a nyeregtáskából én is a megfelelő eszközöket, majd a ketrechez rohantam.
- Hé kis haver - próbáltam nyugodt hangot megütni. Pici vöröske ott reszketett bent. Nem lehetett több pár hetesnél. Bal első mancsa tiszta vér volt. Kinyitottam a ketrecet.
- Hé kicsi, gyere csak nem lesz baj! - suttogtam neki, majd lassan felé nyúltam a kezemmel. Annyira kimerült volt, láttam a szemében, már nem akar küzdeni. Hogy mind egy neki, ha én megeszem is, legalább már nem fáj neki többé. Kis butus, nem ragadozó szándékkal közeledtem felé, igyekeztem megmenteni. Két markomba vettem, erőtlenül felnyüszített. De védekezésre már nem volt ereje. A puha avarra fektettem, a dobozból ki készítettem a betadint és a kötszert. A vizes flakonból vizet öntve a lábára lemostam a rászáradt vért és a frisset is. Majd akkor láttam csúnya vágás volt rajta. Oda csaphatta az ajtó vagy nem tudom. A sebtől kifelé irányba letörölgettem a lábát betadinos kötszerrel majd locsoltam rá egy keveset és bekötöttem. Csúnya vágás volt, sok vért is vesztett, plusz ki tudja mióta vannak itt. Éhesek és szomjasak is lehetnek. Liss felé néztem, hogy ő hol tart.
- Hogy van a kicsi? - nyeltem nagyot, remélem nem késő neki. |
Nagyon aggasztott a lovak izgatottsaga ugy huztam meg finom a kantart.
-Jolvan kislany, gyere menjünk visszafele-sugt de ahogxan Glen elindult Ophile mint a hulye kovette. Mi az nalatok is van hogx ha abaratod leugrik a hidrol te is utána ugrasz?
-Heeee ovatosan kislany-nypgtem hallkan de....azert tamogatoan. Megbizom abban hogy nem vezet a vesztünkbe, igy kerulgettem a faagakat és fekudtem rá néha. Am mikor meghallottam Sierra hangját kaptam fel a fejem.
-Mi az? Mi tortent?-szoltam pda de folyamatosan feléjük tartottunk....de odaerve meglatva akadtam el és a szivem kihagyott egy ütemet. Mi a....
-Edes istenem.... mégis milyen szörnyeteg tesz le ilyeneket?-nyogtem hallkan, lenezve a ketrecre amiben egy rémült rokakolyok nyafogott fajdalmasan...de a hangja mellett volt egx masik fajdalmasabb is, nem sokkal odebb az avarban úgy lepve oda kaptam a szám elé a kezem. Egy másik kölyök is volt, akinek bekapta a manycsat a csapda, kishijjan le nem vágta. Szegény lelkek.
-Segitenunk kell neki! Ezek még nagyon fiatalok eppencsak kimaszhattak a kotorekbol!-indultam vissza az elsosegely keszletert |
Úgy lőtt ki Glen mintha az élete múlna rajta, imádott versenyezni. Erős teste csak úgy robogott előre. Sörényével játszott az őszi szél. Egy-egy horkantásnál pára csíkot húztunk magunk után, mint egy sárkány akinek az orrából füst gomolygott. Majd beérünk és nyakára borulva simogattam őt.
- Igazi torpedó vagy! - kuncogtam neki, majd mikor felültem, hirtelen felkapta a fejét, fülét hegyezte, teste megfeszült.
- Remélem nincs itt egy olyan izé! - szaporább lett a pulzusom.
- Fordoljunk vissza? - húztam meg kicsit Glen kantárszárját, de ő masszívan tartotta magát. Előre nyomult, be gy sűrűbb részre, ahová nem vezetett út. Rádölve a nyakára próbáltam a helyemen maradni, nehogy lesodorjon egy ág.
- Héé Glen! - szóltam panaszosan. Majd mikor megállt, előre pillantottam, egy ketrecet láttam.
- Liss! Gyere gyorsan! - kiáltottam hátra, közben szálltam le Glen hátáról. |
Hallgatva a magxarazatat a nyarra gondolkodtam el. Igazából nyáron a legjobb az erdoben setalni mert akkor kellemes hűvös a lomboktól az idő. A maszos valaszara viszont lelkesen nevettem fel.
-Jolvan a kkor mindenkeppen eljovunk!-kuncogtam majd torpantam meg a kérdésére.
-Egy verseny? Benne vagyok. Szaloj vissza-kuncogtam ugy dobogot párat Ophile a patájával készen a startra. Hát hajrá! Mikor meghallottuk a start hangját indultu k neki azonnal. Szerencsere jól bemelegedett a sétába és a a terepen is tökéletesen fut úgy mentünk gyakorlatilag fej fej mellett s mikor végeztünk is csak rafekudve olelgettem meg igazabol nem is figyelve, hogy melyikünk nyert
-Juhu! Nagxon ügyes voltal szivem!-olelgettem ugy paskolgatva meg, de valami fura volt....minrha furcsan erezne magat, dobbantgatott és nagyonfülelt, szaglászott.
-He, minden rendben kislány? Mit érzel?-kerdeztem kicsit aggodoan de...nyugodtan. Ugye nem egy olyan langolo íze? |
- Uhh igen, én a nyarat imádom a legjobban, rendben, bár még nem másztam, kipróbálnám - lelkesedtem fel. Glen ide oda nézelődött, néha a levegőbe szagolt. A paták tompa puffanási idillikussá tették az erdőt. Szerettem ahogy a bőr csikorog és ahogy a zabla hangját amikor néha rágicsálják. Már vagy egy órája léptünk, bemelegedtek a lovak.
- Van kedved egy versenyhez? Addig a fáig? - mutattam egy göcsörtösebb öreg fára 500 m-re kb. |
Mikor az erdő felé vettük az iranyt sohajtottam fel kellemesen ugy iranyitottam arra Opholt...s a lepteibol itelve neki is tetszett a döntés, hiszen kalandjáro kisasszony ő is. Tiszta lelkitárs. Igy haladtam lepesben Sierraek mellett majd szivtam be mélyen a levegőt mikor már az erdőbe ertu k.
-Igen, csodalatos. Az erdonek minden evszakban más illata van. Meg..kicsit minden erdőnek is saját illata van-mosolyogtam kedvesen a tájat figyelvr.
-Szeretem az őszi és téli erdőt....van valami varazslatos az elmúlásában, de akkor is a tavaszt várom a legjobban! Lattam idefelet a sziklákat, tavasszal kimehetnénk mászni kicsit, ha nem túl idegen neked-mosolyogtam kedvesen. |
Tökéletesen felszerelkezve állt előttem Glen, étel, ital és az egyéb fontos dolgokkal a táskában. Rezgőre állítottam a telefonom és betettem azt is. Majd kivezetve az istállóból, fellépő segítségével, mert ügyebár nem szeretnénk gerincferdülést az én szép drága Glenemnek, felszálltam.
- Az erdő fele? - kérdeztem majd irányba állítottam Glent.
- Rendben! - felelte Liss majd elindultunk az erdőbe. Lépésben haladtunk, hála az égnek nem nedves hideg volt, hanem száraz, így nem érződött annyira hidegnek az idő.
- Imádom az őszies erdőt, olyan szines és szép - sóhajtottam. |
- Nem is tudtam, hogy appaloosákkal szokktak ugratni - nézett Sierrára meglepetten, mert ezt tényleg nem tudta. Nem, mintha nem nézte volna ki ezekből az erős, kitartó patásokból, csak épp még nem látta őket ilyen környezetben. A környezetében azokkal az appaloosákkal, akiket ismert, inkább westernben lovagoltak. Békésen sétált mellettük Willow-val, miközben az evésről folyó eszmecserét hallgatta.
- Én már ettem, de az esti programba én is szívesen beszállnék, ha lesz - mosolyodott el. Azt remélte, a fennmaradó időben tud majd beszélni Rowannel, ha neki is lesz ideje.
Lassan beértek az istállókhoz, így be tudták vezetni a lovakat, ő továbbra is szépen haladt a sorban a kancával.
//Folyt. köv: istálló// |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
