[3-1]
Engem valahogyan az Isten sem tudott volna kiverni kora reggel az ágyból. Tegnap este néhány régi jóbarátommal tartottunk webkamerás iszogatást, hiszen az egyikőjüknek születésnapja volt. Meglepően sok ismerősömnek van áprilisban a születésnapja, a jövőhéten még egy ilyen video chatelésre hivatalos leszek. Nyöszörögve, karom a fejemen fektetve nyöszörögtem hallkan a besötétített szobában. Nem mondanám, hogy nem bírom az alkoholt, sőt...kifejezetten erős vele szemben a szervezetem, de amióta itt vagyok eddig még nem nagyon találtam magamnak iszogató pajtást...tulajdonképpen alig találkoztam bárkivel is. Még a kis szöszim sem találtam meg, holott egyértelműen tudtam, hogy itt bujkál valahol. Ha írnék neki azzal pedig elrontanám a meglepetés erejét. Végül néhányat nyammogva, mint a kiszáradt ezeréves sivatag köhintettem párat fájdalmasan majd nagy levegőt véve ültem fel lassan, ki az ágyam szélére, úgy támasztva meg a fejem a térdemen könyökölve kívántam a halált. Édes jó istenem és minden nagyság, amiben csak hisznek az emberek, most segíts meg. Legalább a taccsot nem akartam kidobni. Nem hiába, jó ötlet volt az a rögtönzött mirelit hamburger tegnap este....hiányoznak a gyorskajáldák.
Végül összeszedve minden erőm, belelépve kedvenc Lagerfeld papucsomba oldalam vakargatva csoszogtam ki az emeletem konyhájába egyszál pizsama nadrágomban, bár egy pillanatra meg kellett támaszkodnom a pultban. Csak...semmi..hirtelen...mozdulat. Végül ismételt nagylevegőt véve nyögtem fel, majd kiegyenesedve vettem ki egy nagyobbacska poharat a szegrényből, hozzá a hűtőből a szénsavas ásványvizet, citromot és uborkát. Szeletelve keveset a zöldikéből karikáztam hozzá sárga kis barátját majd a pohárba pakolva töltöttem meg a hideg nedűvel, kortyoltam bele kettőt lassan. Éreztem kezd visszatérni belém az élet, majd feltöltve a leivott helyet lépkedtem vissza a szobámba. A folyosó órájára nézve vettem csak észre, hogy már dél is elmúlt. Ehhhh pedig elméletileg ma valami feladatot is kapunk. Ekkor vettem észre az ajtómra kitűzött papírt. Próbáltam olvasni, de felfogni nem tudtam, így nyögtem fel inkább és csak bemenve a szobámba ittam pár korty vizet majd álltam be a zuhany alá engedtem magamra a hűvös vizet. Muszáj kimosnom magamból mindent, na meg aztán szerintem Rolló szem szólna hozzám, ha megérzi rajtam a piaszagot. Kisherceg....
Nagyjából egy óra múlva, frissen megborotválkozva, illatosan teljes pompába baszva magam léptem ki az ajtómon kezemben fémkulacsommal és egy répával, farzsebemben az ajtómra tűzött cetlivel és a térképpel, másik kezemmel egy olyan előre csomagolt bolti gofrit nyammogva. Fekete lovaglócsizmám hallkan kopogott a folyosó sötét fapadlóján elég nagy kontrasztot adva hófehér nadrágomnak és rövidujjú pólómnak. Az egyetlen, ami elütött az a pólón lévő fekete mellény, de az meg tökéletesen illet a csizmámhoz és napszemüvegemhez. Jó idő volt, de a szellő miatt kellett a mellény, és nincs az az isten, amiért én ma napszemüveg nélkül kilépnék a fényre. Kiérve a világosba hallkan nyögtem fel, majd indultam a karámok fel, úgy füttyentve egyet megtámaszkodva a kerítésen, de bele is fájdult a fejem. Lehet kellett volna egy második fájdalomcsillapító. Sebaj, eléggé összeszedtem magam, hogy biztosan ki tudjak lovagolni...mást nem csak sétálunk kicsit. A papírom szerint amúgy is az erdőbe kéne mennünk, az nincs túl messze. Teljesen elbambultam magam előtt azt figyelve, hogyan nő a fű, mikor éreztem, hogy oldalról megbökik a fejem.
-Ohhh hercegem, hát hogy vagy te csoda? -mosolyogtam rá teljes szerelemmel a barátságos óriásomra, úgy simogatva meg fejét nyújtottam neki a répát, amin nyugodtan kezdett rágódni.
-Ma kicsit változnak a terveink, kimegyünk a terepre.-nyögtem fel fájdalmasan, mire ő is csak kettőt dobbantott. Egyikünknek sem volt a kedvence az erdei avarban és sárban tapicskolás, de hát ez is beletartozik a szakmába. Hagyva, hogy elrágcsálja a napindítóját vezettem vissza az istállóba csutakoltam le körültekintően.
-Hmmm milyen legyen ma a frizurád? Jó idő van, de nem az az izzasztó, szóval felesleges felcsomózni. Amúgy sem akarjuk megkínozni a sörényed. De erdőbe megyünk, nem lenne jó ha minden ág és levél bele akadna.-gondolkoztam hangosan a sörényét kefélgetve. Végül egy egyszerű Ardeni fonásban összefogva zuhatagát helyeztem fel rá minden felszerelést.
-Ha nem bánod drágám először csak sétáljunk kicsit. Még nem ébredtem fel teljesen.-legyintettem finoman, mire csak prüszkölt párat, úgy dobbantva. Jól van jól van akkor nem...mikor lettél ennyire akaratos? Igy vezetve ki sétáltunk el a karámok szélére, majd nagy levegőt véve pattantan fel a hátára. Huhhh...oké jól van megy ez még mindig.
-Jól van nagyfiú, induljunk...majd csak kilyukadunk valahol.-nyögtem fel elő véve a térképet nézegetve. Az erdőben kell lennie egy tisztásnak, szerintem az a mi úticélunk. Lassú, ráérős léptekben tűntünk el lassan az erdő sűrűjében. Jól van ez annyira nem is vészes...régen a család másik felével egész sokat jártunk erdőbe keresztapám jóvoltából...mondjuk gyerekként más az erdő, mint így. Végülis egészen nyugalmas volt és még jól is esett nekem ez a frisslevegő és halk madárcsicsergés. Csupán párszor kellett elhajolnom egy-egy utunkba kerülő faág elől. A herceg sem a legkisebb termet és én is magas voltam, szóval amik alatt a lánykák simán elférnek, nekem már kis bosszúságot okozott. Nem telt bele sok idő, hogy elérjünk a tisztásra, úgy néztem körbe finom mosollyal. Wow...tényleg csodákat rejt az erdő. Igy szállva le Rollóról hagytam legelészni, hiszen nem láttam számára mérgező növényeket. Szóval....itt kéne lennie?
Nem mondom, hogy szomorodjon meg, aki ezt kitalálta....de azért lenne hozzá egy-két keresetlen szavam. Már másfél órája kerestem azt a nyomorúságos tojást, és már kezdtem feladni az egészet. Számít is az valamit, ha nem találjuk meg? Amint ez a gondolat átfutott az agyamon pillantottam meg egy madárfészek szerűségben a földön...hmmm madárfészek a földön? Nem túl biztonságos. Végül vállat vonva hajoltam le érte, de valami motoszkálást hallottam meg a fűben. Úgy emelve oda a tekintetem szaladt ki egy nagyobbacska nyest a fűből egyenesen a tojásomat véve célba, majd mikor meglátott engem is fagyott le egy pillanatra. Igy néztük egymást teljesen meglepetten, majd ő volt az, aki gyorsabban kapcsolt és szerezte meg a tojásomat.
-Hé te kis nyavajás! Adod azt vissza!-sipítottam fel sértődötten úgy eredve a tolvaj után, de az egyenesen a nyugodtan legelésző Rolló felé futott....oh ne ne ne...Ismerve milyen kis nyámnyila ez az órás fékeztem le előtte de már késő volt...a kis vakarcs a lábai közt kezdett rémülten cikázni mire Rolló is felfigyelt és a hirtelen ismeretlentől megrémülve ágaskodott fel riadtan. Ledermedve figyeltem ahogyan az a hatalmas állat még nagyobbá válik és ugyan...megbíztam benne mégis...elő jött a tudatalattim úgy léptem remegve hátra kettőt, de botlottam meg egy sziklában estem keresztül rajta ültem segre remegő végtagokkal levegő után kapkodva. Kicsit...kikapcsolt az idő, Rolló is csak toporzékolva párat fujtatott, mitől valószínűleg a bajkeverő kis dög is elszelet. Próbáltam a szemem becsukva rendezni a levegőm, mikor megéreztem az arcomon a hercegem légzését ahogyan puha orrát óvatosan nyomja az arcomnak.
-Jól van...semmi baj jól vagyok...nem tettél semmit...nincs semmi baj...-nyekeregtem hallkan, úgy téve kicsit még remegő kezem a fejére simogattam meg óvatosan majd nagyot nyelve álltam fel óvatosan, úgy támaszkodva meg benne vettem pár mély levegőt...ki fogom dobni a taccsot...de nem tehetem...de ki fogom. Elő véve a kulacsom ittam pár korty vizet, úgy simogattam a most már nyugodt óriás nyakát. Az agyturkászom szerint nem többé nem kellett volna lovak közé jönnöm...de nem tudom ezt elengedni...mindig ez volt az életem és ezen is...túl leszek valamikor. Lepillantva a földre láttam meg a tojásomat a fűben heverve. Valószínűleg a kis tolvaj ejtette el, mikor Rolló felágaskodott. Hát....ez is meg van...remélem megérte.
|
 Marc stílusa a tipik instagram boy, akit ha meglátsz az utcán egyből tudod; kamera elé született.
Nem veti meg a drága, márkás dolgokat, ezt szereti is mutogatni, de egyáltalán nem vág fel vele, és ugy is kezeli őket, mintha egy sima olcsó, kínais cucc lenne; ígyhát nem fél attól, hogy bekoszolja a kezét és ruháját.
Inkább a világos, elegáns színekhez vonzódik, de a karkötők és óra örök kiegészítők.
|
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
