|
Témaindító hozzászólás
|
2018.09.15. 09:42 - |
 Ahogy felébredt, igencsak délutánra járt már az idő. Túl nehéz volt az egész teste ahhoz, hogy felkeljen, inkább beletemette az arcát a párnájába és aludt tovább. Vagyis csak szeretett volna. A fáradtsága néhány kósza perc múlva el is tűnt. Kipillantott az ablakon. Kezdett tipikusan őszbe borulni az időjárás. Egy nagy sóhajtás kíséretében kitornázta magát az ágyból. Nyújtózott egy hatalmasat, minek végeredményeként bele is rúgta a lábát az ágykeret lábába. Biztos ami biztos alapon magára húzott egy pulóvert. Kicsit beletúrt a hajába, hátha ennyivel elrendezheti, hogy kevésbé legyen kócos. A kollégium lépcsőin lassan lépkedett le, hiszen még mindig húzta össze az álom a szemeit. Kinyitotta az épület ajtaját és még mielőtt kilépett volna a levegőre, egy óriási panaszos sóhaj kíséretében realizálta, hogy olyannyira őszies időket járunk már, hogy az úton kövér esőcseppek foltoznak. Felhúzta a fejére a pulóver kapucniját és futólépésben megindult az istálló felé. Szerencséjére még nem kezdett rá az esőzés úgy igazán. Biztos behordták már a lovakat is. És valóban. Amint feltárta az istálló ajtaját, a nyugodt szénaropogtatás kellemes hangja kezdte el simogatni füleit. De valójában miért is jött ide? Az egy dolog, hogy Akel mindenkit arra kért, hogy délután itt találkozzanak, de... Ő még nem állt erre készen. |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
(vissza értünk a terepről az istállóba)
- Teljesen igazad van, nekik most gondos szülőkre van szükségük - biccentettem a nyeregtáska felé, majd az istálló elé érve leszálltam Glenről. A nyeregtáskát óvatosan lecsatoltam és felettem az egyik üres box ajtajára, hátha nem veszi észre a kicsi, hogy már nem egy ló hátán van és tovább szundikál. Glent bevezettem, szépen lenyergeltem. A cuccokat visszavittem, majd kinyitva a boxajtot szépen betessékeltem a fiút.
- Nagyon ügyes voltál és köszönöm, hogy felengedted a hátadra - öleletem át a nyakát, majd szépen lepucoltam újra, patáiból az erdőből hazahozott köveket és leveleket kikapartam. Majd a cicoma végeztével csókot nyomtam az orrára és a vasvillával hoztam neki egy jó nagy adag szénát.
- Megérdemled - kacsintottam rá, mire ő möhögve neki is állt az evésnek. Elmosolyodtam, majd a nyeregtéskához fordultam, megpöccintettem a septumomat, úgy gondolkodtam, hogy most mi legyen.
- Meg van! Én nyeregtáskával együtt viszem, majd ha valaki kérdezi miért viszem fel, azt mondom, sok cuccot vittem és nem akarom külön-külön cipelni - tartottam fel viccesen tudálékosan az ujjam. Majd lassan felnyitottam a táskát és a kicsi úgy aludt mint a bunda. a kötése kicsit átvárzett, majd fent megnézem tüzetsebben.
- Van fent ilyen ezüst lapom - szóltam Liss-nek sóhajtva, de nem vettem le a szemem a koszos kis védencemről.
- Az ilyen inteligens kötszer féle, a kórházban is ezt használtuk, előbb gyógyulnak tőle a sebek és nem kell betadin sem a fertőtlenítséhez - folytattam, majd visszacsuktam a táska tetejét és óvatosan a bal vállamra helyeztem. A kis rókát tartalmazó táska volt elől. |
Ahogyan megkoszonte és én is felszerszamoztam a kicsikemet indultunk el. Kicsit kopottas volt a felszerelés, de a nyeregtaskaban benne voltak a szukseges dolgok amiket mindig magammal viszek mint a viz, egy kis nasi és elsősegély nyújtás. Igy vezettem kis Ophilet majd megpaskolva a nyakat ultem fel rá kicsit mocorogva kényelemben helyezve magam.
-Nos....akkor indulhatunk? Merre akarsz menni?-kerdeztem odapillantva Sierrara lassan elindulva kifelé.
//Folyt köv. Erdő// |
- Júúj köszi! - vettem el a falatot, majd megszagoltam.
- Hmm jó illata van! - pillantottam Liss-re majd, óvatosan letörtem egy kicsi darabot. Glen már türelmetlenül szaglászott, vajon mi van nálam.
- Felezünk ügye? - kacsintottam, majd odaadtam neki a falatot, oldogan ropogtatni kezdte. A kicsi falatot bekaptam én is. Hmm fincsi. Nyam nyam. Majd folytattam a lepucolását Glennek.
- Mind kettőnknek izlik - kuncogtam. Szépen lekeféltem, kifésültem sörényét és farkát. Patáit kikapartam. Konkrétan csillogott mint salamon..khm..könyöke.
- Egy pillanat és jövök - pusziltam meg az orrát, majd kiszaladtam a felszerelés raktárba. Találtam egy fekete kantárt, de a zabla mérete nem volt jó, így lecseréltem egy sima oliva zablára ami jó méretűnek tűnt. Egy bordó nyereg alátét választottam, hozzá passzoló ám kicsit viseltes ínvédőkkel. Szépen mindent kihordtam, majd a fekete western nyerget is, a kopottas nyeregtáskával együtt. Minden kicsit viseltesnek tűnt, de a célnak megfelel.
- Gyere édes - hívtam ki a boxból Glent, szépen kilépdelt. Elkezdtem felszerelni. A sok gyakorlásnak hála, szépen bevette a zablát. |
Látszott Ophileon hogy elvezi a dolgot kulonosen hogy kicsit a masszirozos kefevel is megdolgoztam őt, de a javát majd a kilovaglas után terveztem, hiszen akkor szuksegesebb lesz lemaszirozni kicsit, meg jobban is fog esni úgy pihenni. Igy pillantottam fel mikor meghallottam Sierra hangját mosolyodtam el.
-Haliho, hát persze-kuncogtam atkukucskalva a szomszedos boxba, nyujtottam át egy házi jutifalaltot.
-Nezdcsak ezt én csinaltam. Ha Glennek is izlik akkor jovoheten csinalhatnank még, nagyon egyszerű és gyors recept-mosolyogtam kedvesen ugy lepve ki a boxból mentem a raktarhoz osszeszedni nehany lovardai felszerelést, mivel amiket rendeltünk még nem erkeztek meg. Szerencsére voltak nagyon szép, ossze passzoló darabok, így egy szürkés-barnás árnyalatokban játszó szettet szedtem ossze úgy kezdve szépen mindent felpakolva ophilera hagyva ragcsaljon még egy finomsagot. |
Kinézve az ablakon, boldogan vettem tudomásul, hogy jó idő van. harisnyát rá pedig farmert húztam és egy fekete díszes reining blúzzal komponáltam, ami alatt azért volt trikó. Fekete western csizmát húztam fel, bár azért bundás zoknival, hát ha fázna a kis lábacskám. Hajamat magas copfba kötöttem, itt ott kicsit meglazítva, hogy olyan lezser legyen. Alap cicaszemes sminket dobtam fel. Leakasztottam a fekete rolytos dzsekimet majd elindultam. Kifelé menet Alisékba futottam.
- Sziasztok - csilingeltem vigyorogva majd tovább haladtam. Belépve az istéllóba mélyet szippantottam a levegőből.
- Hmm otthon illat! - sóhajtottam, lelkem feltöltődött az utóbbi egy hétben és igyekeztem nem arra az estére gondolni.
- Halihó Liss! Itt vagy? - szólaltam meg, közben Glenhez trappoltam.
- Szia szépfiú! - búgtam neki, mire ő möhögve hozzám dörgölte fejét. Felkapva a box melletti ládáját beléptem hozzá.
- Édes csodás Hercegem - babusgattam, közben puszilgattam és simogattam. Majd nekiálltam lepucolni őt. |
Az igazat megvallva jól esett az a majdnem egy héttel ezelotti pizsamaparty Sierraval. Kicsot segített lenyugodnom, és atgondolni a dolgokat. Az elkövetkezendő estéken mimden olyan volt, mint előtte, így mintha az a régi halloweeni rémálom....csak egy rémálom lett volna. Kicsit újra tudtam toltodni, foglalkoztam a social media oldalaimmal is, képeket szerkesztettem, videókat ettem fel és vágtam....de a történtekről egy szót se szóltam a médiának. Nem láttam ertelmét. Végül pár nap elteltével oltoztem fel fekete belül polaros, de kenyelmes, jó testhezsimulo fekete nadragba és az aláöltözet felé vettem fel egy vastag szürkepulcsit, ugy lepve bele a magasszaru, belül melegen bélelt lovaglócsizmámba indultam meg lefele a kollegiumbol a kezemben a házi készítésű pacicsemegével. Tegnap csi altam egy adagot, hogy kipróbáljam beválik e, és ha igen akkor készülhet belőle videó is. A napokban nem nagxon talalkoztam senkivel még mikor a büfében mentem se, így hogy ne legyenek unalmasak a napok megbeszéltük Sierraval, hogy kilovaglunk kicsit az erdőbe, de szigorúan nappal, hiszen még bennünk volt a bokánfosásélménye. Igy vonulva le hallkan dudolaszva keresztül mindenen láttam meg Alist egy idegen sráccal. Nagyon jól eldumalgattak, valószínűleg ismerik már egymást regebbrol, így csak egy finom sziasztokkal koszontem oda nekik, mikor elmentem mellettük, hiszen nem akartam megzavarni őket, majd folytattam utam a kis lelkitársamhoz, kinek möhögését már az ajtóból hallottam.
-Szia kis amazonom, hogy vagy-burrogtam neki edes mosolyal, ugy nyomva csókot a nóziára, makd leptem be a karamba nyujtottm neki a finomsagot megpaskolva a nyakát, hagyva elropogtassa mig elkezdtem lekefélni amíg Sierra ide nem ér. |
 Érdeklődve hallgattam Eloni mesélését. Jó tudni, hogy valaki ennyi lovat lovagolt. ÉN azért ennyire soha nem voltam eleresztve választási lehetőséggel. Sőt! De őszintén szólva nem is bántam. Imádtam az előző lovamat, az öreg, nyugdíjas Dorist. Konkrétan ő tanított meg a versenyzés lényegére. Rengeteg első és dobogós helyet bezsebeltünk mielőtt le kellett nyugdíjazzam.
Egyetértően bólogattam. Félelmem másik része pontosan ez volt, Hogy itt nem ismernek minket, kapunk egy lovat ránézésre talán tökéleteset, de mi van, ha a közös munka végül mégsem kifizetődő? Akkor cserélnük, vagy állandó szélmalomharcot fogunk vívni?
- Én is répával a zsebemben járkálok a lovak körül. Biztos vagyok benne, hogy a 90 százalékuk csak ezért szeret. - mosolyogtam rá, majd a bólogató Negró felé néztem. - Úgylátom a nagyfiú is egyetért. Valóban összeilletek. De a közös munka úgy is megmondja, hogy ez valóban így van-e, vagy sem. -vélekedtem. Valóban szép párost alkottak, kellemes volt rájuk nézni.
- Igen, régen rengeteget versenyeztem. Egy ideje azonban sajnos nem volt rá lehetőségem. De téged nem láttalak még egy rivális táborban sem, gondolom nem egy körben mozogtunk. Milyen szakágban lovagolsz? - kérdeztem. - Igen, hát valóban elég messzire kerültem. Bár jó ideje nem voltam othon. Éppen világjáró körúton voltam, vagyis hát körbejártam Amerikát, kipróbáltam ezt-azt, meglátogattam a távoli rokonokat, meg ilyenek. De ahogy sejtem nem csak én, de te is elég messze vagy Angliától. A családod mit szólt az ötlethez, hogy a Hidden Hillben képezd magad? Jöttek ők is, vagy egyedül vagy a nagy amerikai földön? - érdeklődtem mosolyogva, miközben Negro bajszával játszadoztam. |
- Igazából, nekem nem az idegen ló tényével van gondom legfőképp - fordultam a vöröshajú lányhoz. - Sokszor volt hogy az edzőm beállított egy kamion új lóval és közölte hogy azok közül melyikek lesznek úgymond az "enyéim". De nyilván ott volt a döntése mögött tizenpár év ismeretség. Pontosan tudta miből tudom kihozni a maximumot. Akelnek, valljuk be, fogalma sincsen rólunk.
Megpaskoltam Roger izmos nyakát. Zsebemből előhúztam egy csomag mentolos cukrot - ez mindig ott lapult nálam, a biztonság kedvéért. Természetesen cukormentes változat. Megkínáltam a heréltet, aki beleszuszogott kezembe majd mohón elvette a nasit, s tetszését kifejezve, felső ajkát felkunkorítva "mosolygott" egyet, jelezve, hogy bátran kínáljam meg máskor is.
- Első ránézésre Roger és én jól ki fogunk jönni - őszinte mosollyal tudtam ezt kijelenteni. Odasétáltam Negrohoz, hogy alaposabban is szemügyre vehessem. - Versenyzel, Allison? És egyébként, te is jó messzire jöttél otthonról. Hogy-hogy? |
Már kicsit jobban otthon éreztem magam, amikor szépen sorban mindenki megkapta a lovát. Bár azt nem tudtam elképzelni, hogyan és mi alapján lesz kiválasztva a ló, de ezt rábíztam Akelre, elvégre biztosan több lovast kiképzett itt az évek alatt. Óvatosan körbe néztem a lovával ismerkedő tömegen, amikor a nevemet hallottam. A hang forrása felé fordultam és Akel állt velem szemben. Óvatosan rámosolyogtam, majd követtem őt. - Allegro úgy gondolom pont hozzád való volna. - bólintottam egyet, majd az említett ló felé fordultam és rákönyököltem az ajtóra. - Hát haver, azt hiszem akkor elkezedődött a ketten a világ ellen harcunk. - mosolyogtam rá és előhúztam egy répát a nálam lévő válltáskából. - Szia Leoni. Nos ő Allenegro, szerintem inkább Allegro vagy Negro. - vigyorogtam rá majd simítottam egyet a mén fején. - Hát ki a te szépséges nagyfiúd? -kérdeztem miközben közelebb sétáltam az almásderes lóhoz és LEonihoz. Negro pedig érdeklődve követte a mozdulataimat. - Nem tudom hogy vagy vele, de én félek, hogy hogyan fogok tudni vele összecsiszolódni. - néztem Negrora, majd visszapillantottam Leonira. Az biztos, hogy maga a két ló teljes egészében csodálatosan festett, de mi van akkor, ha temperamentumban egyáltalán nem illenek hozzánk? Mi van, ha végül nem fog sikerülni? - Eddig még soha nem foglalkoztam teljesen idegen lóval. Te nem félsz ettől? - kérdeztem Leonira sandítva. |
Alighogy sikerült a legfontosabb dolgaimat kipakolni szobámban, már ideje is volt megjelenni az istállóban, hogy megismerjük lovainkat. A gondolatra elfintorodtam - mégis honnan tudná egy vadidegen, akinek egy bemutatkozó levélen és pár bizonyítványon kívül semmi köze hozzám, hogy melyik lesz az a ló, akivel bizalmas kapcsolatot lehet kibontakoztatnom?
Meg persze bennem volt a félelem, hogy mi van, ha olyan patást adnak, akivel nem tudom bizonyítani tehetségem...
Utóbbi gondolatom elhessegettem. Egy duci pónilóval is szebb grand prix pályát lovagolnék, mint egynéhány lovas. Kezemben telefonomat szorongatva, közösségi oldalaimat nézegetve bandukoltam le az istálló épületéhez. Már most hiányzott otthonom.
- Szóval egy kis figyelmet! - hallottam egy erélyes férfi hangot. Biztosan Akel, állapítottam meg magamban. Nem is rossz... ha nem lenne köztünk 20-30 év...
- Leoni - összerezzentem. Nagy, kék szemeimmel pislogtam kettőt és visszatértem a jelenbe. - Roger egy kitűnő zangersheide herélt, viszonlyag új és ritka, de annál kimagaslóbb fajta képviselője. Nagy reményeket fűzök hozzá.
S a férfi már tovább is állt.
Szóval Roger.
- Szervusz szépfiú - megdörgöltem rózsaszín orrfoltját a lónak. Gyönyörű állat, kétségtelenül.
Talán mégiscsak tud valamit tanárúr...
- Allison, igaz? - pillantottam át a szomszédos boxhoz. Tarka, sportos lóval hozta össze a vörös lányt a sors. - És ő pedig? |
Mikor kezetfogott velem a lány és bemutatkozott bolintottam üdvözlés képpen, ugy dobbantott, majd prüszkölt egyet Ophile így kuncogtam fel.
-Hát persz...ő pedig Ohile. Nagyon örülünk Maura.-mosolyodtam rá megvakargatva a fejét a pacikámak, majd mikor megjelent Sierra is nyomtam puszit a lovacskám orrára, úgy bucsuzva el tőle léptem ki a boxból,s nyugtáztam megkönnyebbült sohajjal, hogy újdonsült ismerősünknek is korog a hasa. Ma én se sok mindent ettem azon a pár műzliszeleten kívül idefele jövet a kocsiba asszem.
-Egyet értek, ölni tudnék valami kajáért. Ha jól láttam akkor a kollégiumban van kajálda, vadásszunk le valami finomat.-mutattam kifele a hátam mögé, a koli irányába.
-Ohhh és tényleg...hoztam pár zacskó óriás mályvacukrot. Úgyis akartunk valamit csinálni este, azokat elsütögethetnénk, szólunk a többieknek is. Maura oda is csatlakozz hozzánk ha szeretnél, amolyan kis desszertnek.-moslyogtam kedvesen a lányra, majd így, hogy mindenki benne volt a kajálásba indultam el kifele.
//folyt köv. Kollégium// |
 Szavai, nagy örömére nem kongtak magányosan a falak közt. Az egyik távolabbi bokszból érkezett válasz, egy mosolygós lánytól, ki hátasával szinkronban kukucskált ki az ablakon. Ezüst szemei csillogtak az örömtől, amit vélhetőleg a ló társasága váltott ki.
-Halihó. - intett felém, miközben lova az általa átnyújtott utolsó szelet almát is behabsolta, majd rákönyökölt az ajtóra. Széles vigyorral az arcán, lelkesen közelített a páros felé
- Szia, Mélisse vagyok - nyújtotta felé almalétől ragacsos kezét, amit Maura habozás nékül rázott meg. Hála az égnek nem visszakozik attól, hogy koszos legyen. Igazi lovas.
- Maura.- abban a pillanatban a szomszédos boksz ajtajából kilépve egy új taggal bővült társosága.
-Én meg Sierra Madyson.- Maura már nyújtotta volna kezét, mikor ismerkedésüket Sierra korgó gyomra félbeszakította- Upsz- vigyorodott el zavarában, miközben szeptumával bíbelődött.
-Úgy hallom éhes vagy - jegyezte meg félmosollyal az arcán- Hogy őszinte legyek majd' éhen halok, csak az én gyomromat elnyomja a kormány. Nem tudjátok, hol lehet élelmet szerezni? - kérdezte tarkóját vakarva, s lelkes szemekkel felfedezőútra invitálta "sorstársait".
|
| Sierra
Hallottam hogy bejott valaki, de mire reagáltam volna Liss megelőzött
Búcsú puszit nyomtam Glen orrára.
- Szia szépfiú! Holnap találkozunk! - kacsintottam rá majd rázártam a boxot.
- Én meg Sierra Madyson - sétáltam oda Lissékhez. Kedves lánynak tűnik ő is. Gondoltam magamban. Majd hangosan megkordult a gyomrom, hisztisen jelezve hogy vazze adjá mán enni.
- Upsz - vigyorodtam el és elkezdtem piszkálni a szeptumomat, mert hogy mindig ezt csinálom ha zavarban vagyok vagy gondolkodom. Hulye egy szokasz, de hat ez van. |
Láttam Sierra is belemélyült a lova kényeztetésébe, így vakargattam én is a fejét Ophile nek majd méregettem hozzá a felszereléseit, keféltem át a sörényét, farkát szépen, óvatosan.
-Gyönyörű kislány vagybizony.-duruzsoltam neki édes mosolyal, ugy razta meg a fejét, láthatóan egyetértően dobbantott párat, majd bökte meg ismételtn orrával aatáskámat.
-Jó a szaglásod kislány, úgylátom előled semmit nem rejthetek el.-kuncogtam hitetlenül megcsóválva a fejem, ugy véve elő a másodikalmát is kezdtem kimagozni, felcikkezni mikor meghallottam az eddig ismeretlen hangot az istállóból, mire kérdőn kaptam fel a fejem.Észre se vettem, hogy rajtunk kívül van még benn valaki, úgy hajolva hátra dugtam ki a fejem a boxól, mire Ophil leutánozva kukkantott ki mögülem. Meglátva a lányt mosolyodtam el kedvesen, úgy intve neki barátságosan.
-Halihó!-köszöntem rá kedvesen, ugy adva Ophilenak egy cikk almát töröltem meg a kezem, ugy tamaszkodtam fel a box ajtajára.
-Szia, Mélisse vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen, kezet nyújtva neki,úgy pillantottam át amellettem lévő boxba Sierrára, csak biztosítás ként, hogy itt van e még, nem lóógott e el nélkülem enni.
|
| Maura
Mielőtt még belépett volna megállt az ajtó mellett és nekidőlt a falnak. ( Lehet, hogy akiket most látni fogok azok között ő is ott lesz.) Előhalászta zsebéből fekete madzagon függő medálját, jobb tenyerében tartva elmélázott rajta egy kicsit, mintha először látná... Keserédes mosolyra húzta száját. Finom csókot lehet az ezüst patásra, s amilyen erősen csak tudta, ökölbe szorította kincsét rejtő kezét. ( Ne aggódj, megleszek. Nálad úgysem lehet szeszélyesebb.) Mosolyodott el a legtisztább mosollyal. A felhőfoszlányokkal karistolt égre emelte felemás szemeit. Ellökte magát a faltól, hogy belépjen az istállóba, mikor két lány sietve hagya el az épületet, s a kollégium felé vették az irányt. Maura egy pillanatra elbizonytalanodott szemei őszinteségében, mivel a lányok ruhája volt az egyetlen, ami különbözött, azon túl semmi segítséget nem kapott ahhoz, hogy meghatározza melyik-melyik. Bár az arc- és névmemóriája kiváló volt, az ikrekkel érezte hogy, meg fog gyűlni a baja. A hozzá közelebb elhaladó üdvözlésképp barátságosan biccentett egyet és bár kedvesnek tűnt a testvérével karöltve, arcuk valami elhalaszthatatlanról árulkodott, így csak egy mosollyal válaszolt, diszkrét integetéssel fűszerezve. Nagy levegőt vett, nyakába akasztotta a zsinóron táncoló medált, feltűrte pulóvere ujját, felfedve ezzel sárkányokkal telerajzolt karját, majd belépett az istállóba.
Az első gondolat, ami eszébe jutott, az Mr. Hammond hiressé vált mondata : "Nem spóroltam semmit." Hatalmas bokszok fogadták, ameddig a szem ellát. Mivel beljebb haladva sem látott senkit a folyosón tevékenykedni, úgy gondolta jobb, ha előre jelzi jöttét, hátha esetleg még is az épületben tartózkodik.
-Helló, van itt bennt valaki?- ennél jobb és klisésebb nem igazán jutott eszébe, már csak abban reménykedett kérdését megválaszolják. |
Mikor visszaértek, bevezette Willow-t a bokszába, aki továbbra is élénk volt. Odabent levette a vezetőszárat és a kötőféket a kancáról, aztán kiment és becsukta a bokszajtót, míg elment az ápolófelszerelésért, hogy kicsit átcsutakolja a sötétpej ló szőrét. Bár abszolút nem koszolódott össze, úgy gondolta, az ápolás csak segíthet a kapcsolatukon.
- Mit szólsz egy kis kényeztetéshez? - Duruzsolt neki, Willow pedig csak érdeklődve nézett rá. Jókedvűen, mosolyogva állt neki csutakolni a kancát, aki egy kicsit izgett-mozgott, de ttől eltekintve tűrte.
- Na, jól van. Most kicsit magadra hagylak, de holnap ígérem jövök, még lehet este is kinézek hozzád. Légy jó nagylány - búcsúzott megpaskolva Willow nyakát, aztán összeszedte az ápolódobozt és kilépett a bokszból. Visszavitte a dobozt a nyergesbe, aztán visszaérve a bokszajtóhoz az ajtónak támaszkodva figyelte, mit csinálnak a többiek. Látszólag nem csak ő döntött úgy, hogy leápolja a lovát. Látta, hogy Ro is kilép lova bokszából és feléje indult.
- Persze, mehetünk - biccentett húgának, aztán hátranézett, amikor észlelte, hogy valami, vagy inkább valaki birizgálja a felsőjét, helyesebben szólva a kapucniját. Elfolytott mosollyal figyelte Willow-t, aki érdeklődve ismerkedett a ruhadarabbal. - Nagyon hízelgő, hogy nem szeretnéd, hogy elmenjek, de azért most engedj el, kérlek. Fontos megbeszélnivalóm van a tesómmal - szabadította ki finoman az anyagot a ló szájából, de nagyon jót szórakozott Willow kíváncsiságán.
- Na, menjünk, mielőtt megtalálja magának megint - indítványozta, aztán elindult. Ahogy kilépett az istállóból, egy új lányra lett figyelmes az épületnél, akinek mosolyogva biccentett, de nem szerette volna zavarni, ha éppen befelé tartott. Remélte, később majd lesz alkalma megismerni őt is. Most inkább arra koncentrált, amit húgával szerettek volna megbeszélni, miközben a kollégium felé haladt.
//Rhia és Rowan folyt köv.: kollégium// |
bbb Mikor visszaértek, nekilátott ő is, hogy ellássa Fírnent, és elintézzen minden tennivalót az istálóban. Leszerszámozta a mént, majd miközben leápolta, a többiek beszélgetését hallgatta, legalábbis azokat a részeket, amik eljutottak hozzá. Nem igazán bánta, hogy most így nem tudott bekapcsolódni, örült kicsit a pillanatnyi nyugalomnak. - Köszönöm, nagyfiú. Holnap jövök, és meglátjuk, mit csinálunk. Ki tudja, lehet, akkor már edzésünk is lesz. Tuti, hogy szuper lesz az is. - Ölelgette meg a lovat, miután mindennel végzett, majd elbúcsúzott tőle, és kilépett a boxból. Körülnézett, hogy látja e testvérét, és szerencséje volt, ugyanis ő is akkor végzett. - Velem tartasz esetleg? - Kérdezte, remélte, hogy Rhiának nem veszi majd el túl sok idejét, vagy ilyesmi. Emellett pontosan tudta, ha ő nem kérdezi meg, akkor nővére találta volna meg a módját, hogy leüljön vele beszélgetni a felbukkanásáról. |
Mikor meghallottam, hogy a testvérpár nem tart velünk a kajálásra nyugtáztam egy bólintással a döntésüket.
-Rendben, de az esti programról időben szólunk majd mindenképpen!-kacsintottam rájuk kedvesen...kicsit talán túl közvetlenül is, ugy lépdelve be lassan az istállórb a nyomomban Ophillal, úgy vezetve be szépen a helyére.
-Persze, korog a hasam!-kuncogtam Sierra kérdésére a mellette lévő boxból, úgy simogattam szelid, csillogo szemekkel Ophile fejét, mikor meghallottam Sierrát, hogy a lovához beszél, így csapott belém a felismerés, mit is hagytam a akocsiba.
-Hiiiii egy pillanat, mindjárt jövök!-zártam be Ophile boxát mire nemtetszően kezdett dobbantgatni patájával ugy pislogva utánam kérdőn ahogyan elrohantam a kocsihoz, majd emeltem ki a csomagtartójából a magam dobozát, ugy sietve vissza.
-Huuuhhh ezt a kocsiban felejtettem, nem oda pakoltam mint az én cuccaimat. Te sem maradsz ajándék nélkül kislány.-mosolygtam kedvesen, úgy menve vissza hozzá be mutogattam neki az új dolgokat.
-Egy kis ajándék anyu barátnőjétől, a legújjabb kollekciojának darabjai. Tökéletesen megy hozzád, muszáj lesz majd küldenem egy képet neki, legközelebb ha rád adtam. Lehet magazinba is kerülsz.-kuncogtam a fejét simogatva közben a feket-krémesbarna színű felszereléseket mutogatva a lovacskámnak, mire ő csak elégedetten kezdte rázni a fejét, ugy hagyta, hogy kellően lepucoljam mindenét szép sorjában, így lépett a doboza felé szaglászott bele, bökködte az orrával.
-Igen, igen te sem maradzs jutalom nélkül. Parancsolj kislány, egy mézédes alma-mutogattam s már nyúlt is felé, mikor elhuztam, mire csak egy türelmetlen prüszköléssel válaszolt.
-Hoho nyugalom. MIndjárt megkapod, csak kimagozom.-mosoylogtam kedvesen ugy véve elő a abicskám negyedeltem fel az almát, s kimagozva nyujtottam át a hercegnőnek a cicceket....egek milyen falánk egy jószág, szinte azonnal el is tűnt az alma. |
// RHIA / ROWAN / LISS / SIERRA Kaniksu erdő utáni folytatása //
- Rendben, akkor később találkozunk! Liss mi eszünk valamit? - kérdeztem tőle, közben bevezettem Glent a boxba.
- Héé csodafiú, egy kis vakargatásban benne vagy? - kacsintottam rá, mire talán lelkesen höhögni kezdett. Kimentem a ládájáért, imádom az új lovasfelszerelés illatát.
- Mindenből újat vettem ám! Pirosas bordót, de ne aggódj! Pasis! Nem tudtam milyen társat kapok, kancát vagy mént. - mosolyogtam, és felpezsdülve láttam, hogy tökéletesen megy a madzag kötőfékhez amit vettem. Szépen lepucoltam, átvakargattam, majd szarvasbőrrel áttörölgettem, lábait kipucoltam.
- Huh na, itt van egy kis jutalom! - tartottam felé a répát jutalmul, Amit boldogan habzsolva fogadott el.
|
Miután kifujtam egy 10 percig magam az ágyamon pattantam fel. A ruháimat kipakolni később is ráérek, előbb szétkell néznem! Valamint ha jól tudom akik nem késtek el velem ellentétben, azok már átvették a lovaikat. Ha megalálom a vezetőt, akkor talán már én is meghaphatom! Igy tuningoltam fel magam izgalommal teli adrenalinnal csuktam be az ajtóm, úgy indulva meg nagy önbizalommal, majd torpantam meg az udvaron. Akkor...most merre? Avalinet már nem akarom zargatni, így is sokat segitett nekem. Végülis, ha elindulok valamerre csak lesz egy tábla,vagy észreveszem, ha kiértem a területről, nem? Igy dugva zsebre a kezeim kezstem ritmusos léptekkel sétálgatni, hallkan dudolászva egy régi, nagyon idétlen dalt. Miért van az, hogy minidg a legbosszantóbb dalok a legfüllbemászóbbal? Carried away, by the moonlight shadow..blaaah Egy időután a hangokat kezdtem követni, néha nyerítések csapták meg a fülem. A zajt követve tárult elém a hatalmas épület, melyre az Istálló tábla volt kifüggesztve. Hahaaa csak megtaláltam! Így sétáltam be laza léptekkel figyeltem a boxokat, a neveket olvasatva. Az egyik távolabbiból pont kijött egy hapsi, ugy csillant meg a szemem.
-Hé, hello...jó napot!-köszöntem rá kedvesen, ugy indulva el felé, s kezdtem a anyakábaömleszteni a dolgokat. Próbáltam szűkszavúra fogni, mikor megtudta, ő Akel, a tulaj, úgy kértem tőle bocsánatot a késésemért. Igazából nagyon izgatott voltam,mikor a boxhoz vezetett, és megmutatta ki lesz a társam az elkövetkező kalandos időszakba. Elősször csak a aboxon szereplű Ophile nevet láttam, s felpillantva találtam magam szembe a hatalmas aranysárga szempárral mire egy pillanatra leakadtam. Hallottam ahogyan Akel beszél, elmondja mit lehet róla tudni, de én csak az állatot néztem...nagy volt és elképesztően gyönyörű, s ahogyan finoman megrázta a fejét...felé nyúltam mire a kezembe tolta a fejét ugy pislogott rám. Úristen, szeretlek! Igy huzodott széles mosoly az arcomra haraptam izgatottana a számba. Akel megfelel és tetszik-e kérdéseire pedig csak széles mosolyal bologattam, ugy simogatva a Quarter kanca fejét szeliden.
-Ophile, mi? Szóval te leszel az én védelmezőm?-kérdeztem kuncogva ugy figyelve az állatot, majd nyitotam ki lassan a boxot léptem meg simitottam végig az oldalán.
-Remek csapat leszünk, ugye? Sok kaland vár még ránk.-mosoylodtam a sörényét igazgatva mire csak prüszkölt egyet....ez...asszem beleegyezés volt.
-Gyere kislány, menjünk ki egy kicsit. Gondoltam te is szeretnéd már kinyújtóztatni magad, nem.-kuncogtam finoman megpaskolva,mire türelmetlenül kezdett magyarázni. Jól van, úgy érzem egy hullámhosszon vagyunk.
//Folyt.köv. Kaniksu erdő// |
[65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
