Hidden Hill EC

Új bejegyzés Frissítés

2020.04.26. 08:43 Nola

Húsvéti tojáskeresés Végre eljött a nap, és kézhezkaptam a leírást, ami alapján meg kellett találnom a tojásomat. Alapvetően mindig kicsit óvatos voltam az itt szervezett programokkal kapcsolatban, de azért örültem is ennek a húsvéti   eseménynek. Az ágyam szélén ültem, és kicsit tanácstalanul forgattam a kezemben a papírt. Sövény. Hát, mikor megjöttem, a többiek csomagjai, meg a sajátjaim vettek körbe. Azt is lehet sövényként értelmezni? Az én   csomagjaim még utána órákig elfoglalták a szobám nagy részét. De nem hittem volna, hogy ez lenne a megoldás. Az túl körülményes lett volna. Bár ki tudja, lehet, hogy valaki valamikor elrejtette az egyik üres bőröndömben   a tojást, ezt nem tudhattam. De úgy voltam vele, ez legyen csak a b terv. Úgy döntöttem, végiggondolom, hogy érkeztem meg. Percről percre végigveszem az eseményeket. Legalábbis amire emlékszem abból a napból, abban ugyanis biztos voltam, hogy képtelen lennék minden apró részletet    felidézni. Kocsival jöttem. Leparkoltam. Kirángattam pár cuccot a kocsiból, és azon törtem a fejem, hogy merre induljak, és hogy később fel kell hívnom, vagy meg kell keresnem Rhiát. Aztán nemmessze a parkolótól   észrevettem a többieket. Odamentem. Dumáltunk, bemutatkoztunk, elkezdtünk bepakolni. Egy csomó ideig ingáztunk a parkoló, és a szobáink között, hogy mindent behordjunk, és mindenki segített mindenkinek... Várjunk   csak. A parkoló! A parkoló környékén van egy sövény! És oda érkeztem meg! Habár kicsit bizonytalan voltam abban, hogy ennyire egyszerű lenne a válasz, felpattantam, hogy utánajárjak, végülis nem került semmibe. Ahogy kiléptem az ajtón, a képmásommal találtam szembe magam. A mellettem lévő ajtó az enyémmel szinkronban nyílt ki, és nővérem ugyanúgy, kezében papírral lépett ki a szomszéd szobából. Szerintem még a kezünket   is egyformán tartottuk. - Csak nem? - Kérdeztük egyszerre, és persze rögtön elnevettük magunkat azon, hogy mindketten ugyanakkor indultunk el levadászni a tojásunkat. Aztán megbeszéltük, hogy valószínűleg nem egy   helyen lesznek a tojásainkk, de a kollégium bejáratáig együtt sétáltunk el. Út közben többeket láttunk összevissza mászkálni, volt akinek a kezében volt a leírása, volt, aki csak magában mondogatta a feladványát. Voltak, akik  csapatosan, és olyanok is, akik magukban vágtak bele a kalandba. A bejáratnál elköszöntem nővéremtől, és egyedül folytattam az utam. A parkoló felé menet összefutottam még pár tojásvadásszal, és bár váltottunk pár szót  arról, ki hogy van, és hogy áll a tojáskereséssel, de mindannyian hamar tovább is siettünk, én személy szerint már nagyon kíváncsi voltam, tényleg ott lesz-e az enyém, ahol gondoltam, de szerintem ők is. És tényleg ott volt. Mikor odaértem a parkolót körülvevő sövényhez, csak egyszer kellett körülnéznem, és a kezdeti tanácstalanság után, amit akkor éreztem, mikor először olvastam a leírást, most egész hamar megtaláltam,   amit kerestem. Vidáman futottam oda, és kaptam fel, aztán kíváncsian megráztam, hátha így ki tudom deríteni, van-e benne valami. Mert arról egyáltalán nem szólt a fáma, ez után mi a következő lépés.

2020.01.07. 08:41 Nola

Ro az öltözködés tekintetében nem esik túlzásokba, mióta a lovaglással foglalkozik a hétköznapjai nagy részében. Lábán edzőcipő, hisz ez kényelmes, és praktikus. Farmert, és hozzá zöld pulcsit visel. Haja pedig laza hullámokban omlik végig a hátán, melyet kibontva visel, de azért egy hangjegyes hajpánttal általában hátrafogja, hogy tincsei ne hulljanak az arcába.

2019.04.14. 10:18 Nola

2018.  december 1. Nos, igen, a rendszeres naplóírás még nem tartozik az erősségeim közé. De már az is fura tőlem, hogy naplót írok, úgyhogy úgy döntöttem, nem törődöm a rendszerrel, vagy épp ennek hiányával, ha az írásról van szó. Az, hogy ilyen sokára írok, azt hiszem, nem csak az én tapasztalatlanságom miatt van. Egy ideig nem volt időm, aztán pedig nem volt kedvem írni. Az október az ismerkedésről, a beilleszkedésről,  és a rend kialakításáról szólt. Aztán a hónap végén minden felborult. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy jó helye vagyok, és szinte minden tökéletes. Lassan lassan a nyáron történtek is kezdtek háttérbekerülni, már nem a balesetre gondoltam minden percben. Sőt, néha már nem volt bűntudatom azért, hogy nem rájuk gondolok, és hogy jól érzem magam egy társaságban. Fírnennel is sikerült egész jó kapcsolatot kialakítanom, és ez továbbra is így van. Szeretek vele dolgozni, tényleg. Szerencsés vagyok, hogy ilyen jó lovat kaptam! Na, szóval az a bizonyos party... Minden rendben volt. Történetmesélés, tábortűz, zene. Aztán egyszer csak megjelent valami, aminek a leírására azt hiszem, nem vagyok képes. Anyám fantasikönyveiben talán megjelenhetne, ő talán ábrázolni is tudná. De én nem. Csak a nővéremet látom vérző karral, és a rémületet, meg a totális értetlenséget érzem még mindig, ha erre gondolok... És azt hiszem, erről nem írok többet. Nem tudok, és nincs is mit, ameddig nem tudjuk pontosan, mi történt. Pedig egész novemberben próbáltuk megfejteni, de még nem jutottunk semmire. A december a karácsonyi készülődéssel telik. Erről az ünnepről biztosan írok majdrészletesebben is Már most díszítünk, és az előbb mintha mézeskalácsillatot éreztem volna, mikor elsétáltam a konyha mellett. Rhiával persze majd haza is megyünk pár napra, úgyhogy unatkozni biztosan nem fogunk. Arra is kíváncsi vagyok, itthogyan ünneplünk majd a csapattal.

2018.12.09. 11:58 Nola

2018. szeptember 3. Sosem hittem volna, hogy naplót fogok írni. De mivel valahogy véletlen ez az üres könyvecske is a bőröndömben landolt, és fel kell használnom valamire, így most megpróbálkozom vele. Még akkor is, ha általában a kamaszlányok írnak naplót. Ki tudja, lehet, hogy amikor már évek múlva itt élek, vagy amikor ismét egy új helyen leszek, jó lesz visszaolvasni olyan mindennapi részleteket is, amikre amúgy magamtól nem emlékeznék. Épp a szobám közepén ülök, egy bőröndön. Mentségemre szóljon, hogy a dolgaim nagy részét már kipakoltam, és úgy érzem, egész jól elhelyezkedtem. Ez a bőrönd is üres, csak el kéne raknom valahová. Talán az ágy alá, vagy a szekrény tetejére. Reggel a telefonomra keltem, mert ébresztőt állítottam be, mivel nem szerettem volna későn kelni. Gyorsan viszonylag emberivé varázsoltam a kinézetem, majd lesiettem reggelizni. Az étkezőben már ott volt Liss és Ava is. Nem lepett meg, hogy nővérkém még sehol nincs, a felkelés sosem tartozott az erősségei közé. Csináltam magamnak egy kávét, aztán leültem a lányokhoz. Nem sokat beszélgettünk reggeli közben, úgy láttam, nekik is kell egy kis idő, mire magukhoz térnek reggel, ahogyan nekem sem ártott ez a kis nyugi így hajnalban. A délelőttöt Fírnennel töltöttem. Nem vagyok itt túl rég óta, így nem edzettünk még, de sok időt töltünk együtt. Tetszik ez a módszer, hogy hagynak nekünk időt, hogy megszokjuk egymást, és fokozatosan dolgozzunk egyre többet közösen. Fírnen fantasztikus. Nagyon cuki, és úgy látom, könnyen kezelhető. Biztosat csak akkor fogok tudni mondani persze, ha már régebb óta ismerem, és biztosan mérföldkő lesz az első közös edzésünk is, de eddig csak egyetlen rossz tulajdonságát mutatta meg nekem. Pasi létére elég ijedős. Bármitől képes berezelni. Egy  faágtól, a tükörképétől egy pocsolyában, mellette elfutó embertől vagy lótól. Azért igyekszünk, hogy a pacihölgyek ne vegyék ezt észre, így ha mások is vannak a közelünkben általában hamar megnyugszik, és én is próbálok résen lenni. Ma egy az erdőben a közelben elhajtó kocsi hozta rá a frászt szegényemre. Már vagy öt perce próbáltam csitítgatni, amikor eszembejutott valami, amit még a nagynénémtől láttam, mikor egy bepánikolt lóval volt dolga. Énekelt nekik. Nos, sosem gondoltam volna, hogy egyszer leszek annyira őrült, hogy én is kipróbáljam ezt, de ma működött. Még nem jöttem rá, hogy szimplán megdöbbent, hogy ilyen furcsa szerzet a gazdája, vagy tényleg hatásos volt a dolog, de a lényeg, hogy abbahagyta a hisztit, az autó pedig addigra rég otthagyott minket, úgyhogy vissza tudtunk sétálni az istállóhoz. A délutánt egy hosszú tesós beszélgetésre szántam Rhiával. Látom rajta, és mondja is sokszor, hogy bűntudata van, mert szerinte  ott kellett volna lennie velem, amikor a balesett történt. Igyekszem megnyugtatni, és vele is elhitetni, amit én gondolok erről. Nem tehet róla, hogy akkor más dolga volt. Most itt van velem, és ennek valamiért így kellett lennie. Este közösen vacsoráztunk a többiekkel. Jófej és sokszínű társaság a miénk. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül. Alig várom, hogy jobban megismerjek mindenkit!

[4-1]